2017. május 7., vasárnap

Filmturmix



A héten főleg a felírt sorozatomat néztem (A kór), meg azokat a filmeket, amik a tévében voltak. Valahogy nem találtam semmit, ami így hirtelen érdekelt volna. Írtam is, olvastam is, és azon gondolkodtam, hogy moziba akarok menni, csak kedvenc mozizós társam nem jelentkezik. Most azon gondolkodom, ha szerdáig nem böfög valamit, elmegyek a Galaxis őrzőire egyedül. Aztán két hét múlva Alien, már láttam a plakátokat – kell egy olyan nekem… plakát is, lény is -, és azon röhögtünk, hogy levideóztuk egymásnak azt, amelyiket láttuk útközben a buszról, vagy a villamosról.
Igen, függők vagyunk.

No, de újra vasárnap, újra filmek.


Mélytengeri pokol (Deepwater Horizon, 2016)
Rendezte: Peter Berg
Forgatókönyv: Matthew Michael Carnahan, Matthew Sand
Szereplők: Mark Wahlberg, Kurt Russell, John Malkovich
A Mexikói-öbölben a Deepwater Horizon nevű olajfúró tornyot robbanás rázza meg, mert a kísérleti fúrások közben a rendszer csődöt mond. Majdnem kétszáz ember élete függ attól, hogy minél előbb lemeneküljenek róla.
Kétkedve állok neki az igaz történetek alapján készült filmeknek, ennek is, mert kétesélyes a dolog. Vagy értelmetlen, vagy halál unalmas, kevés olyan van, ami fenntartja az érdeklődésemet. Kellemes csalódás volt, hogy ez igen. Remek látványvilág, remek párbeszédek, remek karakterek, és úgy beleéltem magam, hogy szó szerint, amikor ugrottak, én is felhúztam a lábam. Picit szájbarágós részek vannak, a vége olyan semmilyen, de ettől függetlenül izgultam. Nem rossz film. Mesterien kisajtolták a játékidőt, de abszolút nézhető a maga „reális” módján.


Cthulhu hívása (The Call of Cthulhu, 2005)
Rendező: Andrew Leman
Forgatókönyv: Sean Branney (H.P.Lovecraft)
Szereplők: Matt Foyer, John Klemantaski, John Bolen
Egy férfi olyan tudás birtokába jut az öröksége kapcsán, ami nem hagyja nyugodni, így kutatóútra indul. Csak azt nem sejti, a végén nem a megoldás várja, hanem az őrület, amit a Nagy Öregek segítenek elő.
Nagyon szeretem a Lovecraft történeteiből született filmeket, egy-kettő kiemelkedő, mások gyermeki derűre sarkallnak, hogy itt-ott felfedezem filmekben a „polipfejet”. Rettentő jó akció-horrort is lehetne forgatni, hogy közelebb hozzuk azokhoz is ezt a világot, akik nem olvasták, azt se tudják, mi az, persze, nem kevés munka kell a jó történethez. Ennek a filmnek, hogy némafilmként van elkészítve, megvan a maga hangulata. A fekete-fehér képek jól passzolnak hozzá, a zene ijesztő, szépen építkezik. Ezzel kapcsolatban elfogult vagyok, szóval meglehet, másnak nem fog tetszeni, mindenesetre, aki szeret kísérletezni, az nézze meg. Ja, és ia ia Cthulhu fhtagn.


Lány a vonaton (The Girl on the Train, 2016)
Rendező: Tate Taylor
Forgatókönyv: Erin Cressida Wilson (Paula Hawkins)
Szereplők: Emily Blunt, Haley Bennett, Rebecca Ferguson
Rachel minden nap kétszer elhalad a régi háza, a régi élete előtt vonattal. Fájdalmát enyhítendő az alkoholba fojtja bánatát, míg egy napon a vonat ablakából szembesül valamivel, amiről nem tudja, hogy a valóság, vagy sem.
Túl van értékelve ez egy picit. Emily Blunt jól játszik, szó se róla, de a karakterét a film első negyven percében megütöttem volna. Bárgyú, bamba, tudom, alkesz, de akkor is. Egyáltalán nem gyors, sőt, helyenként kimondottan vontatott film, nincs feszült hangulata, maximum a végén pár kocka erejéig. Ebben a filmben az a jó, hogy sok minden felmerül a nézőben, amiről utána hosszasan lehet beszélgetni. A könyvet nem olvastam, egyelőre nem tudom, hogy akarom-e? A film nem élvezetes, inkább megmagyarázható. Igazából, nem rossz, a végén lévő fordulatok mentik az elejét. Amúgy van egy olyan apró megérzésem, hogy van valami, ami hiányzik belőle, csak még nem tudom, mi. Majd megnézem még egyszer, amikor nem lesz jobb választás.


Lángelmék (Masterminds, 2016)
Rendező: Jared Hess
Forgatókönyv: Chris Bowman, Hubbel Palmer, Emily Spivey
Szereplők: Zach Galifianakis, Kristen Wiig, Owen Wilson
David összeismerkedik kolléganőjének baráti körével, akik igen nagy tervvel állnak elő. RRabolják ki a Loomis Fargo nevű céget, ami sikerül is, ám míg David menekül a hatóságok elöl nyomában egy bérgyilkossal, addig a többiek vidáman tengetik mindennapjaikat egy ideig.
A kretén vígjátékokat egy bizonyos szintig szeretem, ezen is tudtam röhögni, nekem a gondom azzal volt, hogy egyik szereplőjét sem szerettem, Owen Wilson kifejezetten irritált. Abba meg inkább nem gondolok bele, hogy ezek az emberek tényleg léteznek, s mennyi ebből a filmből a szórakoztatás, és mennyi a valóság. Amúgy gyorsan elmegy, kiürítette a fejemet, arra jó volt. Szórakoztam, röhögtem, fogtam a fejem. Galifianakis pedig, nem tud új karaktert hozni, mindig a Másnaposok sablont látom minden megformált karakterében – nyilván, valahol ez is a cél. Valahol nem csodálom, hogy megosztó film lett, mert ez tényleg valakinek vagy bejön, vagy 15 perc után kikapcsolja. Néha sok, a poénok sem akkorák, hogy gurulsz a nevetéstől, de elmegy. Leradírozza a gondolataidat rendesen.


Csábítunk és Védünk (Hot Pursuit, 2015)
Rendező: Anne Fletcher
Forgatókönyv: David Feeney, John Quaintance
Szereplők: Reese Witherspoon, Sofía Vergara, Matthew Del Negro
Egy munkájára gondos, merev rendőrtisztnek egy végzet asszonya szerű nőre kell vigyáznia, hogy megvédje egy drogbárótól, miközben Texason keresztül kergetik őket.
Önszántamból nem néztem volna meg, de ment a tévében, ám nem az én stílusom. Mindig megmosolyogtat, hogy nincs új a nap alatt. Nem azzal van a baj, hogy másolat, hanem, hogy ülő másolat, ami csak azért van, mert hátha bejön. Az értelmetlenül sok beszédet sem értem, nyilván a hiányzó humor pótlására van. Lehet, hogy jobban ül, amikor zombi aggyal bámulok ki a fejemből, de valahogy nem hatott meg. Nem jó film, húsz perc után idegesített. A limonádé nőcis filmek legaljának tagja az én világomban.

4 megjegyzés:

  1. A Deepwater nekem nagyon bejött, pedig rühellem Mark Whalberget.
    A Lány vonatont először könyvben olvastam, és nem igazán tetszett. Mindenki el volt tőle ájulva, de én kb. a 40 oldaltól tudtam h mi lesz a vége és ki a gyilkos. Filmben jobb volt, bár sok mindenben eltért a könyvtől.

    Az utóbbi időben 2 film hagyott nyomot bennem: A fegyvertelen katona és a Split. A Többi olyan "meeeh" volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fegyvertelen katona nálam még várólistás. A Split az tényleg jó volt, bár volt abban is valami furcsa, amit valamelyik bejegyzésben pedzegettem.

      Törlés
  2. A fegyvertelen katona nekem is nagyon tetszett, hihetetlen sztori!!
    Nekem tetszett A lány a vonaton, a film jobban, a könyv annyira nem volt ütős, inkább olvasmányos. Hiába tudjuk mi, hogy ki a gyilkos, ha Rachel nem tudta, mert egyrészt elitta az eszét, másrészt meg a pasi a férje volt, akit szeretett és nagyon tudott az a pasi manipulálni. Egy igazi gátlástalan fickó volt, profi hazudozó, jó, hogy kinyuvasztották. Belegondoltam, hogy mennyire mélyponton lehetett Rachel a baba miatt, később meg a házassága válsága miatt, ha Tom be tudta neki adni, hogy ő tört-zúzott részegen. Mennyire el lehetett szigetelve a külvilágtól és mennyire bízhatott a hazug férjében? Rettenet. Azért kicsit meredek, hogy egy épelméjű szereplő sem volt a sztoriban, mindenki kicsit defektes volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyet értek veled, minden leírt szavaddal, bár még mindig nem olvastam.

      Törlés