2017. január 14., szombat

Utazók



Vannak azok a filmek, amikről már a trailer után tudom, nem akarom moziban megnézni. Nem azért, mert a kettőnek köze nincs egymáshoz, hanem mert megszólal a vállamon a kisördög, ezzel valami nem stimmel.
A kisördögnek pedig, igaza volt.

Nehéz erről a filmről úgy írni, hogy ne áruljak el semmit róla, legyen miért megnézni. S mivel ez így lehetetlen, meg sem kísérlem.
Szóval, csak az olvassa el az alábbi bejegyzést, akit nem zavar a SPOILER!


Passengers (2016)
amerikai romantikus sci-fi, 116 perc
Rendező: Morten Tyldum
Forgatókönyv: Jon Spaiths

Szereplők:
Chris Pratt – Jim Preston
Jennifer Lawrence – Aurora Lane
Michael Sheen – Arthur
Laurence Fishburne – Gus Mancuso
Andy Garcia – Captain Norris


Egy távoli kolonizált bolygóra tartó űrhajó rendszere meghibásodik. Egymás után állnak le a fontosabb rendszerek, mint például egy utas hibernáló ágya. Miután Jim felébred egyedül a hajón, rájön, még kilencven év van hátra, hogy odaérjenek. Vesszőfutás kezdődik az idővel, a hajó problémáival, és a magánnyal.


Gondolatok
Még mindig nem tudom, hányadán állok ezzel a filmmel. Talán, mint a lány a mesében: tetszett is, meg nem is. Az a fő bajom, hogy ezt a filmet vétek sci-finek nevezni csak azért, mert egy űrben bolyongó hajón játszódik egy halom robottal és lézeres meg hologram kütyüvel. Ez a film azoknak lesz sci-fi, és sajnos igazán jó, akik még hisznek a tündérmesékben, vagy javíthatatlan romantikusok.
Ez a film nem más, mint egy Robinson Crusoe sztoriba ágyazott romantikus dráma, ami véletlenül egy űrhajón játszódik.
Az alapelgondolása nem rossz, sőt, ha eltekintek attól, melyik más filmek képi világát, jeleneteit mixeli össze, még fogyasztható is egy kakaós-takarós őszi délutánon. Viszont, a trailert megnézve teljesen másabbra számítottam. Őrültebbre, sötétebbre, misztikusabbra, horrorisztikusabbra. Ebből semmit nem kaptam meg sajnos.
Ám három és fél színésszel leforgatták, eladták.


Nekem, személy szerint Chris Pratt színészi teljesítményével nincs semmi bajom, sőt, kiverte Sam Worthingtont a nyeregből, ugyanis, ők variációk egy témára, és még a humor is megy neki. Ebben a filmben több más színészt és filmet is eszembe juttatott. Ő maga az a férfi, aki egy lakatlan szigeten találja magát, és kénytelen túlélni egy ideig egyedül. A helyzetkomikumai jó helyen voltak a moziban.
Jennifer Lawrence meg a csinos pótlék, ami azért kell, hogy a férfiak ne csak a barátnőjük kedvéért akarjanak beülni, vagy a sci-fi bolondokat bent tartsák a székükben.
Michael Sheen – alias fővolturi – az, aki színészileg ér valamit, mert egy android. Bár, még mindig nem a kedvenc robotom, mert hülyén hangzik, túl mesterkélt, túl művi, túl robot.
A fél színész pedig, Lawrence Fishburne, aki a fizimiskája miatt sosem tudna nekem eladni egy nem alkoholista fedélzetmestert, ám őt sajnáltam, és annyira érezhető volt, az ő jelenléte csak azért van, mert valahogy el kell mozdítani a történetet a holtpontról.


Az a baj, hogy ez a film egy holtpontról indul, és ott is marad. Nyilván, ha érzelmesebb ember vagy, egy-két jelenet megérint, tudsz nevetni, talán még izgulni is. De alapvetően a trailer és a film köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Adott egy DNS-spirálra emlékeztető hajó, ami 5000 utast szállít az új bolygónk felé. A fasza cég fasza eszközei eleddig sosem hibásodtak meg. De most! Átjut egy meteor a védőpajzson, s sorra állnak le a rendszerek, melyek a biztonságos odaérést hivatottak segíteni. Így ébred fel Jim, aki egy évig méla magányában tengeti mindennapjait, és átmegy minden sémán, amin egy magányos lovas átmehet. Aztán hatalmába keríti a magány, amiért elkövet egy hülyeséget, és felébreszti Aurorát. Szerelmesek lesznek, legjobb barátjuk egy robot lesz, és a végén kiderül, mivel kell fizetniük azért, hogy ötezer ember elérje az új otthont. Bah.
Komolyan. Ezt a filmet nemhogy nem gondolta át senki, de komolyan se vették.

Számítottam valami olyasmi csavarra, hogy teszem azt, meghibásodik a rendszer, vagy jön valami idegen faj, netán egy izgalmas, őrületbe hajló mészárlás lesz, egy amolyan mini-Pandorum. Vagy, hogy ez az ötezer ember a Föld túlnépesedése miatt a biztos halálba tart, mert ők az űrszemét. Vagy felkelnek és zombik lesznek, BÁRMI, ami felpörgeti az eseményeket.
Ehelyett sírunk, nevetünk, szerelgetjük a rendszereket, űrsétálunk, futunk a fedélzeten, ahol a végén fát nevelünk, majd jöhet a tipikus amerikai nyálazás.
Az a baj, hogy ennek a filmnek a története van, és nem tart sehova. Ja, de. A Homestead II-re.


A grafikája jó, és a romantikus szál is elmegy, de mégsem áll össze.
Ellenben felvetett bennem pár kérdést, és ezért nem mondanám egyértelműen rosszra, erős közepesre inkább.

Fogalmam nincs, mit csinálnék Jim helyében. Tuti, hogy beleőrülnék, hogy egy konzervdobozban tengetem életemet a végéig, és sosem jutok el a célig. A kérdés, hogy mikor. Az egy év rövidnek tűnt, viszont a rejtélyes hiba miatt kellett ez a rövid intervallum, mert milyen meghibásodás tart 2-3 évig? Biztos az is, hogy mindent megpróbálnék, amit csak tudok, hogy segítsem a saját helyzetemet.

S a film romantikája elsiklik azon apró mozzanat felett, hogy halálra ítélsz-e egy másik embert azért, hogy ne legyél magányos? Mert Jim gyakorlatilag magához láncolja Aurórát azzal, amit tesz vele, és elveszi az életét.
Megnézi az okos papíron, neki szimpatikus, és hosszú vívódás után dönt. 5000 utasból, hogy választasz? Mi van, ha akit felébresztesz, nem passzol hozzád? Kinyomod az űrbe a légzsilipen keresztül? Vagy egy idő után saját magaddal végzel?
Biztos, hogy mindenki felébresztene legalább egy embert, hanem az összeset – akik aztán meglincselnék az illetőt -, mert a fuldokló nem nézi azt, kit ránt maga alá, hogy ő víz felett maradjon. Másrészt, a hosszan tartó egyedüllét okozta pánik gyakran hülyeségekre sarkallja az embert.
S ezek után szerintem évekbe telne, mire kialakulna egy Stockholm-szindróma, ami már nem lenne szerelem. Csak maximum békés, de duzzogó egymás mellett élés. Ám az első pániknál jön az emberi összefogás, meg a csók, és mintha ez az egész nem történt volna meg.
A csaj behajtja a fejét, és nyugton marad. Megöregszenek és meghalnak mire a többiek felébrednek.
Nem vidám.

Meghülyülnék a tudattól, hogy valaki elvette az időmet. Így is sokszor jár az eszünk azon, ha szakítunk, hogy x időt erre meg arra pazaroltunk, nem akkor, amikor közlik, élhetnél, de merő önzőségből elvettem az életedet. Grrrrrrr…


Kettejük osztálykülönbségéről meg csak annyit, hogy pár poén forrása, és vélhetően sosem jönnének össze, bármennyire is csábító az ellentétek vonzzák egymást szólam. Róluk eszembe jutott a Kék lagúna és a Titanic is.

A másik, hogyha én vagyok a felébredt áldozat, aki ki van akadva rendesen a másikra, és van lehetőségem tovább aludni, hagynám-e a másikat szenvedni egyedül ébren, vagy sem. Nos, nem tudom. Lenne az az ember, akiért fent maradnék, de van az is, akiért nem. Kérdés, melyik ébresztene fel?
Oh, és az idő semmilyen sebet nem gyógyít be.

Rettentő egyszerű film, butácska megoldásokkal, s mindennek ellenére végig drukkoltam nekik, hogy történjen valami. Valami, ami megfog, magával ránt…stb.
Ha össze akarnám foglalni a filmet, azt mondanám, mese a véletlen okozta szerencsétlenségekről.
Abban nem vagyok biztos, hogy nem azért tetszik-e, mert álmodozó vagyok, és Pratt karakterében megláttam valakit, akit talán nem kellett volna?!
Mert szerintem ez is az a film, ami egy bizonyos lelkiállapotban tetszik, amúgy hülyeség.

Ajánlom
Romantikarajongóknak, lányoknak – ofkórsz – akiknek elég egy kis limonádé.

4 megjegyzés:

  1. Arról szól a film, hogy mindketten az űrhajóban élik le az életüket? Van mit enni, ruházkodni, szórakozni, fürdeni vagy uncsi az egész? Meg is öregszenek?
    Elveszi az életét? Hát igen, nem így volt tervezve. Szóval ez nem sci-fi, hanem ilyen lelkizős film vagy annak is rossz? Á, azért Chris Pratt felébreszthetne, biztos ellennénk. De milyen tipikus már, hogy a csini szőke csajt ébreszti fel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem egészen. Az életük leélésére a végén van egy kis összefoglaló jellegű monológ a lány szájából, viszont az első két vagy három évüket követhetjük figyelemmel.
      Nem uncsi, csak láttuk máshol. Ha veszed azokat a filmeket, ahol egy pasinak egyedül kell problémákkal szembenézni (Számkivetett, Mentőexpedíció...stb), akkor a lány csak egy variáns.
      Inkább romantikusnak mondanám egy maréknyi izgalommal.
      Chris Pratt engem is. :)
      Hát, igen. A csinos szőke gazdag lány (aki mellesleg jó humorú és okos) beleszeret az okos, találékony munkás férfiba (aki csóró, jó humorú és jól néz ki). Nyilván, hasonló helyzetben az én kezem is magam felé hajlana. :P

      Törlés
  2. Na, megnéztem, szórakoztam is rajta, aztán egyszer azt vettem észre, hogy jé, vége és volt benne öt perc izgalom és kicsit bosszús voltam, de legalább jó lett a vége.

    "sokszor jár az eszünk azon, ha szakítunk, hogy x időt erre meg arra pazaroltunk, nem akkor, amikor közlik, élhetnél, de merő önzőségből elvettem az életedet."-hát végülis leélte azzal az életét, akit szeret, írta a könyvét is közben, de azért biztos uncsi is volt, hogy gyakorlatilag csak szórakoztak, tengtek-lengtek, jóból is megárt a sok, ugye.

    A régi kapcsolatok nem időpazarlások, hanem személyiségformálók-szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyik gondolat, ami felvetődött bennem, hogy ilyen hajó, ilyen rendszer-beállításokkal nincs. Biztos, lenne egy tiszt, akit automatikusan ébreszt, amikor egy utas mászkál a fedélzeten. A visszaalvással sem lenne akkor probléma. Nem tudom, még mindig, hogy kielégíthet-e ez két embert. Tovább is gondoltam ezt amúgy a poszt után, csak nem írtam bele.
      Nem a kapcsolat egészére értettem, viszont rengetegen így tekintenek rájuk. Én nem. Azt nézem, mit kaptam, mit tanultam belőlük. Igen, viszi az időt, hogy úgy mondjam, de kár azon vekengeni, mit vett el, mert akkor nagyon nagy problémák vannak.

      Törlés