2017. március 15., szerda

Félelmek az írással kapcsolatban



Vannak félelmeim az írással kapcsolatban. Szinte csak azok vannak, és erre akkor jöttem rá, amikor megbíztam egy ismerősömben, és bevallottam, ő is szerepel az egyik történetben, és a megértés szikrája nélkül szétfricskázta az egészet.
Nálam a félelem és az írás kéz a kézben jár.

Illetve, nem is az írás maga, mert annak örülök inkább, amikor száguldanak az ujjaim a klaviatúrán, viszont a kész mű – legyen az fióknak írt regény vagy bejegyzés – kezemből való kiadása, annak fogadtatása és nem mellesleg a két írás között eltelő időben megélt pause le tud ültetni a padlóra.
Gondolok itt a hosszabb-rövidebb ihlethiányra, a vélemények elmaradására.


Hála az égnek, olyantól nem tartok, hogy visszautasít egy kiadó – az már természetes nálam -, és megvan a műfaj, amiben komfortosan érzem magam. De ott a többi más dolog, ami néhanapján tud nyomasztani.
Aztán, persze átgondolom őket, csak visszatérő szereplők sajnos.

1. Ha abbahagyom, sosem fejezem be
Van jó pár történetem, amiket írtam, írtam egy darabig nagy kedvvel, majd történt valami, és félbemaradt. Már nem érdekel, nem találok vissza a történetbe, nincs meg a korábbi ritmus, eltűnt az időm. Halványan még bennem huppognak a szavak, a gondolatok, de képtelen vagyok leírni őket. Egyszer olvastam, hogyha nem fejezel be valamit, sosem lesz vége, mert nem írod tovább, ezért kell egyszerre egyet írni. Van benne valami, mert akár novella, akár hosszabb eresztés is marad töredékként az asztalfióknak.
Egyszer szeretném őket befejezni, mert így olyan kis csonkák, viszont abban erősen kételkedem, ugyanabban a stílusban tudnám-e őket folytatni, amiben abbahagytam. Meg nehéz is hozzákezdeni újra.
Ilyenkor azon töprengek, hogy hol siklott ki, és azt mérleglem, érdemes-e belevágni, és ha igen, hogyan.


2. Nem elég eredeti
Mindig megvan a mondanivalóm, sőt még az is, hogy merre tart a sztori, legalábbis, nagy vonalakban. De annyi könyv van már a piacon, annyi történet, hogy úgy érzem, képtelenség újat alkotni, pusztán a közösbe dobott szavakat újra előhúzod, aztán vagy jól kevered össze, vagy nem.
Amúgy belefutottam már nem egyszer, hogy megírták előttem, amit én kitaláltam, úgyhogy a hirtelen jött büszkeséget dobhattam is a kukába mindamellett, hogy ilyenkor agyalhatok, hogy kavargassam a szóüstömet.

3. Nem vagyok elég jó
Mindig ezt érzem, nincs önbizalmam, pofátlannak érezném magam, ha csupa jókat gondolnék az írásaimról. Jó, az is tény, hogy visszaigazolás nélkül csak az van, amit én gondolok. Én szeretem őket, viszont nekem fontos, hogy más hogy látja, szeretem megvitatni, ki mit gondol bele, vagy mellé, mit csinálnának a helyemben, hogy írnák, csavarnák a sztorit.
Azok a megjegyzések, amiket egy-két ismerős rosszmájúan durrogtat, nekem rosszul esik, mint az is, aki olvasatlanul szarozza őket, vagy hallgatásba burkolódzik. Néha megy a fejemben a kombinálás, és az előző pont tükrében, csupa rosszat feltételezek.
De akkor is felmerül ez a gondolat, amikor nem találom a szavakat, a szinonimákat. Ezért van az, hogy jobbára javítgatom a történeteimet – a nagyokat -, és nem kiadom őket.
Bár, szerintem a kételkedéssel teszem bele magam a történetbe igazán, nem csak az olvasókra hányom őket.


4. Nem ihlet meg semmi / Nem beszélnek hozzám a szereplők
Utálom, mert olyankor, amikor hallgatnak a hangok, valami készül, és nincs más, csak az a nyomorult íráskényszer. Persze, papírra vetni, még csak a vázlatát sem tudom. S minden ihlettelenség számomra egy-egy kis halál.
Persze, kergetem a praktikákat, ám van, hogy marad a kesergés… meg a fanfic írás.

5. Tapasztalatlanság
Hiába olvasok, mint a güzü, és a helyesírásom is rendben van, rettentően tudnék örülni egy házilektornak, ami majdnem olyan, mint a reklámbéli házi víziló, csak nem a chipszemet zabálja, hanem utánolvas. Mert én richtig a hibákra figyelek, és csak lejjebb és lejjebb húzom magam. Általában mindig nyitva van mellettem a szinonima szótár, és helyesírási önképző, mégis, több szem, többet lát.
Azokhoz a témákhoz, műfajokhoz meg csak segítséggel nyúlok, amit szeretek, de nem ismerek (lásd sci-fi).


6. Visszajelzés hiánya = rossz írás
Mindig félek a fogadtatástól. Itt is, mielőtt kiteszek valamit, hatszor elolvasom, mibe és hogy lehet majd belekötni, mert tuti lesz egy értelmes olvasó, és akkor már fel leszek készülve a reakcióra. Kivéve, ha nincs hozzászólás. Vagy reakció. Vagy bakfitty. A bloggal kapcsolatban ezt elengedtem. De a regényeimmel kapcsolatban van egy, amit nem tudok hova tenni a mai napig. Megkérdeztem egy műfajkedvelő ismerősömet az egyik írásomról… úgy két-három éve… azóta sincs válasz… pedig beszélünk, de kerüli a témát. Nem tudom, mire vélni.
Mindenesetre ez kissé megnövelte a kudarctól való félelmemet.

Nem szeretnék az írásból megélni – dehogynem! -, mert itthon ez nehézkes. Viszont időről-időre előjön ez a fajta genyó paranoia, amit minden író érez. Könnyű persze azt mondani, az írás nehéz feladat, és nem is kell mindenkinek megfelelni, csak magadnak. De mi van akkor, ha a saját mércémet a félelmek miatt olyan magasra pakoltam, hogy úgy érzem, képtelen vagyok megugrani őket?


Talán ott vesztettem talajt, hogy másra helyeztem a fókuszpontomat, és nem az írásra magára. Mert, ha jobban megvizsgálom, ha igazán szeretem a karaktereimet, a szereplőimet, akkor nem lenne hiányérzetem. Márpedig, most van. S ameddig javítgatok, foltozok, nálam vannak, nem nálatok. El kellene fogadjam most már azt, hogy olyan, hogy kész, nem létezik.

Az, hogy hülyének néznek miatta, nem izgat, így is dilis vagyok a legtöbb ember szemében, meg furcsa, meg flúgos, meg patologikus eset.
Viszont, ha őszinte akarok lenni, attól félek a leginkább, hogy a félelmeimnek van igaza.

9 megjegyzés:

  1. Szia!

    1 - Lassan kilenc éve írok, és tudod, ez alatt hány történetem készült el? Körülbelül hét. Abból, ami értékelhető lett? Nagyjából kettő. Az elkezdett történetek száma pedig minimum ötven... A lefirkantott vázlat alapok pedig gyakorlatilag megszámlálhatatlanok. :) Általános jelenség ez, nekem elég két-három nap ahhoz, hogy teljesen kizökkenjek a történetemből. Épp ezért jó az, ha az ember főállásban ír, mivel akkor teljes mértékben arra tud figyelni, amire szeretne. Nekünk, egyszerű embereknek, ebből is nehezített ez a pálya. (Pedig milyen jó lenne, ha lenne olyan, hogy írásra kivehetsz három hét szabadságot! :) )

    2 - Olyan szinten túltelített a könyvpiac, hogy ha nem valami über extrém, elvont dolgot írsz, gyakorlatilag nem tudsz újat hozni - mondják. Én ebben nem hiszek. Vegyük például a fantasyt, azon belül a vérfarkasokat. Rengeteg írásban megjelennek, egyre gyakrabban kapnak főszerepet. De mint olyan sok esetben, őket is "elnyálasítják", vagyis már nincs meg az az érzés, hogy rettegj tőlük. Pedig egy jó könyvnek ezt is tudnia kell, kicsit megijeszteni az olvasót. Ugyanez igaz szerintem a fantasy egészére. Amíg a luxenek a divat, addig egy ilyen rémisztőbb, félelmetesebb vonallal kitűnhetsz a tömegből. Meg persze mindenki másként ír - van aki csak tekergeti a szavakat, tíz oldalból egy mondat ami ér is valamit, míg más ír fél mondatot, de abban egy hatalmas életigazság van. Annyira sokszínű az írás, hogy soha nem lehet két egyforma történet (kivéve ha egy az egyben másolják, de az már más sztori)

    3 - Ez az, amivel sajnos nem lehet mit kezdeni, én legalábbis nem tudtam. Ami visszajelzést kaptam, az mind a netről jött, az ismerősök errefelé is csak rosszmájúak (irigykednek, mit tud az ember), így nem kell velük foglalkozni. Ha megbízol akár egy netes ismerősben, akárkiben, akkor az jobb véleményt tud mondani, mint az, akit személyesen is ismersz.

    4 - Ez az a dolog, amivel hónapok óta küzdök. Hogy mi erre a kiút? Nem tudom. Néha vannak jobb napok, amikor már-már kigyógyulni látszom ebből, de valahogy a valóság megint visszaránt, és eltűnik az a kis reménysugár.

    5 - Ha gondolod, én szívesen leszek a távirányítású házilektorod! :)

    6 - Az írás nehéz feladat, sőt, én néha úgy gondolom, azért nem válaszolnak akár az ismerősök, akár más, mivel irigyek arra, hogy egy ilyen művészeti ágban sikeres vagy, tudsz alkotni egyedit.

    Sőt, még egy apróság: ellentétben a rajzolással, fényképészettel, vagy bármilyen más művészettel, az írás az egyetlen olyan dolog, amiben egyszerűen nem létezik olyan, hogy tökéletes. Ha engem kérdezel, én Andrew Lucas McIlroy írását mondom tökéletesnek, de más meg a Luxent szereti, a harmadik a LOL könyvekért rajong, a negyedik mindegyiket olvasta de egyik sem tetszik neki... Sokan maguk se tudják, mi a tökéletes. Nehéz így bármit alkotni az írás terén, ami jónak tűnik, késznek pedig... Létezhet, de nagyon nehéz elérni, teljes magányban kell lenned a szereplőiddel napokig, hetekig, és utána éred csak el ezt a szintet... De munka mellett ez nehéz. :(

    Szóval szerintem nem teljes mértékben van a félelmeidnek igaza! (Ha gondolod, beszélgethetünk erről privátban is :) )

    Beth

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lassan belekocogok a 12. írós évembe. Bár, aki ír, ezekkel néha találkozik. Szakítanék én időt az írásra, de nem mindig megy, és csak egyszer kell nem koncentrálni. Mindenben egyet értek, amit leírtál, és köszönöm a hozzászólásodat!
      Keresni foglak ez ügyben, csak jöjjek ki abból, amiben vagyok.
      A negyedik ponttal azt szoktam csinálni, hogy valahogy visszarántsam magamba az ihletet, hogy veszek egy novellát – régi sajátot, vagy másét -, és átformálom a saját szavaimmal. Párat közszemlére tettem, de sok van a fiókban, viszont az agyam újra dolgozni kezdett tőle.
      Most pedig, csak egy fantasy-t írok magamnak, hogy mit csinál a Főszereplő, ha kiszabadul a fejemből, hogy bánik Gondolattal és Ihlettel, illetve, mi történik, ha az Akaratot magába szívja. Eddig érdekes. :)
      Az a bajom, hogy most nem találom a szereplőimet, nem élesek a fejemben levő képek. Dolgozom most azon kicsit, hogy tisztuljon a kép, és bár tudom, hogy nem tökéletesek, készen sosem lesznek, de rengeteg olyan fejezetem van, ami finomításra szorul. Amikor van bennem egy érzés, hogy valami nem smakkol, de most úgy érzem, hogy ezeknél tudom, mi a probléma, már csak meg kell oldanom őket.

      Még egyszer köszönöm, Beth!!!

      Törlés
    2. 2 év? :O

      (Ha gondolod, írj facebookon, vagy a kebina313@gmail.com-ra (: )

      Ezt a novella átformálós dolgot például nem is gondoltam volna! Nagyon jó ötlet! :)

      Remélem minél előbb meg tudod oldani ezt :)

      én köszönöm hogy őszintén írsz ezekről, hidd el, ez másnak is segítség! :)

      Törlés
    3. Engem párszor feltöltött ihlettel, még akkor is, amikor verseket írtam, de hamar rájöttem, az nem az én pályám, viszont novelláknál működőképes.

      Remélem, hogy mindenki, aki idetéved, az talál magának valami kis kacatot, ami hasznára válhat.

      Fogok írni. :)

      Törlés
  2. Szia!

    Nem vagyok jártas a témában, de mindenesetre ezeket így elolvasva érdekes is volt, de egyben igaz is és megértelek. Anno én is próbálkoztam írással (anno...mintha olyan öreg lennék :D). Csak családon belül mutattam meg az irományaimat és nekik tetszett. De féltem, hogy esetleg másoknak nem tetszik és most így utólag rájöttem, hogy hülyeség volt emiatt abbahagynom, mert már nem érdekel mások véleménye.
    Illetve azóta másfelé ment az érdeklődésem, pedig egyik volt osztálytársammal még filmet is kezdtünk forgatni az irományomhoz :DD

    Mindenesetre én olvasni foglak téged innentől, mert érdekesnek talállak :-)

    Akármit hoz neked a sors, sok sikert kívánok neked!

    Üdv: Laura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam a család nem hajlandó olvasni, csak a blogot vagy a honlapos cuccokat, megsúgom, ha olvassák.
      Írj, ha úgy érzed, szeretnél, vagy folytatnál valamit. Legalábbis, én arra biztatlak, hogyha kikívánkozik valami, akkor tedd lehetővé neki, hogy saját útja legyen.

      Köszönöm, és üdvözöllek nálam! :)

      Törlés
  3. Akkor csak ismerősnek ne mutasd meg az írásaidat :) Ezzel sajnos én is találkoztam más dolog kapcsán, hogy felületes ismerősök vagy vadidegenek sokkal segítőkészebbek, mert nem irigykednek és nem versengenek. Szerintem jó, ha van benned némi kétely, az visz előre. Azt nem tudom, hogy miket írsz, de a blogod nagyon szórakoztató és igen, végre egy blog, ahol nem idegesítenek a helyesírási hibák.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod. :)
      Most Elzát toltam meg egy pár írással, mert ha nem is azonnal, de véleményt fog formálni róluk.

      Törlés