2017. szeptember 21., csütörtök

AZ



Én: Eljössz velem moziba?
Andris: Mit nézünk?
Én: Azt.
Andris: Mit?
Én: Az AZ című filmet.
Andris: Miért kellek én ahhoz? Nem is látványfilm.
Én: Mert egy k**va nagy emberevő, gonosz bohóc van benne, és félni fogok.

Így is lett. Nem maga a film félelmetes annyira, hanem a tudat, hogy egy teremben vagyok egy bohóccal. A csigáktól is irtózom, szóval, igen. Némiképpen ez elfogult ajánló lesz… ez az AZ egy könyv King bácsitól, amit igazán szeretek.


IT (2017)
amerikai horror, 135 perc
Rendező: Andy Muschietti
Forgatókönyv: Chase Palmer, Cary Fukunaga, Gary Dauberman
Író: Stephen King

Szereplők:
Bill Skarsgard – Pennywise
Jaeden Lieberher – Bill
Jeremy Ray Taylor – Ben
Sophia Lillis – Beverly
Finn Wolfhard – Richie
Chosen Jacobs – Mike
Jack Dylan Grazer – Eddie
Wyatt Oleff – Stan
Nicholas Hamilton – Henry Bowers


Derry lakosságát huszonhét évente valami ördögi tizedeli, nemcsak felnőttek, de főleg gyerekek tűnnek el. Ezúttal hét, a többiek által lúzernek kikiáltott fiatal küzd meg a bohócnak álcázott természetfeletti entitással, hogy végre megbékélhessenek.


Gondolatok
Két dolog járt a fejemben, mielőtt megnéztük. Hogy rettentő sok remake jön ki, és általában azok nem sikerülnek jól. Legalábbis, annyira próbálják felturbózni, de mégse, hogy az esetek többségében valahogy mégsem az eredeti. Tudom, remake, mit várjak tőle?! A másik egy kedves kis történet még a gyerekkoromból.
Kisgyerekként volt, hogy elmentünk cirkuszba, már akkor se nagyon szívleltem a bohócokat. Semmi atrocitás nem ért soha. Ritkán jártunk ezért, viszont annál többet voltunk kint a Városligetben. Egy híres bohóc osztogatott lufit, és játszott a gyerekekkel, mígnem el nem követte azt a hibát, hogy engem is meg akart viccelni. Én úgy elkezdtem üvöltve sírni, hogy nem tudta, mire vélni, én meg szinte belebújtam anyukámba, mintegy menekülési útvonal, mielőtt kitépi a szívem.
Ezt valahogy azóta sem sikerült leküzdenem. Pár évre rá találkoztam először ennek a filmnek az eredetijével, utána olvastam a könyvet, amivel csak úgy vagyok hajlandó egy szobában tartózkodni, hogy csak a gerincét látom, a bohócot nem.
Tim Curry-t imádtam, Pennywise szerepében is, és erősen kételkedtem benne, hogy az ifjabbik Skarsgard méltó utódja lesz, ám pozitívan csalódtam.


Nem azt mondom, hogy ez a film maradandó élmény marad nekem, vagy kifutottam a sötét teremből, viszont, azt sem tudom rásütni, hogy csak egyszer nézős mozi lenne. Tuti, hogy még meg fogom nézni.
A remake szempontjából eleget tesz a megoldásaival, a történetével és a képi világával, valamint a hanghatásával a mai kornak, sikerült úgy összerakni, hogy megmaradt a film eredetijének hangulata, mégis van benne egy olyan kis plusz, amit a mai horror-immúnis generáció a nyikorgó szellemek érzésvilágától elvár.
Szerintem, bár lehet, hogy nincs így, és csak én látom bele, van pár jelenet, ami nincs benne a könyvben, illetve az előző filmben – hiányoltam a zuhanyzót -, és szerintem el van hintve egy-két olyan dolog, ami egy összefüggő történetszál a könyvben.

Ugye, az eredeti film egyszerre két szálon fut, én azt szoktam meg, picit furcsálltam is, hogy most csak a hét főszereplőnk gyerekkori küzdelmeit láthatjuk, és majd valamikor jön a második rész. Viszont, így visszagondolva rá, ez jó megoldás, mert moziba tenni egy félig-meddig kész alkotást – lássuk be, ez mindig két részes marad -, kasszacsődhöz vezetett volna, mert nem értették volna és érdektelenségbe fullad. Másfelől így kaptunk egy kerek egészet, jöhet a folytatás.


Pennywise-t mindannak ellenére, hogy utálom, főgonoszok szempontjából imádom. Rettentően tudok félni tőle, és elég, ha vigyorog. Bill zseniálisan hozta és adta át a bohócot, meg fogom nézni eredeti hanggal, az tuti. Kicsit féltem attól, hogy olyan lesz, mint a Nicholson-Ledger-Leto Joker, de úgy alakította ki a bohócot, hogy egyrészt, egyáltalán nem Tim Curry hasonmás, másrészt, mégis ugyanaz a pszichopata. Ahogy visszanéz, ahogy mozog, mosolyog, vagy csak két irányba áll a szeme. Számomra jelen volt a vásznon, és uralta azt, akárhányszor rivaldafénybe került. Hátborzongató. Ha Bill a csálé szemeivel nézne rám, menekülőre fognám viszonylag hamar.

Annyira nyolcvanas évek a hangulata, amennyire kell. A gyerekszereplők is jók.
Különösen a dagi Bent alakító srác nőtt a szívemhez, illetve Richie, s mivel a régi csapat is jó volt, itt is tehetségeket kanalaztak össze.
Mindezekkel együtt, azért valahol Az beette magát a bőröm alá. A történet. Mert azért mennyivel félelmetesebb egy cápafogsorral rendelkező bohóc egy olyan anyánál, aki túlfélti a gyerekét, vagy annál az apánál, aki „túlszereti” a lányát, egy családtag elvesztésénél, faji vagy vallásbeli hovatartozás miatti kirekesztésnél. Túl azon, hogy AZ a félelmek kivetülése, ami megeszik vagy te küzdöd le, ez a történet szól a gyerekkorról is, hogy a traumákat hogy vetítjük ki – csapatmegbeszélős jelenet a parkban -, hogy küzdünk ellene. Szól mellékesen humorról, és szerelemről. Az útkeresésről és a gyerek- illetve tinikori gondokról.


Kicsit tartok mindig a King-adaptációktól, mert a filmek többsége vontatottabb tud lenni, mint egy-egy könyve. Ideje volt már, hogy egy igazán jót kapjunk ebből is. A zenéjén sírtam, nagyon jól válogatták össze, és olyan helyzetkomikumok is voltak, illetve, beszólások, amik talán hiányoztak a korábbi verzióból.

Ajánlom azoknak, akik semmilyen előélettel nem rendelkeznek AZ kapcsán, és azoknak is, akiknek kimaradt az eredeti film, de a könyvet ismerik. Persze, azoknak is, akik szerették az első filmet, és azoknak is, akik szeretnék megnézni, hogy jár pórul a bohóc, akit utálnak. :)


PS: Ha megnézed, éjjel álmodban te is lebeghetsz…

4 megjegyzés:

  1. A bohóctól kiráz a hideg, de maga a film nekem nem volt ijesztő.
    A Stranger Things hangulatára hajazott picit, úgy tűnik, hogy most nagyon menők lettek a 80-as évek megint. A gyerekszereplők miatt érdemes megnézni szerintem.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is inkább csak azzal volt "bajom", hogy bohóc.
      Egyrészt menők, és a nyolcvanas-kilencvenes évek eleji filmekből ontják a feldolgozásokat. A gyerekszereplők miatt, igen, érdemes. :)

      Törlés
  2. Nehéz előítéletek nélkül menni...viszont nekem a "remake" téma tette csak nézhetővé, mert ilyen gyenge filmet nem néztem volna meg, ha nem írják oda, hogy King és nincs egy korábbi film belőle...xD

    Vagyis nagyon szórakoztató volt, de nem volt ijesztő...Sőt...a bohócba bele voltam betegedve...annyira próbálták gonosznak feltüntetni (gonosz smink, mindig sejtelmes fények, a megjelenései), de a nagy lapát fogaival annyira idétlen volt, meg a mozgásával...röhejes volt az egész - mondjuk én nem félek a bohócoktól...xD

    Kicsit hadilábon állok vele...mert...filmnek jó volt, viszont horrornak semmi...xD
    A legijesztőbb dolog a filmben, ahogy az apja bánt a lánnyal...de azt leszámítva majdnem végig lehetett nevetni a filmet. :D
    De legalább szórakoztatott. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nincs a korábbi film, akkor nem nézzük meg, mert nem olyan, amiben halaszthatatlan nagy vásznas jelenetek vannak. Másfelől, ha belegondolsz, manapság más kivitelezéssel nem tudsz eladni gonoszt, mert az minden lesz az átlag nézőnek, csak gonosz nem. Számomra a gyerekek, mint olyan jobban előtérben voltak, mint a korábbi filmben. Ezért írtam azt neked is kommentben, hogy a hatás megvan, csak máshol van a fókusz.

      Törlés