2017. március 18., szombat

Cipők és nadrágok



Két hete úgy gondoltam, hódolok a női hóbortnak, és veszek magamnak nadrágot meg cipőt. Alapvetően, ha posta, kajálda, mozi és klotyó nem lenne a plázákban, nem mennék be egyikbe sem. Ám a szükség nagy úr, s mit ne mondjak, mindent vettem, csak amiért mentem, azt nem.


Alapjáraton szolidan szoktam keverni az össze nem illő darabokat. Azt szeretem hordani, amit szeretnék, nem vagyok egy divatkövető személy. Egyszerűen, praktikusan öltözködöm, a kényelem a fontos.
A cipőm és a táskám mindig fekete, illetve deréktól lefelé sötétet hordok. Ez az alap, ez után jöhet a többi.
Nem gondolom magam problémás embernek. A gondok forrását ott látom, hogy:
- divatosnak, trendinek nevezünk mindenkit, akik bohócokat megszégyenítő merészséggel öltözködnek
- az extrovertált divatteremtők képtelenek a letisztult gondolkodásra.
Ezeket pedig, a sok majom nagykanállal tömi magába, a magamfajta kis szürkék – vagy inkább feketék – meg, húzhatnak a vérbe a megszoksz vagy megszöksz elv alapján.

Először cipőboltokba szédültem be. A kedvencem és az abszolút mélypont az volt, amikor megláttam egy fényes lila bokacsizmát, lila lakk betétekkel, és olyan trottőr sarokkal, ami lefelé vastagodott, s olyan karvaly orra volt, hogy a vasorrú bába lekönyörögte volna rólam. Mondtam is a biztonsági őrnek, hogy ezeket az undormányokat kellene kivágni a boltból, nem a vásárlókat.
S a másik kis halálom, amikor a női cipők vajszínűek, világosak, fehérek, arany – meh?! – vagy neon berakással. Ezeket sosem fogom megérteni.
S mivel nem volt határozott célom, rendesen elbóklásztam a sorok között. A laposak ortopéd, férfias témák voltak, a magas meg… nem bírok ki benne nyolc órát és oda-vissza 2km gyaloglást. Vagy, az amúgy is hobbit lábam úgy néz ki benne, mintha egy kenuba erőltettem volna.
Ahogy olvastam, lesz még idén masni, meg pompon, meg szőr, meg fodor. Blöe.


Kábé, mintha egy szívárványpóni hányt volna a lábamra.
Biztos bennem van a hiba, és én vagyok rugalmatlan ilyen tekintetben. Nyilván kell a játékosság, és a „minden rendben van” életérzés imitálása, csak valahol nekem nem jönnek be ezek a dolgok. Láttam olyan cipőt is, amit szerettem volna, csak persze drágábban, mint az aktuálisan mindenki-szereti darabok.

Annyi kompromisszumot kötöttem az elmúlt években, hogy a talpa lehet nem fekete. Illetve, elő tud kerülni a szekrényből színes, világos felső. Munkámból kifolyólag az ügyfelek igénylik, hogy ne legyek full halálmadár. S még így is dominál a fekete, de már barátkozom a többivel is.
Csak az anyaga ne lenne olyan mindnek, hogy kibuggyan egy izzadságcsepp a hónom alján, cserébe olyan szagom lesz, mint a döglött muflonnak. Utálom a durva, izzadós anyagokat… azokat meg nem tartom a stílusomhoz megfelelőnek, amik olyanok, mintha a nagyanyám csipketerítőjét tekertem volna magamra – számomra az nem fiatalos és életerős.
De ezen még felülemelkedem.

Mert a cipőn kívül a másik érzékeny téma a nadrág.



Ebből a borzalmak kicsi tárháza a koptatott-tépett volt, aminek a fenekére rá volt hímezve, hogy „taste me”.
Nem vagyok nagyon pici, de nekem a magasságom mélység. A fenekem sem éppen kicsi. A világos és mintás színek kizárva. Plusz, az a hülyeség is, ami mostanában divat, a bokavillantós. Az optikailag úgy összenyom, hogy nem hobbit vagyok tőle, hanem törpe. Embert nem láttam még, akinek jól állt volna ez (na jó, talán egyet a százból). Ha meg színes és buggyos is mellé némileg, az már egyenesen pizsama.
Komolyan sírok, hogy vagy tapad – mondjuk inkább ez a variáns – vagy bő, és rövid, és hímzett, és csipkés, és koptatott, és szaggatott, és köves és színes. Csak egy egyszerű nadrág, ami sötét.

Ebből lett az, hogy hazajöttem egy csomag zoknival, egy leggings és egy harisnya lapult még a táskám alján, és viszont látásra.
Az már csak hab volt a tortán, hogy az amorf testemre vagy nagy volt minden, vagy kicsi. Ami méretben rendben volt, az viszont mind ez a háromnegyedesre szabott, valamit villantós történet volt. Mintha kinőttem volna a nadrágomat (rajtatok is ilyen hatása van).


Hazafelé azon gondolkodtam, hogy hova lett az emberek jó ízlése? Mert most olyan, mintha azt elhagytuk volna a balkanyarban. Nem hiszem el, hogy mindenkinek kivétel nélkül jól esik azt hordani, ami van, utánozni. Ez a másik, hogy mindenki egyforma. Vannak kategóriák, de azon belül mind variáció egy témára. Majomkodás az egész, egy színház.
Emlékszem, gimiben azt mondta egy srác, hogy ciki, hogy 17 éves koromra nincs kialakult ízlésem. Láss csodát, azóta is ugyanazokat a dolgokat hordom, maximum hajlandó voltam itt-ott kompromisszumot kötni, bővült a skála. Nem értem, miért kellene megválnom a feketétől, a tornacipőtől, a bőrtől és csipkétől, ha én azt szeretem? Miért kellene púderszínekben, kényelmetlen, rusnya dolgokban járni, mert pár divatguru azt mondja, az jó? Miért kellene super push-up melltartóba kényszerítenem magam, ha hülyén néznek ki benne az ikrek? Vagy gumicsizmát és/vagy mamusz csizmát hordani? Utóbbi mindig is gáz volt, ha most bojtként viseljük, akkor is az marad.

Nem egy boltot bogarásztam végig.
Jah, úgyhogy nem vettem semmit, amit akartam. Még várok a nagy lehetőségre, hátha lesz olyan bolt, ahol van cucc, ami az ízlésemnek megfelel.
…vagy beállok a kuponozók közé alkalomadtán.

(egy ismerősöm, aki fiú, jobban és valahol jogosan ki van akadva a férfiak mai divatára, mert szerinte átlagos teste van, mégis minden a hímneműnek nevezett dísz***ikra van kitalálva. Igaza van.)

Képek forrása: passz, a cipőket a femina.hu-ról lopkodtam.

12 megjegyzés:

  1. Átérzem...én is elmentem lapos talpú cipőt venni...vettem egy tornacipőt, amit vagy hatodik éve újraveszek - nem tartós, nem kényelmes, de nem ronda és rámjön...meg egy edzőt, amit vagy...négy éve próbálok újat venni, csak hülye lábam van - torkos - és mknsen bumfordi rajta, és nagyon vékony a labszáram és úgy nézek ki bennük, mint egy gesztenyefigura...mondjuk én szeretem a magassarkúakat...menni is tudok benne, az elmúlt hat-hét telet is magassarkúban nyomtam végig. Csak mostanában én hordom anya kocsiját, és bár tudok magassarkúban vezetni, mindig attól félek, hogy beakad a sarkam a pedál alá, ezért nem szeretek.

    A nadrág téma is érzékeny nálam is...alacsony vagyok és vékony...van, ami fenékig feljön, valami lóg, de pont jó nem igazán...nem tudom kikre szabták ezeket a cuccokat...

    Mondjuk nekem a super push-up jó barátom - eleve rajongok a szép melltartókért - bár a méretekkel itt is mindig gondom van (általánosságban nehéz mindenféle ruhát vennem xD), valaminek ki kell tölteni néha az xs-es ruhát is...bár nem tudom, hogy számozzák, valami kicsi, valami lóg...ezért szeretem a H&M-t...ott már kiismertem a méreteket (plusz stílusban közel áll, plusz a leg'tudatosabb' nagy divat cég, amit ismerek - igen, tudom, teljesen etikus kereskedelem nem létezik)

    Kíváncsi vagyok letezik-e ember, akire jók a ruhák, amiket gyártanak...xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy én rohadt sokat gyalogolok, szóval, magas sarkakon nem tipegek semerre, de irodában átveszem, ha olyan. Pár napja bementem, mert szerettem volna a csinosabb vonalat képviselni, és úgy szétszedte a cipő a lábam, hogy öröm volt nézni. Persze, a cipő hibája volt, nem a sarok magasságáé. Alapvetően laposban megyek, mert ha jó az idő, én bizony, sétálok.
      Nadrágban, ami jó nekem, az 20-25 centivel hosszabb, mint én. Most varrogatni nincs időm, szóval felhajthatnám, de azt meg nem szeretem. Én a díszítésektől vagyok ki, mert viselnék én farmert, ami nem 6000 és nem csilli-villi.
      Egy időben például rengeteg volt a super push-up, és csak azt lehetett venni. A többi meg baromi hülyén állt, és maradt az, vagy a kínain a kedvenc melltartósom. Maradtam az utóbbinál. A minősége ugyanolyan, és nem nézek ki úgy benne, mintha két zsemlét rejtegetnék mellben. Amúgy a supet push-up nem nagy mellekre van, ez is tény.
      A H&M tényleg jó, onnan van a kedvenc táskám, amit mindenki csak bőröndnek hív. :D Illetve a kedvenc kék ruháim.
      Kényes vagyok ilyen téren szerintem, mert rengeteget tudok vásárolni. Bár, hosszú idő óta nem találtam sehol semmit, ami tetszett volna, mert ha jó is volt, akkor az anyaga volt olyan, hogy mentsen tőle az ég.

      Törlés
    2. Nekem ha nem vihetem el a kocsit legalább egy órát kell setalnom naponta, plusz az órák közt amit mászkálni szoktam - imádok sétálni...Próbáld ki az orrba tehető geles betéteket - maratont futni nem fogsz tudni úgyse, de megakadalyozza, hogy előre csússzon a lábad, így kevésbé nyom szét bármelyik magassarkú (vagyis ha csak melóba kell elegánsan öltözni, és amúgy passzolod is a magassarkúakat, szerintem érdemes kipróbálni, én velük telelek ki évek óta :)).

      Amúgy néhány dísz tényleg nagyon ízléstelen...de nekem már nincs is csak fekete nadrágom - ha valami kenyelmes veszek kettőt-hármat (lehetőleg kuponnal vagy learazva), és úgy nem.kell ezzel foglalkoznom, amíg el nem kopnak...illetve én pl szeretek feliratkozni hírlevelekre, valakit bosszant, én azért örülök, ha csodakóddal kapok -15%ot. :D

      Disznólopó mini női táskám nekem is van onnan, rosszul is van mindenki, aki megemeli: olyan vagyok mint a levegő, minden rendelkezésre álló helyet kitoltok - csak levegőnél nehezebb dolgokkal, néha hat kilót is eléri a táska, és ebben a 6-7 könyv nincs benne, amit be kell cipelnem egyetemre. (Ezért is kapom kölcsön a kocsit néha - anya itt dolgozik gyalog négy percre és senkinek sincs ideje engem hurcolni a könyveimmel meg táskámmal - és ezért kellett lapostalpú cipőt venni, ennyit gyalog sem bírnék el sarkakon én se. xD)

      Törlés
    3. Nem is az a baj, hogy elöl szétnyom. Mivel sokat vagyok laposban, rendesen terül a lábam, de ez a legkevesebb. Inkább a sarkamat gyilkolja szét a legtöbb cipőm.
      Pont azon gondolkodtam, hogy várok valami kuponos napokig, és akkor megpróbálok majd nézni valamit.
      Viccből gondolkodtam már azon, hogy magam után fogom húzni lepedőn a cuccaimat, mint a nomádok. Mert most kábé hat kilós a táskám. De annyira nagy és imádom, hogy nem tudom elképzelni, hogy két táskát cipeljek pluszban egy üveg víz miatt és a kajámért.

      Törlés
  2. Én a kínaikban találok normálisabb farmert pl, ami nem agyondíszített.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is az lesz a következő célpont, csak oda ismerőssel megyek, mert a kínai piacon van a kedvenc lángososunk, és ha már ott vagyunk, enni kell. Illetve, amikor elmentem cuccokért, már nem volt kedvem oda kimenni. De mindenképpen ott is körbe szeretnék nézni.

      Törlés
  3. A fura cipőket szerintem sokadik cipőnek veszik adott ruhához, nem minden napra. Humanicban szoktam cipőt venni, ott mindig van a stílusomnak megfelelő. Ruhát meg az egyetlen városi butikban. De tényleg nehéz nadrágot venni, pedig én szabványméret vagyok. Mindegyik hosszú. Vagy nem tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, mert mindenkin ezeket látom, és találtam olyan surranót, ami biztos, hogy mindennapi használatra van, de mégsem tudom elképzelni magamon. Nem is tudom, mikor voltam utoljára Humanicban. Két vagy három éve, ott vettem egy fekete tornacipőt, ami most talán február végén foszlott le a lábamról. Az volt a bajom éppen vele akkoriban, hogy nem szerette a pénztárcám, bár lehet, hogy a környéken levő kettőben volt silány a választék, nem tudom.
      Tudod, hol találtam nekem jó nadrágot? A Pepco nevű boltban, de ott sem mindig van olyan, amit szeretnék. Többszöri benézés után tudtam váltást venni csak, de legalább volt.

      Törlés
    2. Bőrcipőt szoktam ott venni, az nem nagyon van 20ezer alatt, de én hordom őket sok évig és biciklivel járok, kímélve vannak.
      Ha nem hordhatnék farmert melóba, sírva fakadnék, egyszerűen gyilkolom a szép nadrágot, szálat kihúzom, leöntöm, szétmosom, kibolyhosítom.

      Törlés
    3. Farmerben vagyok én is legtöbbször, szövetnadrágom szerintem nincs is.
      Nekem az összeérő combommal vannak problémák, de ez van. A nadrág fogyóeszköz.

      Törlés
  4. Teljesen átérzem a problémádat. Nekem nagyon egyszerű, letisztult stílusom van, ruhákban is azt szeretem, ha nincs túlcicomázva valami. Sima, full fekete cipőt és full fekete nadrágot szeretnék magamnak, de kész tortúra, mire találok egyet ezekből. Mert minden cipőn kell, hogy legyen valami undok fehér paca, vagy neonszínű csík, vagy csillám, vagy akasztott német katona. Nadrágoknál ugyanez a helyzet. Meglátom a fogason, jaj de jó, sima fekete, erre mikor leveszem látom, hogy a zsebei öklömnyi kövekkel, meg bársonnyal díszítettek... Megy is vissza az állványra.
    Egyébként én a C&A-ban szoktam találni normális ruhákat, fekete cipőt pedig évek óta a Deichmann-ban veszek, ugyanazt a fajtát újra és újra. Bevált, kényelmes, más igényem nincs :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont ugyanígy járok én is. A napokban láttam Deichmann-ban a szaladgálós cipőt magamnak, szerintem rányúlok, ameddig még van.

      Törlés