2017. április 27., csütörtök

Neil Gaiman: Északi mitológia

Az északi mitológia szívem egyetlen csücskének csúcsragadozója. Akárhányszor visszatérek ebbe a világba, kiszorít onnan minden mást, pedig ez a csücsök egy igen nagy csücsök, aki ismer, az tudja ezt.
Alapvetően szeretem a mitológiát, legyen az bármilyen, de valahogy nekem mégis az északi nőtt a szívemhez, no meg, Loki. És nem, nem a képregény, vagy a Thor-filmek miatt, és köze nincs a Vikingek című sorozathoz, szerelmem már jóval korábban szárba szökkent.

Így kérdés sem volt, hogy amikor a fesztiválon megláttam, egyből rányúltam.


Fülszöveg:
Egy új klasszikus:
A jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere,
Neil Gaiman elképesztő átiratában.

Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat -, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul.

Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.


Eredetileg: Neil Gaiman – Norse Mythology (2017)
Kiadó: Agave Könyvek (2017)
Fordította: Pék Zoltán
Oldalszám: 208
Műfaj: fantasy

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Mert amikor csak valami baj üt be, először mindig az jut eszembe, hogy Loki hibája. Ezzel sok időt megspórolok.

2)
A semmin aggódunk, mint a vénasszonyok.

3)
- A pörölyödet Thrym lopta el, minden ogrék ura. Meggyőztem, hogy adja vissza, de megkéri az árát.
- Ez érthető. Mi az ár?
- Freya keze.
- Csak a keze? – kérdezte Thor reménykedve. Végül is Freyának két keze van, talán rá lehet beszélni, hogy az egyiktől váljon meg. Hiszen Tyrnél is sikerült.


Gondolatok
Nagyon kíváncsi voltam, Gaiman mit hoz ki belőle, ugye, tudjátok, mind a kettő szelet – Gaiman és a skandináv mitológia – a fétisem. Sejtettem, hogy nem egy hard fantasy könyvet veszek majd a kezembe, viszont az író a legremekebb módon tudta átadni ezt az átírt, gazdagított világot, egy egységes egésszé gyúrva a világ keletkezésétől egészen az istenek alkonyáig. Megismerhetjük, az isteneket, az inkább erős Thort, a bölcs Odint a két madarával, Loki gyermekeit, hogy tulajdonképpen Fenrir a félelem miatt lett leláncolva, s minden apró szelet, minden gondolat és cselekedet hogy járul hozzá a Ragnarökhöz.

Nagy izgalommal vetettem bele magam, és a történetek csak úgy röppentek a szemem előtt, felkorbácsolva ezzel elmém viszonylag alvó mélyét. Egy problémám volt, s kezdjük ezzel, hogy a történeteket még olvastam volna. Még többet és többet szerettem volna olvasni, nyilván, van egy keret, és „nem fért bele” minden ebbe a kötetbe. Mert például ott van Szkádi, Njörd felesége, aki legjobb tudomásom szerint, különvált tőle, hogy hazamenjen. Más saga szerint pedig, Odin felesége lett. Mondjuk, ilyesmikről tudtam volna még olvasni, mert az istenek világa egy kisebb VV, de legalábbis volt honnan meríteni a szappanoperáknak.
A novellákat rövidnek éreztem, volt, hogy mire belemerültem volna, váltottunk egy másik történetre.

Körülbelül itt van, és számomra ennyi „rossz” van ebben a könyvben.
Meg a Ragnarök, de a végefőcím semmilyen mű esetében nem jó dolog.


Gondoltam, hogy nem lesz a szó szoros értelmében regény, viszont ez a kis novelláskötet jó érzéssel töltött el, jó volt ezt így, olvasható – nem, mintha a forrás nem lenne az – formában kézbe venni. Gaiman stílusát, ahogy forgatja a szavakat, amúgy is szeretem.

Loki még mindig abszolút kedvenc, tőle jött azon részek összessége, amin szélesen vigyorogtam, miközben próbáltam a nevetést a villamoson magamba fojtani.
Nem elítélendő, hogy a másik kedvencem, Idun, akit szintén kevésszer említenek, általában, ha azt mondom, „Idunnak hála”, az emberek csak pillognak rám, hogy che?!
Az istenek típuskarakterek, akik grasszálnak köztünk minden nap, és csokorban olyanok, mint az emberek nagyban. Ettől működik, ettől lehet belőlük tanulni. Szeretek rajtuk gondolkodni, sőt, néha az életben történtek folytán eszembe jutnak a párhuzamok. Lásd, a külsőségek problematikája és Njörd gyönyörű lábfeje.
Sokszor írtam már arról is, hogy ezek a mondák méltatlanul háttérbe vannak szorítva a görögök és rómaiak mellett, mintha azokban több lenne a lény, a több formában mesélhető történet, az izgalom, az intrika, a hős. Mindemellett, rengeteg más történetre hatott az északi mítoszgyűjtemény,és merem remélni, hogy aki a Thor-karakter miatt elkezd érdeklődni, számára is élni fognak ezek a szereplők az eredeti közegükben. Megéri őket életben tartani.


Ezt kedvcsinálónak érdemes elolvasni, aztán kutassátok a kimaradt jeleneteket. Szerintem sokkal gazdagabb, mint első ránézésre tűnik. Tény, óriásfarkas van benne, nem hekatonkeir, viszont imádom, hogy az istenek hiszékenyek, durva és önző teremtmények. Simán magunkra ismerhetünk a történeteik által, viszont a jóhiszeműség-ravaszság mindent visz.
Gyanús, hogy ez többször olvasós lesz számomra.

Másrészt, aki ismeri is, ismerkedjen, barátkozzon a könyvvel. Gaiman nevét ismerők a név miatt megveszik, remélem, tetszeni fog nekik. Remek párosítás az olvasótábor-növelés és ismeretterjesztés égisze alatt.

Annyira innék a költészet söréből, hogy ne holmi zugfirkász legyek, hanem jó történeteket tudjak mesélni…

Ajánlom mindenkinek, aki már olvasott az írótól, netán szereti a munkásságát, vagy közel áll hozzá az északi mitológia.

Ps: És a játék kezdődik elölről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése