2017. március 6., hétfő

A nagy kopasz és a templomrom



Végre, végre, végre! Már nem sír a túracipőm, hogy nem használom, ugyanis tegnap apuékkal úgy döntöttünk, ha nem szakad ránk az égi áldás, akkor elmászkálunk bóklászni valahova. Így is tettünk.

Elsődleges úti célunk Telki volt, ott is egy kilátó, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, tovább mentünk Zsámbékra templomromot nézni, ám ott elmosta terveinket az eső, illetve, zárva is volt. De, kezdjük az elején.


Úgy beszéltük meg, reggel tízre megyek át hozzájuk, csak azt nem kalkuláltam bele, hogy vasárnap reggel egy lélek sem mászkál a városban, következésképpen, már kilenckor ott kakukkoltam a konyhaasztaluknál várva, hogy induljunk.
Ettünk, és a parányi eső ellenére elmentünk végül.

Felfelé áldásos volt az eső, hűtött, persze, átfújt rajtam rendesen a szél is, mégis félúton már vetkőztem, muszáj volt levenni a pulcsimat, mert szakadt rólam a víz. Lefelé jövet már azon beszélgettünk, hogy felfelé menet dumáltunk folyamat, ontottuk a hülyeséget apuval, lefelé már mindenki csendben oldalgott a domboldalon.
Persze, mert evés után felfelé az életemért küzdöttem, és könnyebb volt a kínokat beszélve átvészelni, lefelé már volt életerőm nézelődni.

Még mindig szeretem a kiránduló embereket. Köszönnek egymásnak, mosolyognak, teljesen más közeg. A kedvencem az a nő volt, aki lefelé menet elhaladt mellettünk, majd a hóna alá csapta a botjait, és fütyülni kezdett. Másokkal minden irányban találkoztunk.


Azt hinnéd, hogy fa, pedig nem.




Apám a Nagy Kopasz kilátó tábla előtt. No comment.




Az volt az erdő szomorúsága, hogy rengeteg fa károkat szenvedett, letört ágak folyama köszönt vissza ránk a hegyoldalon, megtépázott tűlevél-koronák feketéllettek a fejünk felett.



"Fekete világot álmodtam én".
Az esőfelhők szinte fehérek voltak, fényükben a kopasz faágak feketék.









Állok a szakadék szélén. Minden irányból fújt a szél.








Csergezán-kilátó






Kitekintő fentről





Rengeteg vörös szélfútta haj. Hiába volt befonva, sajna, nem, szélben nem tart a frizkóm.


Arra van Nagykovácsi. Be volt jelölve sok korábban már megismert, és eddig ismeretlen célpont.







Még több hahóvirág.
Egyet se téptem le, meg próbáltam nem is rájuk taposni. Amúgy vicces volt, ahogy guggolva közlekedtünk az ágak között, félig balettozva, nehogy rájuk lépjünk.


Akiknek az a legnagyobb problémájuk, hogy sokat járkálok feketében. Nos, a túracuccom nem fekete, az erdőnek mindegy, szóval, ilyenkor „színesben” vagyok. De csak azért, hogy kitűnjek a sok barnából, meg zöldből, ha el találnék veszni.





Az eső és a nyitva tartás pedig, ennyit engedett nekünk a templomromból. – Ide majd még visszajövünk jobban körbenézni.

Arra jó volt ez a nap, hogy rájöttem, meg kell tartanom a vasárnapokat magamnak. Se net, se telefon, és ezt szeretném bevezetni. Hogy ilyenkor ne legyek emberek között, ne beszéljek senkivel, csak mászkálni, lenni, és élvezni a természetet. Jól esett kikapcsolni, kiszakadni. Feltöltött, szükségem van erre az egy napra, hogy regenerálódjon az agyam.

Meg arra is rájöttem, mennyire elszoktam. Vissza kell mozgatnom magam nagyon gyorsan. Valahogy ez az x hónap tunyulás meghozta áldatlan hatását, merev vagyok, mint egy vasrúd. Amúgy is van, amin változtatni szeretnék, itt a remek alkalom.

2 megjegyzés:

  1. Jó képek, leszámítva a kopár vidéket. Igen, a vigyorgó és köszönő kiránduló más emberfaj. Nálunk férj a túramániás, előre látom a sorsomat, hogy nyáron mászkálunk. Ó, bárcsak offline lehetnék meg telefonmentes. Vasárnap este hívott a gyerek tanára. Másik meg ír a FB-on. De volt olyan, hogy elmentem szabira és a főnök közölte, hogy legyek ám telefonközelben. Remélem, nyári szünetben lesz ilyen, hogy még a csengőt is kikapcsolom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, még semmi sem zöldell, odébb van a rügyfakadás. A tűlevelű fák is szürkés-zöldek voltak inkább, már, ami nem volt letörve vagy levágva.
      Remélem, sikerül majd összehozni neked nyugis napokat. Engem is az erdő közepén sikerült felhívnia a főninek, felfelé menet, aztán hallotta, hogy éppen meghalok légszomjba, és csörgött később. Ezektől a vasárnapi meg késő esti megkeresésektől kivagyok.

      Törlés