2017. november 19., vasárnap

Filmturmix



Teljesen belemerültem egy könyvbe, pedig már délelőtt ki szerettem volna tenni ezt a bejegyzést. Aztán rajtam szundizott barátnőm kutyája, így képtelenség volt laptopot az ölembe venni. Most legépeltem a gondolataimat a heti hét filmről, aztán szerintem megyek, és olvasok még pár oldalt (mondjuk az egészet).

Hétköznapokon pedig, teljesen ráfüggtem az Alfa Holdbázisra. Imádok vele nosztalgiázni.



Trauma (1993)
Szeretem a slasher horrort, és Argento papa filmjeit is, mert valahogy szívemhez közelebb állnak, mint az álszenteskedő amerikai jump scare-ek. Nem volt egy hű, de nagy alkotás, de azért végig figyeltem, és nem gondoltam a film végi fordulatra, sem a miértjére. A zenéje nem tetszett, de ettől függetlenül egyszer nézős, nem ez a kedvencem a rendezőtől. A képei szépek, a vágásai jók. Nem tudom, ha történne velem valami, akkor az életen, a résztvevőkőn bosszút akarnék-e állni így, és azt sem, hogy egy másik ember is részese legyen a tragédiámnak. A kilencvenes években volt meredekebb, merészebb horror is bőven, de azért ezt kár kihagyni.



A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales, 2017)
Nem gondolom, hogy ez a sorozatot folytatni kellett volna a harmadik rész után, mert a negyedik sem maradt meg semennyire, és mint az lenni szokott, már nem a kaland a lényeg, hanem a nyálazás. Mindemellett, tetszett a szigony, meg a boszorkány, csak kár, hogy Jack felpüffedt feje ebben már unalmas, és a két fiatal halvány mára Willnek és Elizabeth-nek. Számomra ez a széria elkopott. Nem a klisékkel van a bajom, hanem azzal, hogy erőltetett. Legyünk nagyon humorosak, jó fejek, misztikusak, balhésak, balherék. Látványosnak látványos, mint az eddigiek, az alaptörténettel sincs semmi, csak a kivitelezés olyan hogy is mondjam. Nincs új a nap alatt. Egy csavarral több, és kicsit természetesebb szerencsétlenkedés, és már helyben is vagyunk. Csak egyet nem értek a szigony kapcsán: Davy Jones?!



Pókember – Hazatérés (Spider-Man: Homecoming, 2017)
Amit Tobey Maguire tönkretett, azt nekem Andy Garfield felébresztett, és a zombit újra megöltük. Ez nézhetetlen, élvezhetetlen, unalmas, hosszú valami, aminek sem eleje, sem vége, csak majd két és fél órás szenvedés idegesítő karakterekkel Pókembert le kellett volna fújni Chemotox-szal, mert ami Deadpoolnak jól áll, az neki nem. Elaludtam rajta, és több mindent nem értek a képregények ismeretében, de hagyjuk is. Ez egy haldokló franchise szerintem, és ez az alja az összes Pókember-film közül. A főgonosz rossz, és dühít a film rendesen az első perctől az utolsóig. Túl sok a negatívum, hogy összeszedjem és felsoroljam. Csalódás ez a film, ennyi. Tagadom, hogy a Marvel Univerzum része.



Csillagközi invázió: Mars invázió (Starship Troopers: Traitor of Mars, 2017)
Az első pár percben nem tudtam eldönteni, most ez animáció vagy élő szereplős, de az előbbi, és emelem kalapom az alkotóknak, nagyszerű képi világot hoztak létre, és ahhoz képest, hogy ez egy military sci-fi, nagyon jó a csapat. A küldetés miértje nekem annyira nem is számított, számomra a csapat egysége volt a fontos, és ők abszolút kedvenceimmé váltak. Rengeteg kérdést felvetett bennem, és nem mellesleg, tetszettek az akció jelenetek is.



A fiók (The Jacket, 2005)
Nem volt ez rossz film, végig kíváncsi voltam, hogy tud a fickó létezni itt is, ott is. A jelenben és a jövőben, és azt se tudom, én mit csinálnék, ha rájönnék, már csak x napom van hátra. Az érzékszerveink által megtapasztalt világ csak egy szelete a valóságnak és minden mindennel összefügg. Ez rendben is van, legyen. Eleinte nem tudtam a részeket összerakni, s bár sikerült, itt-ott azért nem találtam a logikát. Főleg, hogy szerintem egy vadidegen ember levele nem sarkallna gyökeres életmódváltásra. Szóval, nem mondom, hogy ez egy rossz film, csak nem minden eleme van átgondolva. Kicsit szentimentális, és még mindig nem bírom Keira Knightley-t. Igazából, ennek a filmnek a megítélése attól függ, hogy állok hozzá.



A setét torony (The Dark Tower, 2017)
Ezek után el szeretném olvasni a könyvet, viszont, azt tudom, hogy az több részes, így kétségeim vannak, hogy ennek most lesz folytatása, vagy a könyv ennyiből áll? – költői kérdés volt. Olyan kis semmilyen. Izgalmas a film a maga nemében, mégis van bennem bőven hiányérzet. Azt se igazán tudom, kiknek szól ez, semmit nem tudok a szereplőkről, olyan összevissza az egész film másfél órában. Semmi nincs rendesen kibontva benne, mindenki csak van, jön-megy, csinál valamit, de sem a karakterek nem mesélnek, sem a cselekmény. Nagyon nem akarom elhinni, hogy a filmesek képtelenek normális King-filmet készíteni, elenyésző kivétellel sikerült. Ha nem tudom, hogy miféle történetet nézek, akkor is hagy űrt maga után. Önálló, független alkotásként még lehet, de nekem hasonló érzet, mint anno a Kárhozottak királynője. Hozott is, nem is, adott is, nem is.



Z, az elveszett város (The Lost City of Z, 2016)
Erős közepes. Amikor megláttam a játékidőt, kaptam egy kisebb szívrohamot. Nem egy eseménydús film, ám kellemeset csalódtam a diszkógömb-vámpírban. Elmegy a film, de nem egy hű, de érdekfeszítő alkotás, kalandfilm, felfedezőkről, az életükről, a nehézségekről. Mégis is így volt kerek egész, de azért úgy a végén beakadt az „ennyi?” kérdés. Olyan semmilyen lett a vége. Az életrajzi vonalból sokkal több került bele, mint kalandokból.

Megnéztem a Betolakodókat (Intruders) is, de szerintem én azt már láttam, és szerintem írtam is róla valahol. Átmazsolázom a filmes bejegyzéseket, s ha nem, akkor jövő héten hozom.

5 megjegyzés:

  1. Én a Salazar bosszúján aludtam el, láttam az első kb. húsz percet és talán az utolsó tízet, meg közben valami rémlik a szigonyról... egy darabig nem mertem véleményt mondani róla, tekintve, hogy alig láttam belőle valamit, de úgy érzem, nem maradtam le semmiről :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem maradtál le semmiről, bár, ha egyszer összetalálkozol vele, próbál meg, hátha végig tudod nézni. Önszántamból én még egyszer nem szeretném.

      Törlés
  2. Traumát pont most néztem meg, pár hete, hát nekem nagyon tetszett ez a film. Valahogy többet vártam volna tőle....Viszont a Fiók elég jóra sikeredett szerintem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Traumától valahol én is.
      A Fiók az nekem olyan is-is. :)

      Törlés
  3. Múmiát és A Karib-tengert láttam, hát egyik sem tetszett 100%-osan, bár a Múmia Tom Cruise miatt kicsit jobban, de tényleg csak miatta. Annyira húzós a december, hogy kevés időm van filmet nézni.

    VálaszTörlés