2017. március 16., csütörtök

Befelé figyelek



Vagy legalábbis, próbálok… azaz, bárhová, csak ne a külső hatásokra.

Sosem gondoltam volna, de hétfő óta meditálok. Vagy, leginkább meditfekszem. Elalvás előtt, amikor elengedtem a napomat, akkor fél órát befelé figyelek. Akik ismernek, azok tudják, hogy hadilábon állok bizonyos dolgokkal, és amikor bárki azt mondta nekem, jó lenne, ha meditálnék, legyintettem, hogy áh, én nem tudok kikapcsolni, illetve, annyira pörgök, hogy számomra lehetetlen.

Nem vagyok az a tipikus egyhelyben ülő, figyelő létező, lótuszülésben mindig is azt vártam, mikor töröm ki a térdem, és sokszor csak vigyorogtam, kinek van erre 10 perce, egy órája?! Nekem tuti nincs.
Viszont, most a test jelzett, hogy muszáj megállnom.


Rettentően rá tudok erre-arra stresszelni, folyamatosan kattogok, agyalni bármikor, bármin képes vagyok, és képtelen vagyok nemet mondani sokszor. Ám az utóbbi egy-másfél hétben azt éreztem, rettentően sok volt. Úgy széttolták az agyam, hogy nyugalmi állapotban is remegett mindenem, összerezzentem a telefon hangjára, és nem tudtam bizonyos embereket kizárni az életemből. Ha megtettem, akkor megették az életemet.

Valamikor múlt héten döbbentem rá, hogy folyamatosan fáradt vagyok, nem tudok elég kávét inni, vagy aludni, hogy összeszedjem magam annyira, hogy koncentrálni tudjak. S ott volt mellette még, hogy alig ettem valamit, viszont az edzés megmaradt, így testileg, szellemileg teljesen szétziláltam magam.
Vasárnap már hetedjére keltem a héten arra az éjszaka közepén és reggel is, hogy azt álmodtam, megfulladok. Pedig, az álmoskönyv szerint csupa jót jelent a fulladás, fojtás, engem mégis megnyomott. Mert tudom, hogy vannak emberek, akiket imádok-szeretek, de néha megfojtanak.
És, a hab a tortán az volt, amikor hétfőn és kedden úgy keltem fel, hogy ömlik az orromból a vér. Számos más testi tünet mellett ez ijesztett meg leginkább.

Rájöttem, nem elég a csak vasárnapi kikapcsolás, hanem egy hosszú időre mindennapossá kell tennem, mert elindultam egy olyan úton, amire nem akarok rálépni.
Próbálom máshogy kezelni a dolgaimat, gondolataimat, máshogy tekinteni a környezetemre.
Ha már úgyis azzal töltöm a napaim tetemes hányadát, hogy kergetem a gondolataimat, akkor átnézem és elemzem őket. A zavaró tényezőket, az érzelmeimet, az aggodalmaimat, legtöbbjükkel nem tudok mit kezdeni, mert egyikre sem fókuszálok rendesen.

Nem vagyok buddhista guru, közelében sem vagyok az ő technikai tudásuknak, ám próbálni attól még lehet. Van egy kis nyugizene a háttérben, tanulok lélegezni, és csak lenni. Befelé figyelni. 10 percig néma csendben vizsgálom a gondolataimat, és elképzelem, hogy elpakolom, miután letisztítottam őket. Csak ez után következhet az, hogy magamra figyelek.

Az első nap, hétfőn azt hittem, megőrülök. Két percenként néztem az órát, hogy mikor telik le az idő. Kedden már nyugisabb voltam, természetesen a kötelező zabszemmel. Tegnap meg vakaróztam. Idővel megtanulom, jobb lesz.
Ha másra nem is, talán egy kicsit nyugodtabb leszek, meg talán elengedem az egy egetverően rossz szokásomat, meg a sok apró kicsi égbekiáltó hétköznapi bűnömet.

Megpróbálom ezt most április végéig tartani, meglátom, mi lesz. Lehet, rászokom.

(Nem fogok rajzolni a bejegyzésekhez, mert csak este van időm, és sárga fényben csíkos minden, szóval, továbbra is lopkodni fogok. Persze, azért ide-oda be fog csúszni egy-egy firka.)

8 megjegyzés:

  1. Nehéz dolog, nekem nem megy, hogyha sok minden összejön, akkor nem tudok nem foglalkozni velük. Nekem megoldás kell. A, B és C terv. Tudom, hogy másnak nincs ideje magára, semennyi, nem is értem, hogy bírják, nekem azért a magánidő segít, hogy ne sokalljak be, de ez nem meditáció, csak szórakoztatom magamat valamivel az üres lakásban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A megoldásokkal nincs problémám. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy vannak nyomasztó momentumai az utóbbi napoknak, de nem nekem kell megoldanom őket, csak magamban kell őket helyrepakolni. Illetve, teljesen tele van a fejem, és kell az, hogy ne cikázzanak a gondolataim. - Momentán próbálják elvenni tőlem az énidőmet.

      Törlés
    2. Remélem, megoldódik, én sárkány leszek, ha nincs énidőm.

      Törlés
    3. Az sem jobb, bár inkább sárkány lennék, mint szellemileg leégett.

      Törlés
  2. én nyújtani szoktam :) az kapcsol ki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az jó, de csak torna után működik nekem. :)

      Törlés
  3. Szia!

    Az utóbbi két-három hétben nekem is kicsit sokk lett a körülöttem lévő emberek nyomása, és ilyenkor tényleg jót tesz némi nyugalom, én-idő.
    Nekem ez az összeállítás segít kicsit megnyugodnom, nem tudom, Te szereted-e az ilyesmi zenéket :) https://www.youtube.com/watch?v=J92ryjj42M0

    Ne hagyd, hogy legyűrjenek, erős nő vagy! :)

    Beth

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      És köszönöm.
      Az a baj hogy nem veszik észre magukat, ha mondod, akkor meg megsértődnek, és már ehhez a fajta balhéhoz nincs energiám, és nem is akarom, hogy legyen energiám.
      Olyan jó volt tegnap délután is. Kómásan, de folytattam az írást, amit abbahagytam.
      Meg fogom hallgatni mindenképpen.

      Szép napot neked!!!

      Törlés