2017. november 9., csütörtök

Völsunga saga



„Északi források – Fontes Boreales sorozat”

Nem tudom, kinek mennyire furcsa a környezetemben, hogy teljesen rá tudok függni egy-két dologra, és ha igazán érdekel, akkor tanulok, olvasok, mélyebbre ásom magam az adott témában. Időszakos hóbortnak tűnhetnek, én inkább azt mondanám, amikor lehetőségem adódik egy-egy dolgot megismerni, akkor miért is ne?

Így van ez a skandináv mitológiával, történetekkel is. A legtöbb ismerősöm, akinek említettem a szóban forgó könyvet, akkor két részre szakadtak. Az egyik tábor nem értette, miről beszélek, mert tőlük távol áll, hiszen megálltak az iskolai görög-római mondák világában. A másik tábor meg felböfögött valami olyasmit, hogy a skandináv történetek szürkék, mert csupán az van benne, hogy Odin fejére ráesett egy parittya, megsértette a bőrét, és vérző homlokkal vonult be a Valhallába a kedvenc vikingjei oldalán.
Ez valahol szomorú, mert azt jelenti, nem foglalkozunk eléggé és kellőképpen ezzel a mondakörrel, pedig illene, ha már hajlongunk a déli testvértörténetek előtt. Ezért is örülök minden ilyen könyvnek, és ezért is köszönöm az élményt.


Fülszöveg:
A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet.

A Völsunga saga a Corvina új sorozata,az ÉSZAKI FORRÁSOK FONTES BOREALES első kötete. A sorozatban megjelenő óizlandi sagák szájról szájra szálló, majd a 12. és 14. század között írásba foglalt történetek, amelyek korabeli eseményeket, családi történeteket beszélnek el prózában, versbetétekkel tarkítva, mondai és mesei motívumokkal átszőve, jobbára Izland benépesülésének hajdanvolt idejéből. A művészi igénnyel készült egyes kötetek Bernáth István fordításában és kommentárjaival jelennek meg. (forrás: bookline.hu)


Kiadó: Corvina Kiadó (2015)
Fordító: Bernáth István
Oldalszám: 128
Műfaj: elbeszélések, novellák

Kedvenc idézeteim:
1)
Sok ember élni akarna remény nélkül is.

2)
Aki ifjan gyáva, öregségére ritkán bátorodik meg.

3)
De ha valaki gyávának becsmérel, és el is hiszi, amit mond, öld meg őt másnap, bosszúból gonosz szaváért.

Gondolatok
Nem hosszú, és nem nehéz szöveg, valahol rosszabbra számítottam. Igazság szerint, van regék és mondák könyvem a görögökből, rómaiakból és keltákból, én azon nevelkedtem, és ha van rossz, akkor azok, mert rettentő szárazra lettek megírva. Nyilván hozott anyagból dolgozni nehezebb, de ez is ilyen, mégis a fordítás gyönyörködtet, hiszen gördülékeny, izgalmas, élvezhető kis mesélő kötet ez.
Valahol örül az én északi szívem a mainstreamnek, mert egyre többen gondolkodnak el ilyen jellegű művek kiadásában, illetve a filmvásznon is egyre több a skandináv irodalom ihlette darab. Népes rajongótábora gyarapszik – még, ha sokan nem is látnak tovább Chris Hemsworth Thor karakterén, és divatoznak -, mert ez azt jelenti, ezek a sajátos életérzésű alkotások hozzánk is eljutnak előbb-utóbb.

Örülhetünk a skandináv krimiknek, de még jobban azon irodalomnak, melyek bőven a XXI. század előtt íródtak, mint ez is. Emelem kalapom Bernáth István munkája előtt, és tiszteletem a Corvina kiadónak a magasabb kultúra terjesztéséért, bármennyire is kockázatos ebbe a fába fejszét vágni.


Rengeteg szereplőt vonultat fel, a névegyezések, hasonlóságok miatt talán picit lehet keverni is őket, ám ez nem von le az élvezeti értékéből, ahogy az sem, hogy egyes elemei máshonnan ismerősek lehetnek. Pl: végzetet hozó gyűrű, kettétört kard, kincset őrző sárkánygyík, törpék és farkasok. Tolkien köhöm. Ismerős? Vagy éppen a Nibelung-ének átírt változata: Brynhild – Brünhilda, Sigurđ – Siegfried…stb. Illetve a kőbe – itt fába – vágott kard, amit egy ember tud kihúzni.

A sok szereplő mellett annyi minden történik a könyvben, ami másoknál egy hét kötetes ciklust ölel fel. Itt alig több, mint száz oldalon, 44 történetet kapunk, melyek bár címekkel elválasztottak, mégis kapcsolódnak egymásba, egy kerek egészet alkotva. Zseniális.
A görög-római eposzokkal ellentétben, ez nem verses, és ezért könnyebben befogadhatóbb, illetve, bár van benne ármány, intrika, bosszú, mégis nemesebb, hűvösebb, erkölcsösebb. Nem arra gondolok, hogyha gyilkolsz és felvállalod vagy elhallgatod, akkor hogy állnak hozzád, hanem valahol tisztább, és szenvedélymentesebb, mint amikkel eddig megismerkedhettünk.


Számomra Brynhild karaktere volt az, aki igazán megérintett, nyomában pedig, ott lohol Gúđrun – van köze vajon Howard Gedrenjéhez?! -. Brynhild tanácsa, jóslatai, és szenvedése, valamint Sigurđhöz való szerelme teljesen magával ragadott. Alapvetően szeretem a szenvedős szerelmi történeteket, ha valami nem happy end (de mégis a halálon túl talán). Viszont az ő tanácsaiban véltem felfedezni a legtöbb erkölcsi tanítást, amellett, hogy a történetben itt-ott fellelhető a bosszú- és fegyverviselés etikája, az önbíráskodás szabályai. Igazából feloldozásmentes, tárgyilagos, végtelenül reális gondolkodás érződik elő. – Itt megjegyezném, hogy az északi és déli népek hozzáállásban való megnyilvánulásának alapjait itt kezdeném el keresni, mert szerintem már ebben gyökeredzik.

Még egy összehasonlítás jutott eszembe észak-dél kapcsán.  A délieknél az istenek szerves részei a történeteknek, közbeavatkoznak, rendületlenül jönnek-mennek, beleszólnak az életbe, itt viszont Óđin az, aki többször is jelen van. Megjelenik még egy-két másik isten is, de nem számottevően, leginkább említés szintjén, mintha az álmoknak, dolgoknak (farkasszőr, farkaskép) nagyobb jelentősége lenne, mint a hitvilág alapjainak.

Ami nekem ezen elindulva szöget ütött a fejembe, az, hogy a legtöbb skandináv-fan ember a farkasok képét imádja, élteti. Magukra varratják, oda kötik, amit értek, mert nyilván Fenrir fiai ők, de mégis ezt az izlandi változatot olvasva, a farkas inkább egy rossz ómen. S ezen tovább menvén, megértem Skađi farkasbőrben való ábrázolását is, mindamellett, hogy a korai mitológiában a vadászat istennője volt.


A gyilkosságokról (mint bosszú) az jutott eszembe, hogy az ember jobban hallgathatna a hozzá legközelebb álló emberre, valamint, a tanulság mindig utólag jön meg. Csak míg mi magunkban őrlődünk, addig a történetekben hasba szúrva arról csevegek gyilkosommal, mit és hogyan kellene / kellett volna csinálnia.
Persze, ha aktualitásában nézem a vallást vagy a hőstörténeteket, akkor mind tanító jellegű művek, mert mégis csak jog nélkül teszik szabályok közé az ember magán és szociális jellegű megnyilvánulásait.

Érdemes végigböngészni a lábjegyzeteket, elolvasni az elő- és utószót, sok érdekességet tudhatunk meg belőlük, rendkívül informatívak. Kíváncsibbaknak ajánlatos utána olvasni bárminek, ami kérdésként megfogalmazódik bennük – én így tettem.

Egyetlen egy zavaró tényezőm volt, hogy nem tudom a neveket helyesen kiejteni, és az a baj, hogy ahogy először kiolvasom, úgy rögződik, úgyhogy, lehet a későbbiekre nézve valamennyi izlandi tudást ildomos lesz felszednem – önszorgalom, ez nem feltétele a könyv élvezhetőségének.

Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az északi történelem, történetek, hőseposzok, kalandozások vagy dagálymentes fantasy írások iránt.

2 megjegyzés:

  1. Mindig is érdekelt a Viking mitológia. Nagyon szeretem a skandináv filmeket és úgy általában a vikinges filmeket. A History sorozatot is imádom.
    A zenéket is nagyon szeretem, legtöbbször munka közben is Wardrunát hallgatok. Ja és a kutyám a neve is Odin. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet, ha még nem volt szerencséd hozzá. :)

      Törlés