2017. március 22., szerda

John Scalzi: Vének történetei és más írások



Szeretem az ilyen kis összefoglaló jellegű könyveket, a kiegészítő köteteket. Sokszor valahogy ezektől kapok igazán átfogó képet, vagy ezek miatt kerülnek helyükre a dolgok. S bármennyire nem volt szükségem erre a kötetre, illetve, akármennyire nem számoltam bele a keretbe, ám amikor megláttam, akkor muszáj volt rámarkolnom, és kis csúszással, de meghoztam nektek.

Imádom Scalzit, kedvelem a világát, a humorát, és ez is kedvenc kötet lett.


Fülszöveg
John Perry százados Újgoa község polgáraival találkozik a Huckleberry kolónián, és a Véderő személyi állományának mindennapi életével kapcsolatos kérdésekre válaszol. Jane Sagan AgyGép naplójába betekint a Belbiztonsági Parancsnokság Információ-visszanyerési és Értelmezés Csoportfőnöksége, és váratlan dolgokra bukkan.

John Scalzi e két novellája a Vének háborúja és a Szellemhadtest idején íródott, és a rajongók több éve tartó töretlen lelkesedésének köszönhetően most magyarul is megjelenhetnek, ezáltal teljessé téve az évezred legnépszerűbb military sci-fi univerzumát. A kötetben ráadásul ezek mellett megtalálható az Egyedül Államokban idén nyáron kiadott Ötpercesek című gyűjtemény is, ami Scalzi tizennyolc rövid, humoros sci-fi történetét tartalmazza az elmúlt 25 évből, főszerepben többek közt a joghurt világuralmával, vagy Plutóval, aki mindent kitálal az elvesztett bolygó státuszáról, és négy mesterséges intelligenciával, akik elmagyarázzák, hogy egyáltalán nem akarják az emberiség végét.


Eredetileg: John Scalzi – Miniatures (2016); The Sagan Diary (2007); Questions for a Soldier (2005)
Szerző: John Scalzi
Kiadó: Agave Könyvek (2016)
Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
Oldalszám:
Műfaj: sci-fi

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Az egyetlen előny, amely az emberek mellett szól az, hogy mi vagyunk a legádázabbak.

2)
Annyit mondok, hogy ha van élet más bolygókon, biztos azt kívánják, bárcsak ne sugároznátok slágerzenét az űrbe. Nem én vagyok idekint az egyetlen, mármint lehet, hogy nem én vagyok idekint az egyetlen, akinek Phil Collins-problémája van.

3)
(…) Fel kell tennünk a kérdést: mitől ember az ember?
Destruktor: A bűztől.
Skelvik 17: Az egótól.
Világoszöld: Az állandó és rémisztő ürítéstől.

Gondolatok
Volt egy negyedik idézet is, ami túl hosszú lett, mert Jane Sagan gondolataiból kicsit többet mazsoláztam ki, mint szerettem volna, mert sokszor érzem úgy, hogy olyan vagyok, mint az Oroszlánkirályból Simba. Haladnék, de feltartanak a majmok, illetve, sokat agyalok, és rengetegen szóvá teszik, hogy én az őrültek csendesebbje vagyok. Ez a részlet ebből a fejezetből rendkívül betalált, így a Facebook oldalon osztottam meg. Elolvashatjátok ITT.

Perry mindig hiányzott, amikor nem szerepelt, Jane pedig egy olyan katonanő volt számomra, akinél jó lett volna ezt a kis pluszt elolvasni, mielőtt megismerkedem az ő történetével, mert így értettem meg sok mindent, mit miért csinált, hogy gondolt. Függetlenül ettől persze, a történet így is kerek egész, viszont tényleg jó kiegészítés az alaptörténethez.
A rövid szösszenetek már más dolgok, mert ott volt, ami tetszett, és volt, ami nem. Némelyiket – kettőt – nem pontosan tudtam hova tenni, viszont az intelligens joghurt megmosolyogtatott. Nagyon is. Ahogy csóri Plútó (a bolygó) története is.


Ez a kötet tökéletesen illeszkedik a Vének háborúja sorozat szellemiségéhez, kellemes szórakozás, s azért szerethető, mert ennél nem akar több lenni. Azt tudni kell, hogy kötetenként jutottunk el regénytől a kisregényig, s most már a két hiányzó novella is megvan a teljességhez.
Perry fejezete egy apró, személyes, humoros betekintést ad az univerzumba, és a GySz életébe. Sagané pedig inkább a nő belső, érzelmi világát fejtegeti, s ha olvassuk a köteteket, akkor érdemes közbeékelni ezt a két novellát. Megéri, hogy teljesebb legyen a kép.

A második felével is érdemes törődni a könyvnek, mert Scalzi rövidebb lélegzetvételű írásait tartalmazza. A többsége szórakoztató, viszont ami inkább dicséretre méltó, hogy a rosszabbak se rosszak, inkább csak úgy vannak, mert távolabb álltak tőlem. Azokat nehezebben is rágtam át.


Az ötpercesekben lehet csapongani, a sorrend mindegy. Kezdje mindenki úgy és azzal, amivel szeretné.

Meghökkent, szórakoztat és gondolkodásra késztet egyszerre. Talán, ez Scalzi varázsa. Az igazi varázsa, amiért a stílusát kedvelők visszatérnek hozzá.
… csak szeretnék úgy írni és olyan ötletes lenni, mint ő.

Illetőleg, az ötperceseket kommentálja is, mielőtt nekikezdhetnénk az olvasásnak.

Ajánlom mindenkinek, akinek Scalzi bármelyik írása is tetszett, főleg a Vének háborúja szériából, akik újra szeretnék olvasni a köteteket, vagy ismerkednének a világával, esetleg, más rövid sztorikat kívánnak a szerzőtől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése