2017. augusztus 31., csütörtök

Bűn és tudatlanság



Nem vagyok sem vallásos, sem hívő, hadilábon állok az egyház nevű huncutsággal is. Nincs gyerekem sem természetes úton, sem művi úton, sem sehogy máshogy. Mégsem tudom megállni szó nélkül ezt a bolondériát, ami a lombikprogram körül megy.


Teljesen más fogalmaink vannak – nekem és az egyháznak – a bűnről és a tudatlanságról. Szerintem az a bűn, hogy kvázi nem élvezhetem az életemet. Ami nekem jó, azt nem csinálhatom, illetve tehetem, de akkor meg mehetek gyónni. Bűnnek tartom azt az elavult gondolkodást, ami nem halad a korral, gondolok itt arra, hogy emberként vannak hibás döntéseink, manapság pedig, egy házasság is lehet rossz. Ha kilépek belőle, mert találtam egy férfit, aki a hű társam lehet, és a gyerekeim apja, akkor kivet magából a közösségem, mert bűnt követtem el. Kérdem én, jobb a gyereknek két életunt vagy állandóan kiabáló szülő, mint egy boldog sorsközösség? Nem hinném.
S nem tartom tudatlanságnak sem a lombikot, mert aki nem esik át rajta, nem tudja, mivel jár ez. Nekem van lombikos ismerősöm. Két év küzdelem árán lett két pici babájuk. A lány ANYA akart lenni, és ez máshogy nem ment, mert ő maga akarta megtapasztalni az anyává válás folyamatát. Erre rááldozták az idejüket és a pénzüket is, nem is beszélve arról, mennyire romboló lelkileg az a folyamat, amikor hiszel egy szerepben, és az üvölt vissza rád: te erre nem vagy képes.
Tudatlanságnak tartom inkább azt, hogy kérdés nélkül higgyek el valamit, ami Schrödinger macskája. Vagy van, vagy nincs. De ez nem is tudatlanság.

Ez korlátoltság, melynek kiváltó oka a félelem. Félelem attól, hogy birkákat... bocsánat bárányokat veszít el azzal az egyház, mert a teremtésre már az ember is képes. Félelem attól, hogy már akkora hatása sem lesz, mint amennyi megmaradt az évezredek folyamán. Félelem attól, hogy kevesebbet tud markolni, és fogni egyaránt.

Bűn az, ha valaki szülő akar lenni? Bűn, ha van némi rásegítés (segíts magadon, isten is megsegít, hahaha, ugyebár)? Bűn az, ha valaki nem a másét akarja nevelni, vagy egy idegent? Nem hinném.
Sokkal nagyobb bűn, hogy nem segítenek felnevelni a gyereket. Mert nagyon jó dolog, hogy szüljünk 2-3-4-5 gyereket bele a vakvilágba, de ha valaki olyan helyzetbe kerül, hogy képtelen finanszírozni, akkor hol van az egyház? Sehol. Mert nem a hit segít, hanem a pénztárca, meg a munkaadó, meg a nagyszülők. Mint ahogy az is, hogy ugyanolyan kirekesztő embereket nevelünk ki, mint az eszménk maga.
No, de elkanyarodtam.

Mérd fel, az orvos nem isten. Hozzásegít valamihez, amit te akarsz. Odaadják a tudásukat, az eredményeiket, és igen, használják a mai technikát ahhoz, hogy nőkből anya válhasson.
Az a gyerek – aki lehet később potenciális pénzmag az egyháznak – is apából és anyából lesz, akiknek szintén vannak szüleik. S így visszavezetve az ódivatú álláspontra, egy tőről fakadnak, azokról, akiket teremtettek. Következésképpen, a lombikban nincs a világon semmi rossz.

Természetes út. Hm. Andris mondta a minap, és ebben igaza van. Ha ez bűn, a művi életben tartás miért nem az? Mert kellenek a nyomorult lelkek? Mert ez így p.c.? De akkor, ha teszem azt, veseelégtelensége lesz egy atyának, vagy influenzás lesz, akkor bekkelje ki, hátha megmentődik. Meg nincs peacemaker, , sem gyógyszer, sem gipsz a kezedre / lábadra, ha törne. Mert a természet törvénye, igaz? Akkor az is bűn.
S ameddig annak a lehetősége megvan, hogy én esek teherbe, én hordom ki, én szenvedek kilenc hónapig, én szülöm meg, csak éppen, nem tapad a helyére a kölök, akkor miért legyen az egyetlen választásom az örökbefogadás?
Inkább kampányolj azért, hogy fogamzásgátlás és megszakítás, mint egy halom lelenc.
Vagy azért, hogyha már megvan, ne egy viselkedni nem tudó, bunkó, buta felnőttet neveljenek belőle!
Vagy azért, hogy igen, mi is lehetünk a fasza gyerekek, és nesze nektek kiskapu.
Vagy azért, mert képesek vagytok az el- és befogadásra!

Az a baj, hogy az egyház, mint olyan, megrekedt egy szinten, és szeretnek / szeretnék úgy nézni a híveiket, akik visszamásznak a fára, és kókusszal próbálják dobálni a kardfogú tigrist. Vagy olyanoknak, akiknek elmondanak valamit, azok meg tátott szájjal elhiszik, mert vízen járt és mágus.
Tudatlanságnak tartom azt, és bűnnek, hogy baromira félnek nyitni és lépni. Butaság kiabálni, hogy mindenki semmirekellő, aki nem azt követi, amit mi mondunk. Nem azt gondolja és teszi. Baromság kirekeszteni valakit azért, mert ő szülő akar lenni.

A hatalomvágy és a megalománia éppannyira az, tisztelt uram!


PS: A bejegyzés megírása után jutott eszembe, és nem tudom, melyik részébe szúrhatnám be. Olvastam az cikket. Eszembe jutott az a tézis, hogy a lelkek meg akarnak születni, és a lefagyasztott és kidobott embriókkal mi lesz. Szerintem semmi, mert a lélekben, mint olyanban nem hiszek, viszont, ha hinnék, akkor azt tudnám mondani: az tapad meg, amelyik meg akar születni.

2 megjegyzés:

  1. Engem nem érdekel az egyház. A törvény engedi és kész, ki lehet használni mind az abortuszt, mind a lombikot. Egyháznak max. véleménye lehet, emberekből áll az is, aki meg nem hisz, annak mi köze hozzá, fecsegjenek csak. Tegyük hozzá, hogy szerintük nincs lelke a lombikgyereknek, amúgy van. Szerintük nincs, hát kit érdekel. Kíváncsi lennék, ha elé állna szemtől szembe a lombikgyerek, akkor megmondaná a szemébe, hogy nincs lelked meg el is kárhozol?
    Engem ami zavar, hogy olyanok születnek meg, akiket nem akartak. És ezt ők tudják és vajon ki lehet boldog, ha mondjuk az anyja nem akarta? Ez egy teher örök életre.
    Olyanokat tartanak életben nagyon koraszülöttként, akiket nem kellene és ha az élet vegetálás- ha van pénz, kicsit kényelmesebben, egyébként meg borzalom.
    Olyanokat mentenek meg pl. újraélesztéssel és tartanak életben, akiknek az élet szenvedés és a hozzátartozóiknak is.
    Olyanokat nem hagynak meghalni, akinek tényleg csak a szenvedéseiket hosszabbítják meg.
    Nem tisztem eldönteni, hogy pl. egy súlyosan fogyatékos vagy halálos beteg valaki boldog-e és ragaszkodik-e az élethez, de a várva várt gyerek nekem pozitív dolog, a szenvedő meg nem az.
    Olvastam nemrég egy haldokló posztját, ő választotta volna a törvényes öngyilkosságot. Amikor az van, hogy torz roncsként (pl. fél arc nélkül) vagy őrült fájdalommal kell élni, akkor valahogy nem látom a mindenáron életben tartás értelmét. Na, nagyon elkalandoztam, püspök úr kicsit el van tájolva és nem tudja, mit beszél, úgy hiszem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha az embernek van joga és lehetősége valamit megtenni, miért ne tehetné meg? Nem az az életvédelem, hogy minden áron mindenkit hagyunk megszületni, meg életben tartunk mesterséges körülmények között. Az én nézetemben sarkosítva, az pont élet ellenes, mert „fenyegeti” a már meglévő életek jólétét, jól létét. Nálam a beszűkült gondolkodás csapta ki a biztosítékot, meg az álszenteskedés, amit tanúsítani tudnak alkalomadtán.
      Egyet értek az általad leírtakkal.

      Törlés