2017. augusztus 31., csütörtök

Bűn és tudatlanság



Nem vagyok sem vallásos, sem hívő, hadilábon állok az egyház nevű huncutsággal is. Nincs gyerekem sem természetes úton, sem művi úton, sem sehogy máshogy. Mégsem tudom megállni szó nélkül ezt a bolondériát, ami a lombikprogram körül megy.

2017. augusztus 30., szerda

Mr. A és az ő igazságai



Már azt hittétek, mi, hogy soha többé nem hallotok felőle?

Néha-néha visszatér majd köreinkbe észt osztani. Tulajdonképpen, nagyon sokat találkozunk azóta is, hogy nem vagyunk együtt. Gyakorlatilag heti egy burgerezésre összeülünk, hogy aztán irdatlan távot gyalogoljunk le a városban. Andris (ex Mr.A) meg én is olyanok vagyunk, akik nem találják teljesen a helyüket a világban, és kellenek a közös találkozók a szellemi fellendüléshez. Vannak témák, amiket csak mi tudunk megbeszélni, és rajtuk röhögni. Szóval, ha láttok a városban két hülyét, akik hangosan görnyedve nevetgélnek gyaloglás közben, azok mi leszünk. :)

Ez most kissé rendhagyó férfiszemmel lesz.

2017. augusztus 28., hétfő

Magas, szőke nő: Mireille Darc



Nem ezt terveztem, de úgy döntöttem, megírom ezt a posztot, addig se akarom vakargatni a lábamat. Gyógyul a tetoválás, aztán, mióta leszedtem a műbőrt kezdek megvadulni. Nos, ennyit a személyes intróról.

Ma hallottam a rádióban, hogy eltávozott közülünk Mireille Darc. Őszintén szólva, nem ismerem a munkásságát, az alakításait, semmit sem tudtam róla, de pont ezért kicsit nézelődtem, és így állítok emléket neki.

2017. augusztus 27., vasárnap

A lelkiállapotom: okéjjj



Nyár elején szabadságra mentem. Nem volt a szó szoros értelmében vett szabi, mert lelkesen írogattam a mai, valamikor kitevésre váró posztjaimat, pusztán nem volt kedvem akkor a nagyvilág elé tárni, mi is az én bajom tulajdonképpen.

2017. augusztus 25., péntek

Szigligeti vár



Odafelé tartva pont mondtam apunak, hogy a legélénkebb emlékem Szigligetről, pedig előszeretettel mentünk kikapcsolni oda gyerekkoromban az, amikor az unokatesóm anyukája vigyázott rám, és átmentünk busszal oda fürdeni. És, ennyi. Akkora snitt van a fejemben erről, hogy az félelmetes. Tavaly voltunk süllőfesztiválon itt, akkor már szemeztem a rommal, valamiért mégsem indultunk neki.

Most, amikor vasárnap elindultunk, esett az eső. Vittem váltás túracipőt, mert nálunk sosem lehet tudni, mikor kezdünk neki az erdei bóklászásnak. Napközben már sütögetett a napocska, ám, amikor elkezdtünk a várhoz felkapaszkodni, éreztem, hogy a hosszú fekete nadrág, és a hosszú ujjú felső erőteljes hiba volt.
Félúton megálltam lihegni, mert ha őszinte akarok lenni, három hónapja egy fűszálat se tettem keresztbe, viszont égetőbb gond volt a sötét, meleg ruha verőfényes napsütésben.

2017. augusztus 24., csütörtök

Kinizsi-vár



A második megállója a sajátos apja-lánya napnak Nagyvázsony volt. Autópályán mentünk oda, és akárhányszor láttam egy bizonyos táblát egy bizonyos felirattal, kiabálni és mutogatni kezdtem, ami csak akkor vált igazán parádéssá, amikor elhaladtunk egy autó mellett, és a vezető mutogatni kezdett, hogy miért tartom fel neki ordítva a középső ujjamat. Mire mutogattam, hogy nem neki szól.

Ja igen. Lehúzott ablakkal repesztettünk, mert egyikünk se bírja hosszútávon a klímát. Ettől viszont bedugult egy idő után a fülem. Akkor zárt ablakokkal haladtunk, és Iron Maident hallgattunk. Jó lehetett száznegyvenes tempónál két hülyét látni, akik rázzák a fejüket, mint a rumbatököt.

Közben elkezdtünk beszélgetni arról, hogy hova kellene még nem is feltétlenül idén elkirándulni.

Nagyvázsonyban is voltam már, bár emlékeim annyira megkopottak, hogy több kiló por és pókháló keveredik rajta. Valamikor akkor voltam ott, amikor még igencsak kislány voltam.
A Kinizsi-várban pedig, most jártam először.

2017. augusztus 22., kedd

Öskü rotunda



Egy apa-lánya nap keretein belül pár helyet végigjártunk Világapával, és arra gondoltam, hogy ha nem is minden mozzanatát, de egy-két dolgot megosztok veletek az „ismerd meg szép hazádat” égisze alatt. Mivel, ismertek, jó pár kép készült, most szétszedném a bejegyzést részleteire.

Azért is jó ez, mert legalább változtatok a kirándulós bejegyzéseken, nem lesz annyira ömlesztett és hosszú, mint szokott lenni. A szórakozást és az ismereteket azért igyekszem jobban keverni a jövőben, mint eddig.

Másrészt, rájöttünk, az ország keleti részében nem nagyon bóklászunk, igyekszünk ott is nézelődni a jövőben potenciális cél miatt. Jöhetnek kommentben az ötletek.

Első boxkiállásunk Öskü volt, ahol a kerektemplomot vettük szemügyre.