2017. január 16., hétfő

Idegőrlő írós dolgok



Az utóbbi időben valahogy megtaláltam a Gondolatot és az Ihletet, aztán pötyögök magamnak, csak mire észbe kapok, hogy ide is pöttyinteni kellene valamit, már nincs kedvem, vagy agyam.
No, de most ennek a fázisnak az árnyasabb oldalába hoztam egy kis betekintést.


Amikor érzed, hogy írni kell, de a mondatkezdésen kívül semmi nem kerül a papírra…
                … az is egy „A” betű.

Amikor nincs ihlet, megöl a nyugalom.
                Ha van ihlet, visszasírod a nyugalmat.

Amikor már majdnem átszellemülsz az írásba, de megszólal a viber/messenger üzenetjelző hangja.

Amikor elalvás előtt támad egy jó gondolatod, amit leírsz, és teljesen kiveri az álmot a szemedből.
                Amikor bekapcsolod a gépet, írnál, de rád tör az álmosság.

Amikor minden nem írással töltött órában arra gondolsz, amit csinálsz, mennyi értékes időt vesz el tőled.


Amikor a leglehetetlenebb pillanatban és helyen születnek a legjobb gondolataid.
                Amikor nincs nálad toll és papír, hogy lejegyezd őket.
                               Amikor a pénztárnál sorban állva diktálsz magadnak a telefonba.

Amikor annyira belemerülsz a diktálásba, hogy a karaktered hangján, gesztusaival beszélsz magadban.
                Amikor ezért azt latolgatod, mikor küldenek a zárt osztályra.

Amikor megfogalmazódik benned egy jó gondolat, de mire leírnád, már hűlt helye van.

Amikor az egész lakás úgy néz ki, mint egy post-it lerakat, mert minden sarokban jegyzetlapokat tartasz.

Amikor vásárlásnál előveszed a bevásárló listád, amin a mustár helyett ez díszeleg: „első fejezet xy bemegy a bárba, és…”


Amikor előre adsz címet a sztorinak, de a történet maga nem fedi azt.
                Amikor a címhez igazítod, ezért kényszerszagú az egész.

Amikor a word állandóan aláhúzza a helyesen leírt szavakat, ezért egy idő után kételkedni kezdesz a nyelvtani tudásodban.

Amikor nagy szöszöléssel megírod a sztori vázlatát, és az első öt fejezetnél még tudod is tartani.
                Aztán eszedbe jut valami jobb, és inkább azzal folytatod.
                               Amikor később segítségért nyúlsz a füzethez, de a leírt történet és a terv köszönőviszonyban sincs egymással.

Amikor száz oldal után rájössz, melyik név passzol jobban a karakteredhez, ezért elkezded egyesével megváltoztatni.

Amikor a gép kiírja, hogy az automata mentés nem sikerült.
                Amikor legyintesz rá, de a következő pillanatban elsötétül a képernyő, mert a laptop lemerült.

Amikor bezárod a dokumentumot, és a gép kiírja, nincs jogod menteni az adott írást.
                Kilépsz a figyelmeztetésből, és bezáródik a dokumentum.
                               Amikor fél napi munkád ment a virtuális kukába így.

Amikor túl nagy adag szöveget helyezel a vágólapra, és nem teszed elérhetővé más program számára.
                Amikor ezért következőre folyton fagy a word.


Amikor megneszeled, hogy valaki már előtted megírta a történetedet.
                Amikor tudatosul benned, hogy a kedvenc íród az.
                               Vagy a kedvenc rendeződ filmre vitte.

Amikor huszadjára írod le ugyanazt a szót, mert nem forog az agyad.
                … és az online szinonima szótár nem talál a keresésnek megfelelő szavakat.

Amikor elveszel a saját történetedben, és olyan lenne, mintha nem lenne kiút a saját agyadból.

Amikor úgy érzed, a párbeszéded nem tart sehova.
                Amikor a történeted sem.

Amikor eddig a végletekig fikáztad a hatalmas ellenséggel szembeni egyszerű megoldásokat.
                Amikor a te történetedben pontosan ugyanez van.

Amikor valóságos személyről mintázod a karaktered, és reméled, sosem fog rájönni, róla van szó.
                Amikor pechedre rád ír, hogy: „ez most rólam szól?!”

Amikor valós személyekről mintázod a karaktereidet, és el is mondod nekik, mind azzal cseszeget, hogy küldjél jellemrajzot.

Amikor valakinek fingja sincs, milyen karakter a történetedben, de olvasatlanul is szétfikázza.

Amikor magyar helyszínre tervezel fantasyt írni, és rájössz, ez egy piszok nehéz küldetés, mert a fantasy és Mo. olyan közel van egymáshoz, mint a Föld és a Nap.

Amikor végzel egy történettel, s rájössz, miért tornázik a legtöbb író.
                Amikor beállnak az ujjaid, begörcsöl a nyakad, és kanapémintás a hátsód.

Amikor nem tudod utánolvasni magad.
                Amikor az sem teszi, aki kérte/megígérte.

Amikor kiteszed valahova, és más jól ellopja.
                Amikor pofátlanul még a címet, vagy a szereplők neveit sem változtatja meg.

Amikor úgy érzed, sosem lesz vége a történetnek, amit írsz.
                Amikor képtelen vagy kicsiben (egy kötet) gondolkodni.

Amikor meg akarsz nyitni egy word dokumentumot…
                … de a leállítás ikon túl közel van hozzá…
                               … s ahelyett, hogy megnyitnád, kikapcsolod a gépet.

Amikor leírod a dokumentum végére, hogy vége.
                Amikor ezért azon agyalsz, hogyan tovább.

Amikor elkezdődik elölről az egész.

Nem tudom, ti írtok-e, s ha igen, ilyen, ehhez hasonló vagy más problémával szoktatok szembesülni?!

6 megjegyzés:

  1. Nem írok, de ezek ugye csak a rossz dolgok, van sok jó is mellette :) Néha semmi sem sikerül, pocsék nap van, akkor ezek mind előjönnek, sötét a világ. Különösen, ha hétfő van.
    Nem tudom, hogy a fejléc jó érzéssel tölt-e el, de határozottan érdekes, jó ez az új stílus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy van, mivel én az írással kapcsolok ki. :)
      Változtatni szerettem volna, és nem volt még ihletésem fejlécet rajzolni, de a tökéletes képet se találtam meg még hozzá. Idővel, remélem, alakul. :)

      Törlés
  2. Életem történetét foglaltad össze... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, akkor valakivel hasonlítok.
      Bár gondolom, ezzel a legtöbb író ember találkozott már. :)

      Törlés
  3. Szia!
    Szívemből szóltál! :)
    Lassan nyolc éve erről szól az életem. <3

    Amikkel még gyakran szembesülök:
    - A füzetek, amik az évek alatt összegyűltek, majdnem annyi helyet foglalnak, mint a ruháid. Amikből szintén nincs kevés.
    - Amikor véletlenül leöntöd a grafittal írt vázlatodat, így az nagyjából olvashatatlan lesz.
    - Amikor valaki bejön a szobádba, elmondod hogy szoktál írni, és a füzet kupacból pont azt a sztorit kapja ki, ami az egyik legpocsékabb lett - és utána azt terjeszti, mekkora papírpazarló vagy :D

    Örülök ennek a bejegyzésednek is, feldobtad vele a napom! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Örülök, ha tetszett!!!
      Igen, a hozzáfűzött gondolatok ismerősek, főleg az első. :D

      Törlés