2017. november 16., csütörtök

Cixin Liu: A Háromtest-probléma



„3/1”

Szeretek könyveket kapni, de amikor megláttam, hogy kínai, pici megingott a bizalmam. Életemben eleddig egy kínai könyv fordult meg a kezemben, egy verseskötet. Egy idő után valahogy úgy tűnt, a tőlünk keletre leledző emberek irodalma nem lesz a szívem csücske.

Ahogy az oroszokkal átfordított valamelyest Pelevin és Szorokin, most a kínai science fiction is megdobogtatta a szívemet.
Az alábbiakban próbálom a gondolataimat rendszerezni.


Fülszöveg
1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjié-nek végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. Ez a trauma nemcsak Ye Wenjie életét terelte gyökeresen eltérő irányba, hanem az egész emberiség sorsát is megváltoztatta.
Negyven évvel később a pekingi rendőrség felkeresi Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy férkőzzön be egy tudósok alkotta, titkos társaságba, és szolgáltasson nekik értesüléseket. Ezekben a hetekben Kína-szerte több híres tudós lett öngyilkos, nem lehet tudni, miért. Wangot a nyomozás egy rejtélyes online számítógépes játékhoz vezeti el, és amikor játszani kezd, belemerül egy virtuális világba, ahol három, szabálytalan időközönként felkelő és lenyugvó nap határozza meg az élet kereteit.
A három nap rapszodikus viselkedésének feltérképezése jelenti a háromtest-problémát, és ez a probléma a végső kulcs a halálesetek felderítéséhez is. Wang, ahogy előrehalad a játékban, rádöbben, fényéveken átívelő összeesküvés részévé vált, és az emberiségnek hamarosan a legsúlyosabb fenyegetéssel kell szembenéznie. Hogyan kerülheti el a Föld teljes lakossága a kipusztulást?


Eredetileg: Cixin Liu: The Three Body Problem. Book I: San Ti. (2007)
Kiadó: Európa Könyvkiadó (2016)
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 406
Műfaj: sci-fi

Kedvenc idézeteim
1)
Az a fontos, hogy ha az ember hibázik, felismerje és kijavítsa.

2)
Az elmélet az alkalmazás alapja.

3)
Egy nő legyen olyan, mint a víz: ha akadállyal találkozik, tudja körbefolyni, vagy tudjon keresztülhömpölyögni felette.

4)
Ha már hunyorog az univerzum, akkor legyen természetfeletti szabotőr.

5)
Egyszerű ember vagyok, ha lenéz a torkomon, kilát a segglyukamon.

6)
Úgy érezte, ez a végtelen hullám az univerzum absztrakt alakja: egyik vége a végtelen múlthoz kapcsolódik, a másik a végtelen jövőhöz, közte pedig csak a véletlen hullámvasútja: élet nélkül, törvényszerűség nélkül, a csúcsok-völgyek mindig más magasságban, akár az egyenetlen homokszemek, az egész ív egy egydimenziós sivatag, amelyben minden homokszem sorba van rendezve, és ez a magányos, csüggesztő sor olyan hosszú, hogy az már elviselhetetlen. Követheted, mehetsz előre-hátra, ameddig csak akarsz, de sosem éred el a végét.


Gondolatok
Szinte csak gondolataim vannak, amik cikáznak rendszertelenül a fejemben. Valószínű, kell egy-két nap, míg letisztul, meg, akitől kölcsönkaptam, vele megtárgyalom. Tegnap éjfélkor fejeztem be, s míg az eleje kissé nehézkes volt, a második felére beindult. Szóval, nem indult érdekesen, mert hadilábon állok a történelemmel, politikával, viszont a végére úgy felpörgött, hogy nem tudtam letenni. Kifolyt a szemem, nagyon álmos voltam, de megettem. Annyi jó tanácsom van, hogyha érzed, hogy fáradsz, hagyd abba, nem fogod érteni.

A megértéséhez hozzátartozott, hogy mielőtt elkezdtem volna, belemélyedtem kicsit a Háromtest-dologba, mely hányaveti tudományos hátteremmel csak viszonylagos megértést eredményezett, viszont a könyv úgy adja át, hogy simán felfogtam. Bár ilyenek lennének a fizika / matek órák!


Rettentően messze kezdtük a sci-fitől, a hatvanas évek kommunista Kínájában, majd pár fejezet után igazán hardba csaptunk át. Az utóbbi időben ilyen jót én még nem olvastam. Kellemes csalódás, és zseniális a gördülékenysége, az izgalma, a kibontakozása az egyes fejezeteknek, a miértekek, a szereplőknek és a történéseknek. A keményvonalas világ mögött sok kritika is megfogalmazódik az emberről.

Az egyes tudósokban, akikkel Wang a játékban találkozik, felfedezni véltem az emberiség halálos bűneit, mint a konokság, a vak hit, az ebből eredő állandó személyközi konfliktusok. Az ember egocentrikussága mellett egy civilizáció is bogársereg, amit el kell taposni, úgyis lesz utánpótlás. Bármennyire is azt gondolom, az ember kitermelte a saját selejtjét, és megteremtette kelés voltát, amivel a Földön élősködik, nem kérne segítséget az idegenektől. Sőt. ITT már leírtam pár nézőpontomat erről.

Minden civilizáció kultúráját a benne élők személye határozza meg, ekképp a túlélési stratégiát is, ami a már meglévő társadalomnak sosem kellemes, akár honfoglalást nézünk, akár kolonizálást. A gyenge alul marad, az erős mossa kezeit a saját ideológiájának farvizén evezve. Az idegenek kibontása is ebben a tekintetben hirtelen és sztereotip.

A regény eklektikussága szül némi diszharmóniát, viszont felrázza az olvasót. A karakterek sem tisztán jók és rosszak. Mind egy skálán vannak elhegyezve a teljesen megcsömörlött/kiábrándult emberektől a hajlékony befogadó/élettámogatóig. Egy korábbi TAG-ben azt írtam, a mai társadalom 80%-ra nincs szükség. Nos, ott felvetődött a kérdés, ki döntene a szelektálásról. Én valahogy így képzelném el azt a gyakorlatban.
Apropó, karakterek. Tiszteletem, amiért nem John meg Jake lett a főszereplő, és a saját nyelvén belül maradt. Néha eltévedtem a Yeng-Yang-Wang-Wengek között, és nem tudtam, merre az arra.
Igazán nem hiányoltam a karakterek bővebb kibontását.

Az egész könyvet átható ciklikusság azt mondja, az emberiség, mint olyan, el van helyezve egy koordináta-rendszerben, ahol hol fent van, hol lent, de sosem nullán, mert az majd még csak most jön valamikor. Igaz, az ember életére is. El kell érni az alját, hogy felfelé vegyük az irányt. De mi van akkor, ha nincs tovább?
Remélem, ez lesz következő részben. Várom a folytatást.*


Érdekes, mégis értem, hogy az idegeneket emberszerűen képzeljük el, mert, ahogy a könyvben is van, emberek vagyunk, és képtelenek más képben gondolkodni. Tény, ha bogarak lennének, már sci-fi mese lenne, mint ahogy sok esetben úgy is van.
Viszont, szerintem, az idegenek a rendet a halálban látják. Egy erőszakos életforma megoldása/válasza a problémákra egy erőszakos civilizációnak. Van benne valami.

Az is tetszett, hogy míg az amerikai filmekben fricska a keleti tudós, itt megfordult a helyzet.

Pár dolognak még utána szeretnék nézni, mint alfa Centauri, Roche-lebeny, kínaikulturális forradalom, N-dimenziós…stb.

Ajánlom, hard sci-fi rajongóknak, és azoknak, akik nem átallnak kutakodni kicsit mellékesen a sztori miatt.

*Mi van a visszaszámlálással? És a „tükröződésnek” lesz szerepe?

Képek forrása: moly, kultnaplo, anti-gane, kulturpara

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése