2017. november 4., szombat

Késés, eltévedés, találkozás, fotózás



Találkoztam Zsófival. Nem most, még október végén, ám, ahogy neki is írtam, kissé punnyadt vagyok mostanában, és alig írok valamit, mert nincs elég energiám és épkézláb gondolatom hozzá. Úgyhogy, megkésve bár, de törve nem, íme a nap az én szemszögemből.


Bent aludtam Kelenföldön, mert megbeszéltük Zsófival, hogy kimegyek elé a Nyugatiba. Hatszor néztem meg, hogy tényleg oda beszéltük-e meg a találkozót, majd egy old school zombi gyorsaságával kezdtem neki a készülődésnek. Még a fürdőszobában álltam egy szál bugyiban, amikor írta, hogy késik a vonata, valószínű, késni is fog. Reménykedtünk, hogy valamelyik állomáson beéri magát a vaskukac.

Kimentem, talán idő előtt negyed órával értem ki az állomásra. Ott sutulykáztam, mikor ezt láttam a kijelzőn:
10 perc késés. – mondom, oké.
10 perc múlva – 20 perc késés – remek.
30 perc késés – itt már láttam, oda fogok kötni a temérdek galambszarra.
Aztán eltűnt a kijelzőről a vonat. Gondoltam, elnyelte Zsófit egy másik dimenzió, vagy valamit félreolvastam, és beért a vonat. Nézelődtem, sehol egy árva embertömeg. Persze, amikor odaértem, alig lézengett valaki a Nyugatiban, húsz perccel később már nem volt elég, hogy valósággal felkenődök a kávés standra. Mindig volt legalább egy olyan ember, aki meglökött, nekem jött, morogva kikerült, jelszó: én miért nem megyek arrébb. Elkezdtek szállingózni az emberek, jöttek sorra a vonatok.

Idővel, ami eltűnt, újra felkerült a táblára: 5 perc késés, 10 perc késés. Olyat csattant a tenyerem a homlokomon, hogy visszhangzott az állomás – szeretlek MÁV.

Majd’ egy órás várakozás után beérkezett a vonat, egyből kiböktem Zsófit, akivel megörültünk egymásnak, majd kerestünk némi pisildét. A plázában rengeteg halloween cucc volt kitéve, megbeszéltük, ha lesz időnk, akkor körbenézünk. Kerítettünk burkolni valót magunknak, aztán csak elindultunk a címre, amiről egyikünknek se volt fogalma igazán, merre leledzik.
Nagyjából tudtam, merre akarok menni, meg mivel, de leszállás után mégis rossz irányba indultunk el.

Végül persze, megtaláltuk a címet.
Némi beszélgetést vittünk véghez egy kisebb kirakodó vásár mellett. Mindenki azon röhögött, hogy csak a virágcserepet nem tettem magamra, amúgy minden mást – parókát, tiarát, akármit – igen.
Zsófit közben teljesen bevakolták. Sosem gondoltam volna, hogy amikor azt mondják, „egy órát sminkeltem”, az igaz. Körülbelül ennyi idő alatt készült el a sminkje, ami csodálatos lett.
A parókáját – akarom mondani a haját – is jól megcsinálták.

Igazából, Zsófitól ez valahol szokatlan volt. Belőtt séró, erős, komplett smink, és fehér felső. De nem állt rosszul neki, sőt, a változatosság jó is, mert legalább nem áll be azon emberek közé, akikről egy kaptafára készülnek a képek.

Kiválogatták a ruhákat, kiegészítőket, beleszuszakoltam Zsófit a fűzőjébe, aztán vissza kettő, padlógáz, mert másik kebelemelentyűt kerestünk neki. Aztán feladtam rá a bakancsot, és mehettünk a ház mögötti kis erdőbe – ami mellett vagy ezerszer elmentem életem során, mégis most voltam ott először.

Az, hogy Zsófi nem tudta, mi lesz a téma, az egy dolog. Nekem halvány fogalmam sem volt erről az egészről, meg arról sem, mi a péket fogok csinálni, ameddig ők dolgoznak. Aztán, nekem is hamar lett munkám: teljesen tevékenyen hozzájárultam a fotókhoz. Ha van még béna ember, az én vagyok, főleg, miután előadtam a „sárkány szarba lép” című magánszámomat.
Tartottam szoknyát, vittem pulcsit, dobtam levelet, jószerivel, csak be nem álltam áldozatnak.

Érdekes élmény volt irányított fotózáson részt venni, nem gondoltam, hogy ez ilyen. Azt láttam Zsófin, hogy kényelmetlen valahol, hogy át kell szellemülnie, hogy ki kellett lépnie a komfortzónájából, de végül tök jól megoldotta a feladatokat. Legalábbis, én, mint külső szemlélő, így láttam.

Nem egy modelles műsort néztem végig, és kell ehhez a színészi véna. Mit akar a fotós látni, és hogy valósítja meg a modell? Ezt láttam élesben. Rengeteg ember odaáll a gép elé, és máris modell, de megérezni, amit akar a fotós, az kemény feladat. Nem könnyű.
Szóval, meggondolandó, hogy szeretnék-e magamról valaha is profi fotókat?

Bejártuk a kis erdő egy részét, lőttek képeket, aztán vissza a házba, átöltözés, és robogás vissza a Borárosra, ahol feltettem Zsófit a villamosra, és útnak engedtem.

Jó volt ez a nap, jó volt beszélgetni, találkozni, mert sajnos, most fillérre ki vagyok számolva, szóval, ha valaki nem jön, én nem megyek – bocsi srácok -, és most ez egy szerencsés konstelláció volt.

Azért remélem, ha lesz még közös együttműködése Zsófinak és Vikinek, akkor mehetek megint. De akkor rendesen kivakolom magam, mert rettentően bántotta az egómat, hogy mellette tök topisnak nézek ki. Íme:


Borzasztó, még filterrel is – ami a teóriánk szerint valamennyit dobhat a dolgon. De nem. Én mindenhogy szakadt, pasis vagyok ezen a képen.
Pedig, nem is.

De lényeg, hogy 4-5 év után, van közös képünk. :P

PS: Amúgy írtam még tavaly Zsófinak egy fantasy történetet, és azon mosolyogtam, hogy a regényben leosztott szerepeinket az életben is pontosan hoztuk. Ő volt a főszereplő, én meg a segéd, a kis testetlenőr. ;)

Zsófi blogja ITT.
Viki oldala ITT.

2 megjegyzés:

  1. Jaj nagyon tetszik ahogy leírtad a te szemszögedből :D Mondjuk a kutyakakiba léptem dolgot először fel sem fogtam :D De legalább volt szerencséd?
    Amúgy ebbe bele se gondoltam,hogy a sztori igaz volt ránk,amit írtál :D De egyébként ott te tűntél nekem életrevalóbbnak,hiába én voltam a főszereplő :D Nagyon sokszor irritálom magam az értetlenkedéssel,meg bénázással,persze tudom,hogy így kell megírni egy jó sztorit ami most bontakozik ki,de na :D Ott te voltál a sztár,a talpraesett :D Amúgy a sztoridról is annyira akartam beszélgetni,de tökre kiment a fejemből,mert minden más szóba jött :D

    Azzal meg mélységesen egyetértek,hogy sokan állnak úgy kamera elé,hogy modellnek hiszik utána magukat,de nem azok. Végre más is látja :O Évek és tapasztalat basszus- sose lennék egyébként színésznő :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbáltam humorra venni, mert hát, abból volt bőven. :D
      Nem tudom, hogy volt-e, őszintén szólva, az se biztos, hogy kutyáé volt. :D Meg lehet, hogy hinni kellene a babonákban.

      Majd legközelebb kibeszéljük. ;)

      Törlés