2017. április 24., hétfő

Szombaton Szegeden



Szombaton voltunk Szegeden a családdal, mint már csepegtettem erről információt, képet itt-ott. Az úton odafelé azon gondolkodtam, ahol én évekkel ezelőtt voltam az ismerőseimmel, az Szeged volt, vagy Szolnok? Amikor megláttam a víztornyot, akkor jöttem rá, hogy az bizony, Szolnok volt, úgyhogy, kénytelen-kelletlen voltam rádöbbenni, hogy én még az életben nem voltam Szegeden.

Nagyon kis cukorborsó város, annyira egységes, és szép. Az előbbi fogott meg leginkább, hogy bár vannak modern és régebbi épületek, a városkép egységes. Majd megyünk még elméletileg szerintem, gyűjtögettem akkorra is megnéznivalót magamnak.


Mucha kiállítás volt a Reök-palotában. Illetve, még mindig van, és mi azt néztük meg, ha meg már ott voltunk, összekötöttük egy kis városbámulással, jó nagy adag ebéddel, és még nagyobb adag nevetéssel.

A kiállításról nem mertem fotózni, pedig volt, aki lőtt képeket. Bár én úgy vagyok vele, nem véletlenül van egy teremben félhomály, nem kell vakuzni. A lépcsőház annyira tetszett, hogy azt viszont, muszáj volt megörökítenem magamnak.
Mucha képei nem nőttek a szívemhez, a szecesszió építészetét szeretem inkább. Az ő képei tetszettek, bár volt, ami az első osztályos füzetbeli sormintára emlékeztetett, mások a pop-art kézjegyét viselték magukon. Arra jöttem rá, hogy a festészetnél meg kellett volna maradnia, szerintem a fotói nem annyira jók. S arra is rádöbbentem, hogy egy képét ismertem csak eddig, ami azért valahol szégyenletes dolog.
Majd felmentünk az emeletre, és megnéztünk egy kortárs kiállítást, ami Ázbej Kristóf fejéből pattant ki. No, az érdekes volt, mert végig fikáztuk, mégis, elérte célját: a jó plakát kirívó, megragadja a szemed és emlékszel rá. Erre fogok. Mondjuk, mire a második szobába értem, addigra kezdett tetszeni a maga eklektikus módján.

Ezután várost néztünk, és ettünk. De olyan ebédet, hogy én még másnap is emésztettem, s ahogy hallottam, a többiek is.
Igazság szerint, nem tudom átadni a nap hangulatát. Az a baj, hogy velünk kellene jönni, vagy live adást indítani, hogy röhögjetek, mert volt min. Úgyhogy, mivel a humorból kimaradtok, most jöjjenek a képek.




Annyira szép ez a lépcsőház, hogy ettől lementem hídba!




Szobormolesztálás 1.



Beleszerelmesedtem a kicsi villamosokba.
Azon viccelődtünk, hogy felkapjuk, mert matchbox, és mi ütjük el a villamost, nem fordítva.






Apukám remek képet lőtt rólam a Szeged betűk előtt. Amikor megnéztem, mondtam, én Szegen vagyok. :)
És ezt a kabátot sürgősen meg kell reptetnem!!!








Vasútállomás.


Indóház.


Tisza.


Szobormolesztálás 2.










Víztorony.


Fura virágok.



Szobormolesztálás 3.

Ezután elindultunk haza. A kocsi síri csendjébe – alias menetzaj – bele-belealudtunk, láttunk rőtvadakat, s végül megérkeztem a kiindulási pontomhoz, azaz, haza.

6 megjegyzés:

  1. Szép város, valóban, jó régen voltam, még előző munkahellyel kirándultam oda több napra, mert 7 óra tőlünk.
    Szerintem az a virág hortenzia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi majd még vissza fogunk menni, szintén egy kiállítás miatt, bár a reptér is érdekesnek tűnt. Főleg a szerintünk kiszuperált helikopter benne. :)

      Törlés
  2. A fura virágokat labdarózsának hívják. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az információt. :)
      Most találkoztam velük életemben először.

      Törlés
  3. Most voltál először Szegeden? Szerintem voltunk ott vagy 3x-4x biztos.Igaz, nem várost bézni, hisz a halfesztiválra se jutottunk el, pedig .. Na , mind1.. V.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem emlékszem, hogy lettem volna. Dolgozni szerintem voltam, de az nem a körbetekintésről szólt, és átutaztam rajta maximum. Szóval, ha úgy vesszük, először voltam.

      Törlés