2017. január 22., vasárnap

Sodródásom



Fogalmam nincs, hogy kezdjek ebbe bele. Annyira kattognak a kerekek a fejemben, hogy szinte hallani lehet őket. Ülök szétbőgött fejjel a kis elő-szülinapi* tortám felett, valószínűleg, össze is szedtem valamit, mert köhögök. :/

Ezt most ne vegyétek panaszkodásnak, de le kell írnom.


Most per pillanat hiszti nélkül érzem azt, hogy kétségbe vagyok esve. De úgy igazán. Bizonytalannak érzek egy halom dolgot, viszont a sors elém rugdosott egy lehetőséget.
Tudom, ez most kicsit homályos lesz, viszont elszólni sem akarok semmit, megmutatni sem, mégis valamiért kikívánkozik.

Régen szerettem volna valamit megcsinálni, de nem csináltam meg, mert eltérítettek arról az útról. Azóta érzem azt, hogy rossz helyen vagyok, és rengetegszer csak vergődöm. Persze, nem okolok senkit, s valahol már lemondtam róla, hogy egyszer visszatalálok rá.
Talán úgy tűnhet, inkább lehúzom magam és mindent. Nem vagyok elégedett, csak sodródom az árral. Mindennel csak víz felett tartom magam.

S most olyan, mintha valaki rámutatott volna, hogy „az a te utad, és tudod mit? Segítek rálépni.”

Ehhez sokat kellene tanulnom, amivel még nem is lenne baj, mivel érdekel. A gyakorlat is meglenne, mert az a segítség fizikai része. A nagyobb probléma a pénz.
Mert az van, hogy az nincs.

Nézegettem az árakat, a képzéseket, és az a nagy pofon, hogy nem tudom kigazdálkodni az árát. Ettől meg olyan lett az egész, mintha valaki folyamatosan állna mellettem, és mutatná a képet vigyorogva, hogy ez lehetnél, te pancser.

Momentán sakkozom a pénzzel. Számolgattam. Ha a legrosszabb lehetőségeket veszem alapul – mert velem az ördög nem alszik -, és behúzom még ezt, akkor kajára már nem marad. Így is keveset fogyasztok, és azon agyalok, hogyha félre akarok tenni a jövőben, akkor még kevesebbet kell. Ha a karnyújtásnyira levő lehetőségemet elérem, akkor kábé semmit nem fogok enni. Ma apu vett gyógyszert, mert az már nem fért bele a büdzsébe.

De, mivel vannak terveim a jövőre nézve, hogy azokat ki tudjam gazdálkodni, váltanom kellene… meg elvégezni ezt a képzést.
Bah.
Ördögi kör.

Nem tudom, mi lesz. Próbálok nem ülni a kis bánatmocsaramban, de egyelőre nem látom az ösvényt, ami átvezet a testhezálló utamra. Csak bízom abban, hogy elég kreatív, talpraesett és szerencsés vagyok, hogy egyik reggel úgy ébredjek fel, hogy összematekoztam az egészet.

*barátnőm hazajött, felköszöntött, mert jövő héten nem engedik el.

4 megjegyzés:

  1. Lehet most ez életem - egyik - leghülyébb kérdése lesz, de apud esetleg nem tud belepótolni? (Kölcsibe...ha sikerül elérned ezt, és azzal esetleg jobban tudsz majd keresni, idővel vissza tudod gond nélkül adni.)

    Nekem pl anyukámékat a keresztapja segítette az első közös házához apával, belepótolt az évek óta gyűjtögetett összegbe, és anyáék mindig félreraktak X pénzt, hogy törleszteni tudjanak - az idő miatt kellett a segítség nekik is, mert pont akkor volt olyan lakás elérhető, ami kielégítette mindenkinek az igényeit, és nem akartak lecsúszni róla.

    Egyébként sok sikert hozzá! :)
    Hátha jön a sugallat, hogy hogy tudnád megoldani. :)

    (És jobbulást, és boldog szülinapot! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mivel tudom, neki is vannak tervei tavasztól, és az is kiadással jár első sorban, még leülök vele beszélni erről, viszont nem várok el tőle semmit, ezért most így nem opció.

      Köszönöm, most talán van fény az alagút végén. :)

      Törlés
  2. Nem sok lehetőség van, ha nincs pénzed tanulni.
    1. lemondasz róla
    2. munkahely kitaníttat
    3. kölcsön
    4. pluszmunkát vállalsz és összerakod a pénzt.
    Engem pl. taníttattak, de nem sok értelme volt, mert nem is akartam, ja meg pénz sem volt rá, szóval mellette diákmunkáztam, aminek az eredménye egy használhatatlan szak. De hát szakmát ugye nem tanulunk, mert az milyen már, pedig többre mennék vele most. Mindegy, dolgoztam is, de annyira spéci területen, hogy mondhatni, a gyakorlat 0, ha ebben a szakmában akarnék megint elhelyezkedni. Most mást csinálok. Igen, lehetne mást tanulni, pl. aki tanult még, az most 40 évesen eljutott oda, hogy megvan a szuper állás, a szuper pasi, lakás, ja, hát a gyerek az nincs, mert már nem jön össze csettintésre. Egyszerűen választani kell. Vagy igen, tanulhatsz, gyerek mellett, de akkor kell egy szitter vagy nagyszülő, aki bevállalja a gyereket, amíg te estin/levelezőn elvégzel valamit, mert nemcsak ott lenni kell, hanem tanulni is, az meg idő, és kialvatlanul, munka meg gyerek mellett, 0 segítséggel úgy megy, hogyha mondjuk zseni vagy. Igen, van, aki beviszi előadásra a picit és meg is szoptatja közben, de most komolyan, milyen szakot lehet így elvégezni? És hogyan?
    Nálad mindenképpen a bevételeket kellene növelni. Nem tudom, hogy élsz, de pl. ha saját lakásban, akkor szoba kiadással, szitterkedéssel pl. lehetne pénzt szerezni. Vagy kölcsönnel, igen, ha gyorsan kell a dolog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy ez a négy választásom van. Lemondani nem fogok róla egyéb okok miatt. Sajnos, mivel eltér élesen a mostani munkámtól, kételkedem abban, a melóhely támogatna. De van most egy vészmegoldás. Latolgatom most, hogy mitévő legyek.
      Kolléganőmön látom, milyen az, amikor szétszakad, két munka és a tanulás között. Megemelem a kalapom, aki a fent leírtak mellett elvégez valamit, de a kérdéseid persze, maradnak.

      Törlés