2017. május 28., vasárnap

Visszatérés



Ez a cím olyan, mint egy rossz Vámpírnaplók rész alcíme. Hiába, kiestem a gyakorlatból.

Rettentően rossz blogíró voltam az utóbbi egy hónapban. A baj csak az – illetve nem baj -, hogy az írás, mint olyan, meg sem fordult a fejemben, egyáltalán nem hiányzott. Egyrészt volt egy munkahelyváltásom, másrészt elkezdtek jó irányt venni a magánéleti dolgaim, és mivel azok hajtásával voltam elfoglalva, valahogy mind a honlap, mind a blog háttérbe szorult. Ezekről annyira írni nem szeretnék, tudja, aki tudja. Úgyhogy, két filmmel vagyok még adós nektek – A galaxis őrzői, Alien: Covenant -, illetve voltam múlt héten hétvégén Körmenden Olcsinál.


Majdnem egy év telt el, hogy voltam nála. Igazság szerint, a messze élő barátaimnál, ismerőseimnél az a nagy helyzet, hogy mindenki éli az életét, és gyakorlatilag amolyan ismerősi státusz kezd kialakulni. Kicsit úgy éreztem az utóbbi időben, én megyek, én kérdezem, mikor, és amikor olyan, akkor gyere, de amúgy feléd sem bökök, hogy mi a helyzet. Elkezdtünk olyan szinten kiszakadni egymás életéből, ami valamelyest megvisel. Mert bár tudom, hogy megszakadni nem fognak ezek a kapcsolatok, de változnak, és úgy érzem, nem feltétlenül a jó irányba.
Olcsinak is szeptember óta írtam, hogy mennék, hívjon, mondja, aztán napok, hetek teltek el, végül most húsvétkor egy visszautasíthatatlan ajánlat fogadott a reggeli kómázásom közben.
Nem tudtam nemet mondani. Mondtam, hogyha lehet, kéretik mindenkinek otthon lenni akkor.

A vicces az volt, hogy írta, van egy rakat boruk, amit sosem fognak meginni.
Apukám erre viccesen annyit mondott, hogyha megyek, az bizony hamar el fog fogyni. Hahaha. Ismer.

Tavaly volt egy szuper busz Körmendre. Utálok átszállni, most mégis rákényszerültem, mert valamiért itthon az a módi, hogy nem megkönnyítjük az utazást, hanem lassabbá és macerásabbá tesszük mind vonattal, mind busszal. Zalaegerszegi busszal mentem, majd a buszállomáson másfél órát rostokoltam, aztán megint busz. Azt hittem, sosem érek oda. De a vicc az, hogyha másik járatot, vagy közlekedési eszközt választok, akkor délután érek oda.
Az információs pasi félretájékoztatott, és kábé annyi itinerem volt, hogy balra látom a Tescót, jobbra a Mol kutat, akkor jelezzek. A Tesco megvolt, a kút nem, aztán, amikor megláttam mind a kettőt, azon totóztam, hol a pékbe van a jelző. Kis bunkó pesti gyerek vidékre megy című börleszkemet előadtam.

Megérkeztem, hazamentünk, igazán szuper kis hétvégénk volt. Levcsó tök aranyos, kis tranzisztoros fiú, folyamatosan néztük, merre jár. Sütöttünk, főztünk, ettünk finomakat, és ittunk sokat. Az esték voltak a legjobbak, erkélypartik, s bár bennem volt a szokásos merevségem, azért nagyon jó volt kiszakadni a fővárosi sokkból, amiben időm nagy részében benne vagyok. Volt széktánc, elharapott rappelés, énekelgetés, múltidézés, sztorizgatás.
Jó volt végre egy olyan környezetben lenni, ahol nem érzem azt, kilógok a sorból. Ahol nem kezelnek csodabogárként, és lehetek 100%-ig önmagam.
Itt még egyáltalán nem vagyok zilált.


Itt már igen.


Társaság I.

Társaság II..
Ebből a két képből lehetne egy „találd meg a különbségeket” fotót csinálni.


Így tengetik a napot a fiúk (söröznek) és a lányok (körmöznek).


Kajaaaaaaaa.

Őszintén szólva, kellemes meglepetés volt, hogy a boltban beszélgetett vele az eladó is, és a pénztáros is. Annyira nem vagyok ehhez hozzászokva. Persze, a beígért sminkelés elmaradt, de esőnapképp majd megyek legközelebb, és addig no alkohol, ameddig Olcsi ki nem pingál.

Teljesen kikapcsoltam, úgyhogy, srácok, köszi a hétvégét!
Az a baj, hogy én úgy gondolom, ez az emlék, a történések, események személyesek, ennyi az, amit p.c. elmondani.

No de, lassan öntudatra ébredek, mint a Skynet. Csak győzzétek kivárni. :)

4 megjegyzés:

  1. Sajnos én meg nagyon rossz olvasó vagyok mostanában, pár hónapja, pedig nem követek sok blogot, de tömbösítve olvasom őket. Máshová terelődik a fókusz az életemben.
    Vonatozni nem szeretsz? Busszal? Körmendre? Busszal??? Na jó, én rosszul vagyok a buszon, szóval ha több idő, ha nem, nekem csak a vonat marad.
    Miért fura, hogy beszélget a boltos meg a pénztáros az emberrel, ha odajár sok éve vásárolni? Szombathelyen is barátságosak az emberek, pedig az megyeszékhely.
    Én Bp.-en vagyok sokkban, főleg az eltévedés veszélye miatt. Frászt szoktam kapni a rohanó emberektől meg a tömegtől, az autókról nem is beszélve. Hiába gyönyörű város, nagyon rosszul érzem ott magam, mind a kertvárosi, mind a panelrészen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára a kedvenceimet. Átfutottam csak az utóbbi pár napban, pedig érdekelnek, akiknél általában jelen vagyok.
      Szeretek vonatozni, de mivel emberi időben szerettem volna odaérni, és 3-4 átszállásost dobott ki a rendszer, maradtam a busznál. Buszozni jobban szeretek valamiért, ezt azért hozzáteszem.
      Mert Pesten nem jellemző. Egy boltban szoktam beszélgetni, de itt még azt is furcsállják, ha szép napot kívánsz valakinek, s úgy, hogy nem ismernek, furán jó érzés volt kommunikálni az emberekkel.
      A fővárosban a leginkább a bunkóság jellemző. Megy mindenki, meg él mindenki, mint a birkák. Sajnos.

      Törlés
  2. Tényleg az a legnagyobb baj,hogy az embernek a saját környezetében is van épp elég nyomora,meg megoldandó ügye,így nem hogy a távoli emberekkel,de szerintem a közeliekkel se olyan könnyű kapcsolatot ápolni =/
    Én is érzem,hogy egyszerűen mintha 24 óra nem lenne elég semmire se. Tanuljak,dolgozom közbe,otthon is megfelelni,de azért próbáljak meg barátommal némi kontaktot teremteni és kész... elmennek a napok,hétvégék. De én azért bízom benne,hogy nem lesz ez mindig így. Fbon én próbálom tartani a kapcsolatokat- még csak pár mondat erejéig is,de na :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez rendben is van. De egy bizonyos idő után ez már a megfeledkezésről szól, mert bármennyi ideje is van az embernek, azért magától lehet benne annyi, hogy ír pár sort, mert én még mindig úgy gondolom, mindenkinek arra van ideje, akire szakít. Mert nekem sem egyszerű, hasonló élethelyzetben vagyunk, de mégis én tartok fenn minden kapcsolatot. Furcsa.

      Törlés