2017. október 19., csütörtök

Görög tragédiák



Múltkor ismét mászkáltunk.


Néztük a futókat, és szóba került, hogy fáj és sebes a fogínye.

Andris: Ettem a meleg szendvicset, és megsértettem az ínyemet.
Én: És ezért nem tudsz futni?
Andris: Igen.
Én: Anno a Rolandot megköpködtétek érte.
Andris: Nem értem?
Én: Hogy nem írt beadandót, mert fájt a foga.
Andris: De az más. Az íráshoz nem kell a fog, még energiát se vesz fel. De a futás! Ott komoly tömeget mozgatok meg, energiát használok fel, amit vissza kell pótolnom. De enni meg nem tudok, mert be van gyulladva az ínyem. Mivel enervált vagyok, képtelen a futásra.
Én: Értem.
Andris: De most komolyan. Ez már az ókori görögöknél is probléma volt. A begyulladt ínyt be kellett volna zárni a széfbe, és akkor nem ég le egy halom falu. De hiába zárták be, jött az a kíváncsi Pandora, azt’ kinyitotta a dobozt. Nemhogy a romlás szabadult ki, de még a gyulladt íny is. Kellett ez nekünk? Minden a csajok miatt van…
Én: Hát, ez egy világi nagy tragédia.
Andris: Az.


Ugye, két imádott plüssünk volt, kisTrudi és kisbagoly. Utóbbi szeret a fagyasztómba összefogdozott bogarakat tenni, kedvence a pók, és elkezdtünk erről beszélgetni.

Arakhné rövid története:
Kolophón hercegnője, aki a szövő- és hímzőmesterségben igazi tehetségnek számított. Technikája és kész munkái egyaránt lenyűgözőek voltak. Rengeteg csodálója Athéné tehetségéhez mérte az elkészült munkáit. Athéné a hímzés és szövés istennője (is) volt. Arakhné ezen felbuzdulva, fennhordta az orrát, és sértésnek vette, hogy az istennő alá helyezik tudását. Az istennő egy öregasszony testébe bújva párbajra hívta Arakhnét. A két nő megmérkőzött egymással. Athéné méltatta a nő munkáját, de tiszteletlensége miatt az istennő széttépte a kész szövetet, eltörte a szövőgépet. Arakhné ezután öngyilkos lett, de Athéné feltámasztotta egy örökké szövő pók képében.

Andris: Szóval, azért a görög istennőknél nincs nagyobb genyó az életben. Feltámasztja azért, hogy pókká változtassa. De Athéné kedvenc állata a bagoly. A bagoly pókot eszik. Szóval, életben tartotta, hogy a baglyának adja. Végül is, egyszer sem az ő keze által halt meg csóri nő, hanem egyszer önkezétől, utána meg bagoly eledel lett. Okos. Mossuk kezeinket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése