2017. március 31., péntek

Apci tengerszem



Nem is tudom, mióta van tervbe véve Apc, csak valahogy az időjárás nem akarta, hogy odamenjünk. Most is remegtem valahol, hogy legyen jó idő, mert sajnos arról volt szó, hogy felhős-esős lesz a történet. Viszont reggel arra keltem vasárnap, hogy hétágra süt a nap, ezért gyorsan besuvasztottam a túratatyómba a ruháimat, öltöztem, és száguldottam apuékhoz.

Sosem voltam Apcon. Őszintén bevallom, eddig nem is hallottam a településről. Izgalommal vágtam neki az útnak, már csak ezért is. Amúgy Hatvan után van nem sokkal, Heves megyében. Olyan tipikus falu, de aranyos helynek tűnik így első ránézésre.


Először kerestük az Y-elágazást, amit a net írt, hogy ott balra, aztán rájöttünk, hol is volt az. Onnan tovább a kőtalpon álló keresztig, amit alaposan eldugtak a szemünk elől, majdnem túlmentünk rajta.
Ha arra jártok, keressétek ezt:


Ez az.
Mi itt tettük le az autót, mert sétálni szerettünk volna, de lustábbaknak van út majdnem a tóig. Tulajdonképpen kijárt ösvényen lehet menni odáig, nagyon nem kell figyelni még a túraútvonal jelzését sem.

Mi itt haladtunk:



Kis betonépítmény, ami beleveszik a susnyába, akármi legyen is az. Ennél közelebb nem jutottam hozzá.


Virágok.



Végül is, bátrabbak mehetnek autóval. Eső után nem ajánlatos, és amennyire ki van járva, terepjáró az alkalmas jármű.


Apu: Nézd, az ent tanács!
Én: Aha. ParlamEnt.



Kőtorlasz.
Innen már csak gyalogosan.






Szakadék. Instán lesz videó is, mert a képek nem adják vissza a mélységet, csak egy nagy katyvasz látható.


Apu nézi a fát… vagy a szakadékot.
Voltak olyan rönkök, melyeket csak a lélek tartott a helyükön.


Tengerszem:








S mivel azt írták, vagy körbejárható, vagy nem – ellentétes információkba ütköztünk -, megpróbálkoztunk körbejárni a tavat. Persze, mire felküzdöttük magunkat szó szerint árkon-bokron keresztül, rájöttünk, van kitaposott útvonal is. Így azért kalandosabb volt.
Jelentem, a tengerszem körbejárható!




Azt sajnáltam csak, hogy még tavasz elején vagyunk. Varázslatos lehet zöldben ez a táj. Mondjuk, vissza fogunk még jönni ide, mert találtunk a messzi távolban valami kilátóféle kiszögellést, és azt meg kell majd nézni, akkor szeretnék ide visszajönni.


S volt ember, aki úszott benne!!!! Az állat.


Itt azért apuval feltettük a kérdést, hogy kórházba menjünk, vagy Japánba?!


Próbálunk lemászni a meredeken.




Apc ágyúja.


Hatvanban találtunk cukrászdát, naná, hogy betoltam egy citromos szeletet.


Hatvan. Templom.


Múzeum.


Rontsunk meg szobrokat! Hey!


Elvetemült bicikliseknek híd a Zagyva felett. Bringás kalandpark.


Apu: Vajon, mibe ömlik a Zagyva.
Én (némi gondolkodás után): öööö… A Rendezettbe?

Nagyon jó kis kirándulás volt. Itthon ültem is bele egy kád vízbe, hogy pihentessem az izmaimat.
Amit ajánlok melegen az ide tévedőknek, az olyan túracipő, aminek erősen bordázott a talpa, mert speciel a mi lábunk alatt csúszott a talaj a fáradt, száraz levelektől, s vannak olyan meredélyek, ahol első ránézésre a gatyafék a legoptimálisabb megoldás.

Ha tudtok valami jó túrahelyszínt, ne tartsátok magatokban!

2 megjegyzés:

  1. Azért ez meredek, meg igen, zöld híján kicsit kopár is, simán lehetne néhol horrort forgatni :) A lényeg, hogy jól éreztétek magatokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még éppen csak rügyfakadás volt, a mainál se nagyon zöldellt a dolog, de szép lassan beindul. Igen, azt mi is beszéltük, hogy némelyik része az igen horrorfilmbe illő volt.

      Törlés