2017. szeptember 13., szerda

Instant ökörnyál



Szombaton ablakcsere volt nálunk, ami azt vonta maga után, hogy a délutánunkat takarítással töltöttük el. Csak tudnám, minek a takarófólia a szakembereknek, ha nem használják rendeltetésszerűen?! No, de este valami könnyűre vágyva, betermelünk egy-egy pizzát, somlóit és ittunk egy kis agyzsibbasztó cidert. Jó kajához viszont, dukál a szuper szombat esti program, az X-faktor válogató.

Bevallom, ameddig lehet röhögni a hülyéken, addig szoktam magam szórakoztatni vele, már, ha el nem felejtem, hogy megy. Hihetetlen, hogy az emberek mennyire bekajálták és életük részévé tették a „valósítsd meg önmagad” szólam minden betűjét. Évről évre csak fogom a fejem, hogy van ember, aki a rémes kárálásáról elhiszi, hogy ő tud énekelni? Elmebeteg vagy ennyire buta, netán süket, esetleg fizettek érte, nem tudom, mindenesetre, botrány néha.


Nem az a baj, hogy egy ember hisz magában, csak, amikor nem ismeri a saját korlátait, akkor jön az az agytekervényeket és rekeszizmokat megmozgató tény, hogy kiáll és vállalja, hogy hülye. Bocsánat, nincs jobb szavam erre. Van, hogy azon kapom magam, hogy megveszek egy-egy embernek a kisujjába szorult önbizalmáért. Ameddig egészséges, addig nincs baj. Jó és fontos, hogy legyen, viszont, tisztában kellene lenni a kvalitásokkal is.
Ez persze, nem csak a műsorra áll, mert az utcán menve, az instát pörgetve is égnek tud állni a hajam.


Nincs rossz válasz, csak rosszul gondolkodás. Tedd pozitívan, és mindezt nagyban. Ez az egyik, amitől kivagyok néha, mert csak majmokat nevelünk ki. Gondolkodhatok én bárhogy, ha nincsenek meg az eszközeim a megvalósításhoz. Szeretnék én a következő Celine Dion lenni, de még a zuhanycső is elapad, ha alatta kezdek el dalolászni. Egy embernek két lehetősége van. Vagy elfogadja, hogy ez van, ezt dobta a gép, és legalább a jó ízlés határain belül hobbinak megtartja, vagy igenis, odateszi magát, és kőkemény munkával elkezd dolgozni érte. Semmit se adnak ingyen… amit adnak, abban az egyéniségedet veszted el.

Aztán ott van még, hogy hajtjuk az álmainkat, kergetjük a vágyainkat. De, amikor ott állsz két hatsávos út kereszteződésénél, és fingod nincs, merre indulj el, akkor mi van? Mert hiába mantrázom magamnak, hogy nagy író leszek, énekes, színész, bűvész, zenész, tetoválómester, ha nincs meg hozzá valamim – mondjuk, tehetségem -, akkor veszett fejsze nyele az egész.

Mondjuk, azokat se értem, akik adják ezen emberek alá a lovat. Értem én, hogy nincs abszolút hallásuk, sem szépérzékük, de könyörgöm, mi sem vagyunk sem vakok, sem süketek. Instán szoktam röhögni a fogadd el a tested posztokat, hogy már olyanok is tesznek ki képet body positive felkiáltással, akiknek egy sötét sarokban kellene 0-24-ben rubintrékázni*. S ugyanezen emberek hazudják tele az internetet, amitől neked meg kisebbségi komplexusod lesz. Oké, hogy meg vannak győződve róla, bennük van az iksz, de a környezet, akik nyilván nincsenek ennyi önhittséggel tele, miért nem szólnak nekik?

Ja, mert, ha megmondod, hogy ne hordd már azt a nadrágot, mert úgy áll rajtad, mint tehénen a gatya, vagy inkább kapálnál éneklés helyett, akkor hiszti van, meg megsértődés. Tény. A kritika rosszul esik, ha negatív, de van, amit érdemes megfogadni. Ha csak a pozitívat látjuk magunk előtt, könnyebben elhisszük, csak az a baj, hogyha kedveljük a másikat, akkor meg kell neki mondani az igazat.
Figyelj, húgom, nincs elég jó hangod ahhoz, hogy sztár legyél. És, akkor mi van? Semmi. Sír egy kicsit. Jobb esetben felnő, rosszabb esetben, kap pár jókora pofont, hogy tudja, hol a helye… már, ha megtalálja.


Lehet, hogy vannak emberek, akiknek többet szánt az élet, de nem mindenkinek. Én inkább azt mondanám, hogy csiszolatlan gyémántok vesznek el a kontraszelekció posványában. Olyan emberek vannak olyan helyeken, akik érdemtelenek rá. És nem többet szán az élet, hanem többet hozhatna ki magából, és mással kellene foglalkozni, amiben a képességeihez mérten abszolút kiteljesedhet valaki.

A jó élet, a jóllét nem érdem. Nem is kapjuk meg ingyen. Küzdeni kell érte. És van, hogy el kell fogadni, ha mást dob a gép. Évek óta nem állt egyben a három cseresznyém, hiába várom a Jackpotot jelző hangot. De minden reggel beülök az automata elé, játszom, ameddig játszom, és meglátjuk.
A nap végén mindig egy vödörnyi apróval távozom, és nem vágyom többre a szó szoros értelmében, mert sok kicsi, sokra megy.

*Ez majd egyszer a későbbiekben kifejtem bővebben.

4 megjegyzés:

  1. Igénytelen közönségnek igénytelen műsor jár...
    Az emberek fizetnek azért, hogy hülyéket nézzenek minden nap, a nézettség az bevétel, és szerencsére elég sok embernek fontos a tizenöt perc hírnév, így mindig lehet találni néhány idiótát, aki hülyét csinál magából a többinek...SŐT vannak, akik ebből tök jól meg is élnek, és miért dolgozna bármiért, ha azért csomót kap, hogy felveszik, ahogy kiabál egy darab szarral? (Ez a színvonal...nagyon sok ismerősöm IMÁDJA az ilyesmit...szóval mindig kapok egy-két "vicces" videót...most pl egy ismerősöm az X-faktorban is megjelent...szerencsére évek óta nincs tv-m de azt tudom, hogy pocsék volt...megkaptam ezt a videót is. Maradjunk annyiban, hogy sose az eszéről volt híres amúgy se...és lehet örül is magának, hogy most már mások is látták és megismerték, és vagy két hétig beszédtéma lesz az ismerősi körében. xD)

    Akinek meg ilyen jellegű tervei vannak az tuti nem így fog dobbantani...ezeket néhány évente elfelejtik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól beszélsz. Abszolút igazat adok neked.

      Törlés
  2. Amit írsz, az kortünet. Kering egy videó is erről.

    https://www.youtube.com/watch?v=h4EWxAaz0Fg

    Meg aztán vannak ostobák is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom nagyon jól, hogy az, a videót is megnéztem. Abszolút igaz.
      Ostobából pedig, nagyon sok van.

      Törlés