2017. szeptember 24., vasárnap

Charles Willeford: Springer testvér fekete miséje



Múltkor, amikor császkáltunk a városban, beszédültünk a kedvenc antikváriumunkba, hátha találunk valami kis morzsát magunknak. Persze, amikor nincs pénzem, akkor tuti, hogy dömping van jó könyvekből, így ez, és egy másik olcsó regény jött haza velem.

Tény és való, hogy a fekete mise szópáros fogta meg magának a szemem, utána a fülszövegtől kezdtem heves mosolygásba, és sétatársam orra alá dugtam azzal, hogy ez a regény a fülszöveg első négy mondata alapján az én életem regénye is lehetne. S mivel elég szerencsétlennek tűnt, be is tettem a kosárba.


Fülszöveg
Sam Springer regényíró. Írt egy regényt, és nem akar többé dolgozni. Csak írni. De ötlete egy darab sincs. A pénze elfogyott, és nyakig úszik az adósságban. Ekkor véletlenül összetalálkozik egy aprócska floridai egyház vezetőjével, aki szerint minden lelkész és pap hazug és álságos, és aki azon nyomban pappá szenteli, majd elküldi Jacksonville-be, egy templom lelkészének. Springer testvér hirtelen egy csak feketékből álló gyülekezet élén találja magát, az ötvenes évek polgárjogi harcainak kellős közepén, és közben csak egyvalamin jár az esze. Illetve, egyvalakin. Dr. Jensen fogorvos feleségén, Meritán, akinek melle lehetetlenül kemény, aranyszínű combja pedig hihetetlenül hosszú…

Charles Willeford több kritikusa által is a legkíválóbbnak tartott regényével, az ötvenes évek (ponyva)irodalmának egyik legkiemelkedőbb darabjával mutatkozik be a magyar olvasóknak.


Eredetileg: Charles Willeford – The Black Mass of Brother Springer (1958)
Kiadó: Agave Könyvek (2009)
Fordította: Varga Bálint
Oldalszám: 174
Műfaj: krimi

Kedvenc idézetem:
1)
Minden jó forrása a pénz. Csak azok engedhetik meg maguknak, hogy lekezelően beszéljenek a pénzről, akiknek van. Aztán vannak olyanok is, akik mintegy odavetik, hogy „a pénz nem minden”. Ez az állítás is csak akkor igaz, ha az embernek van belőle.

2)
Bármiben képesek hinni az emberek, ha segít nekik átvészelni a napokat.

3)
Egy bajba jutott embernek nem tanácsra van szüksége, hanem együtt érző fülre.

4)
Az égadta világon semmit sem tudsz az emberekről, magadról meg még annál is kevesebbet.

5)
A vallás vicces dolog. Ha túl vallásos vagy, tönkreteszed az életed. Aki a Biblia szerint él, az mindent bűnnek tart, amit csinál, és pillanatok alatt szörnyű állapotba kerül. Az ateisták viszont túl boldogok. Te a kettő között vagy, és ez a legrosszabb. Te keresel valamit, ezért közönyt tettetsz. (…) Nem elég, hogy ő boldogtalan, mindenki mást is boldogtalanná tesz.

6)
Ha az embernek nem volt része valamiben, akkor az nem is hiányozhat neki.

7)
A mértékletesség a nagyon fiatalok és a nagyon öregek sajátja.

8)
Akármi is volt a mellkasomban szív helyett, úgy fájt, mint egy szuvas fog.


Gondolatok
Ez a könyv nem több és nem kevesebb, mint egyszerű szórakoztató irodalom. Egyáltalán nem krimi, igazából, amit egy krimitől el lehetne várni, azzal nem igazán rendelkezik. Korrajz inkább az ötvenes évek Amerikájáról, és egy olyan főhősről, akinek nincsenek céljai, és sehova sem tart. Ettől függetlenül lekötött, egy szavát se mulasztottam el.

A főhős tiszteletesnek adja ki magát, holott egy kiégett könyvelő, álmait vesztett regényíró. A hirtelen jött sikerben elfelejti, honnan jött, nem tudja, mit akar, csak azt nem, amiben él. Ezzel együtt lehet érezni, viszont szerintem nem fejlődött semerre, csak sodródott az árral. Életből életbe csöppent, de amúgy egy fikarcnyit se mozdult előre.
A tettetés az ember egyik sajátossága. Nem is azért, mert szerepeket játszunk, mert szabályoknak felelünk meg minden pillanatban, de olyan dolgokra vágyunk, melyek elérhetetlenek, vagy könnyű sikert szeretnénk minimális szenvedély-befektetéssel és szívóssággal. Nem mellesleg, a mások elfogadásáért bármit megteszünk, ahogy ő is. Minimális kihívással találkozott a főhős is, miszerint, add el magad egy olyan közösségnek, aminek semmilyen szempontból nem vagy tagja. Ha leszel is, az egy álruha, egy szerep, egy színész valós lehetősége.
S mint ilyen, megmosolyogtam, amikor a szentbeszédébe beleszőtte Kafka és Sartre gondolatait, mert nem volt jobb ötlete. A dolgot ott hibázta el, hogy akkor is beszélt, amikor hallgatnia kellett volna, és ez csak azért, mert tapasztalatlan volt még. Kezdő és céltalan.

Egy az élet felé közömbös embernek hatalmat adnak. Fanatizálni tudja az elesetteket, a nem vagy éppen máshogy gondolkodókat. Belerángatja őket olyan helyzetekbe, melyeknek voltaképpen ő is csak elszenvedője. Egy tiszteletes hit nélkül ádáz tud lenni, és Sam az is. Tudatosan vagy tudattalanul, de az.
Bár, szerintem az élet keserédes valósága pont a főhősben rejlik.
Úgy mondunk dolgokat, mint ő. Nem hiszünk benne, de mondjuk, mert ezt kajálják.
Hogy számunkra az érték, vagy sem, az mindegy. Igazából minden mindegy, és egy ponton túl teljesen mindegy a választott út, mert mind egyenrangú. Egyenértékű.


A többi szereplő, kezdve Dovertől Meritáig, semleges. Vannak is, nincsenek is. Sem hozzá nem adnak, se nem elvesznek a regény élvezhetőségéből. Ők szemléltetik egy mételyes személyiség károkozását, aki annyira életunt, hogy átlép mindenkin. A feleségén, az életén, az embereken, a szeretőjén, és voltaképpen saját magán is, csak azért, hogy pezsgést vigyen az életébe.
A korrajz mellett talán ilyen szempontból lélektani regény is.

Nem kell komolyan venni ezt a történetet, még akkor sem, amikor az egyházi személyek karikatúráját véljük felfedezni benne. Ez egy remek eszköze volt a szemléltetésnek.

Az ötvenes évek is azért jó, mert alapvetően egy keresési fázis Amerikában. Az államok, az emberek mind-mind változások közepette találták magukat, s mivel az álmok hazája, az nyert, aki mert nagyot álmodni, igaz, onnan bukni is szépet lehet. Ha nincs lehetőséged felemészt a búbánat, de ha választási lehetőségek tömkelegével nézel szembe, akkor megfulladsz. Ha nem tudsz választani, elkezdesz színészkedni, és jöhet a várva várt pofára esés.

Összegezve, nem volt rossz, ajánlom bárkinek, aki unatkozik egy szombat délutánon.

*képek a Preacher című sorozatból, de csak mert szerintem illik ide.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése