2017. szeptember 12., kedd

Önismereti TAG



No, most, hogy felkentem a hajfestéket*, gondoltam, kitöltöm a Perelin blogon olvasott önismereti kis kérdéssort. Addig se röhögök azon, hogy úgy festek ebben a pillanatban, mint egy Clive Barker regényből szabadult pokolszökevény, aki nemrég gyilkolt, és a ruhájára fröccsent áldozatának vére. Imádom a vörös hajfestés minden mozzanatát. Azt már kevésbé, hogy nem találom sehol az eddigi színt, így kénytelen vagyok valami újat keresni.

Ám, most nem ez a lényeg. Elütöm töltögetéssel a következő fél órát.


1. Mi az, amit ma meg tudsz tenni, de tavaly még nem voltál rá képes?

Megtanultam hallgatni, és finomítani azon, amit az embereknek mondani akarok. Korábban jóval kegyetlenebben álltam hozzá másokhoz, most már inkább gondolkodok, mielőtt beszélek, persze, megesik, hogy beszáll a szar az agyamba, és akkor nincs menekvése senkinek.
Illetve sokkal önállóbb lettem sok téren.
Megtanultam nem magammal cipelni olyan embereket, akiket nem akarok.

2. Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: boldogság, pénz, szerelem, egészség, hírnév?

Boldogság, szerelem, egészség, pénz, hírnév.

3. Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?

Én.
Szép hosszú körmondat lenne, amit csak egy bőrlégzéses tudna elregélni.


4. Miről szeretnél ismert lenni?

A jóindulatomról. Az eszemről. A kreativitásomról.

5. Ki az, aki mellett jobban érzed magad a bőrödben?

Viki és Andris. Úgy gondolom, az, hogy jól érzem magam önmagamként, az tőlem függ. A többi ember csak vagy ráerősít, vagy megpróbál gyengíteni. De ez a két ember az most, akik hozzám tesznek, és nem elvesznek belőlem.

6. Mi az a 3 tulajdonság, ami a legfontosabb számodra a barátságban?

A bizalom, az őszinteség, és a türelem.
Ahhoz, hogy tudjunk együtt nevetni és sírni, illetve elvesztés nélkül értékelni a másikat, kitartás kell, amit tűzön-vízen keresztül kell vinni. Ha el kell hallgatnom valamit, nem azt mondani, amit gondolok, kvázi hazudnom kell, akkor az nem (igaz) barátság. A másikba vetett hit pedig, megelőlegezi ezt a kettőt.


7. Mit gondolnak mások rólad, ami egyáltalán nem igaz?

Hogy kurva vagyok. Tehetném idézőjelbe, de nem. Tény, naiv vagyok, van egyfajta kedvességem, stílusom, ez utóbbit sokan félreértik, meg azt is, hogy szabadon beszélek a szexről. Sokan képzelegtek már rólam ilyen téren vad dolgokat, sokan próbálnak kihasználni, főleg, mióta egyedülálló vagyok, a húspiaci ragadozók különösen csillogó szemmel reménykednek.

A másik, hogy nincsenek érzelmeim. Ami nem igaz, csak távol tartom magam, legalábbis igyekszem távol tartani magam bizonyos érzelmektől, és kevésbé mutatom ki az emberek felé. De vannak érzelmeim, és büszke is vagyok rá, hogy vannak, mert nem az a baj, ha vannak, hanem, ha nincsenek.

8. Mi az a dolog, amit egy hajótörés esetén sem tudnál elveszíteni, amit senki sem vehetne el tőled?

Az ép eszemet.
(meg a piros pendrive-omat és a plüss kacsámat)

9. Ha lehetne egy üzeneted, amit az egész világ számára eljuttathatsz, mi lenne az?

Állj meg, és vegyél egy nagy levegőt.

10. Mi az, amire azt mondtad, hogy soha, és a végén mégis megtetted?

Tetoválás. Egészen eddig úgy voltam vele, nekem bizony egy darab sem lesz, és most hopp, kettő van. Sokáig úgy gondoltam, annyi minta van, ami tetszik, hogy képtelen lennék választani. Aztán lemondtam róla, és most szükségessé vált az életemben. Úgy érzem, felnőttem a mintáimhoz. Sok pörög persze a szemem előtt, de kettő az, ami jelent is nekem valamit. Amikről tudom, nem fogom idővel megbánni.
Még akkor is, ha sokan húzzák a szájukat, és hülyének néznek.
(és már megvan a következő kettő is.)

11. Mi az, amiről teljesen más véleménnyel voltál 5 évvel ezelőtt?

A műköröm, a tetoválás.


12. Van bakancslistád?

Minden fent van rajta, amit még nem csináltam, de szó szoros értelmében nincs. Mindig, ha csinálok valami nekem fontosat, akkor azt mondom „ez már bakancslistás volt”, szóval, önmagát írja folyamatosan anélkül, hogy tudnék róla.

13. Mennyire vagy előítéletes?

Attól függ, kinek a mércéjén mérünk. Olyan ember nincs, aki ne lenne az, én az vagyok. Nem mindenkivel, de van, amelyik területen bizony az vagyok, és nem átallok köpködni. Ez nem azt jelenti, hogy zárkózott vagyok és kevésbé toleráns, de nem mindig látom értelmét – mint hogy nincs is – annak, hogy fogadjunk el/be mindent és mindenkit. Az egy élhetetlen álláspont, s ha így, akkor igen, előítéletes vagyok. Belegondolva, az emberi butaságot nem tudom feldolgozni, és az előítéletem inkább ennek szól.

14. Mit gondolsz, mi az, amire a modern társadalomnak nincs is szüksége?

A modern társadalom nyolcvan százaléka.

15. Ha visszamehetnél az időben, és elmondhatnál valamit az egykori önmagadnak, mi lenne az?

„Menj el a Marsra!”** :)
Hogy figyeljen a megérzéseire, és ne hagyja, hogy bármi is eltántorítsa a céljától. Sok szenvedéstől megkíméli önmagát, illetve, hogy ne féljen. Szokjon le arról, hogy mindig „majd holnap” csinál meg / kezd el dolgokat.


Ennyi lettem volna.
Közben lemostam a festéket is már, most már olyan, mintha a kádban oldottam volna fel képzeletbeli áldozatomat, és balzsamillatú a hajam. Aki eljutott a végéig, és tetszett neki, vigye, töltse, aki meg csak akar, az reagáljon kommentben.

*tegnapi töltögetés
**Az emlékmás c. filmből.

9 megjegyzés:

  1. "Én"...annyira igazad van...leginkább azért, mert az ember mindig változik, és nem tudja meghatározni önmagát, mert csak akkor lesz teljes, mikor már meghalt és nem érik hatások...úgy örülök, hogy végre valaki leírta...mindig mindenki megpróbálta magát körbeírni, mint "unikornisrajongó tündérkisasszony egy glitterkastélyban" vagy hasonló - mondjuk ha valaki konkrétan ezt írta volna, valszeg teljesen elbűvöl vele, mert ez egy eléggé groteszk meghatározás...xD

    A 15. kérdésről viszont eszembe jutott, hogy olyan szívesen olvasnék tőled egy "Üzenet a 16 éves önmagamnak" jellegű bejegyzést. :O
    Egy időben annyit láttam belőlük, úgy kedvet kaptam én is...de...rájöttem, hogy nem sok olyan üzenetem van magamnak, ami jó példát mutatna a mai fiataloknak...szóval jobb, ha megtartom magamnak...de a tiedre azért kíváncsi lennék. :O

    Illetve gondolkodom a kérdéssor lenyúlásán is, de a második kérdésnél szerintem elvenném mindenkinek a kedvét...szóval...lehet hanyagolom...:D
    Bár lehet nem...még alszok rá...xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom megfogalmazni, mert attól lenne függő a válasz, mihez viszonyítom magam, abból pedig, ezernyi dolog van. Körbeírni mindig lehet, csak az is valamihez mérten.

      Most, hogy írod, írok egy levelet magamnak, már elkezdtem fogalmazni. Én is kíváncsi lennék a tiédre. Mondjuk, hosszabb lesz, de le tudnám rendezni annyiban, hogy két kivétellel tegyem azt, amit én megtettem. Anélkül nem lennék én. :)

      Ne csak gondolkodj, vidd!

      Törlés
    2. Elvittem, kitöltöttem, és csak annyira lett rossz, amennyire számítottam rá. A múltkori bejegyzés után ezt átolvasva viszont elgondolkodtam azon, hogy vajon tudat alatt meg akarok szabadulni a látogatóimtól, vagy miért írok mindig ilyen borzasztó dolgokat?...xD
      Illetve újra kedvet kaptam a levélíráshoz, mert aki ettől a TAG-től nem menekül el tőlem, azt a levél se fogja elijeszteni. :D

      És most még kíváncsibb lettem a levélre...:D

      Törlés
    3. Elolvastam, hozzá is szóltam, szófosásom volt. Lett volna még, de egy ponton gondoltam, megállok.
      Nem hiszem, hogy így vagy úgy el akarod veszteni az olvasóidat, persze tény, kemény szavak ezek. De kifejezetten tetszik, hogy nem egy szépségbloghoz mérten keretek között válaszolsz, hanem őszintén. Elmagyaráztad, mit miért gondolsz úgy, ahogy, ez szimpatikus. Engem mondjuk nem érdekel a sallang, hogyha őszintének érzem, önazonosnak a blog íróját, akkor maradok, mint azt nálad írtam is a kurta konklúziómban. Nem írtál le borzasztó dolgokat, ez vagy te, persze volt egy-két pillanat, amikor némi dac kandikált elő a sorokból, de oda se neki!

      Jön a levél, tervek szerint pénteken, csak hogy legyen két nap a megemésztéséhez.

      Törlés
  2. "beszáll a szar az agyamba" - ez nagyon nagy :D

    "Megtanultam hallgatni" - ez annyira jó, és annyian nem képesek rá. Mióta odafigyelek rá, mindig észreveszem, ha a beszélgetőpartnerem nem rám figyelt, hanem a saját mondanivalóját fogalmazta, miközben beszéltem hozzá. És nem tudja, ez a legszomorúbb az egészben, gőze sincs róla, hogy ezt csinálja. Szóval szerintem nagy dolog, ha az ember ki tud ebből lépni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, és az első képedről eszembe jutott, hogy ezt Neked is látnod kell: https://www.boredpanda.com/shitty-horoscopes-zodiac-anthology-amrit-brar/ :)

      Törlés
    2. Megnéztem ezt a linket, hatalmas. :D
      Meghallgatni nem mindig képesek az emberek. Meg hallgatják, de nem meghallják, amit a másik mond. Igen, elkalandoznak, vagy fogalmazzák a választ, de mindig látható, ki az, akit érdekelsz.

      Törlés
  3. Egészség, boldogság, pénz, szerelem, hírnév, de hírnév minek?
    Vörös hajad van, ez már előítéletes dolog, naná, hogy azt hiszik, könnyen kapható vagy, feltűnő, csinos, barátságos vagy, egy pasinak ez már elég, nem is kell hozzá a szexről beszélni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hírnév adott fogalom volt, a tag kiötlőjét kellene megkérdezni. Nálam azért utolsó, mert valahogy sosem vonzott, most sem, és nem hiszem, hogy valaha fog.
      Tudom, és értem, csak amikor ez így elhangzik valaki szájából, azért rosszul esik. Főleg, amikor megtudják, hogy egyedülálló vagyok, és egyedül élek egy lakásban. Valahogy ettől mindenki vérszemet kap.

      Törlés