2017. január 2., hétfő

Do or die



Érdekes vitát folytattunk egy ismerőssel, ami azért érdekes, mert ugyanazt mondjuk, csak más megközelítésből, úgyhogy minden félremagyarázás ebből ered, így fél napokat tudunk eltölteni világmegváltással.


Nem hiszek a reinkarnációban, hogy újra és újra megszületünk, így adva egyfajta végtelenséget, halhatatlanságot magunknak. Az örök élet első gondolatra csábító tud lenni, de ha belegondolok, akkor végtelenül szomorú, ahogy a magány mocsarában elbúcsúztatok mindenkit, aztán, ha következőre találkozunk is, nagy az esély arra, hogy elmegyünk egymás mellett, mert már mások vagyunk.

Az ember szereti azt hinni, nem azért van a Földön, mert van, hanem valami magasztosabb utat jelöltek ki a számára. Hogy a halál után van valami, mert ha csak úgy elpatkolunk, akkor voltaképpen semmi értelme nem volt az egésznek. A menny vagy pokol dolog kicsit olyan, mintha azért dolgoznánk, hogy év végi prémiumot kapjunk, ne csak egy fehér borítékot a felmondólevéllel.


Annak a pártján állok, csak egy életünk van. Nincs újrakezdés, nincs tiszta lap, nincs Tomoceuszkakatiti-Gyugyu-probléma. Nem véletlenül véges az életünk, és nem véletlenül térnek vissza emberek, helyzetek az életünkbe most. Ahogy nem véletlenül ismerünk meg egyeseket. Most kell tanulnod, cselekedned, és téves azt hinni, temérdek időd van a válaszok keresésére, vagy tenni valamit.
Azt, hogy mi volt az előző életünkben, senki sem tudja. Jó persze azt mondani, hogy most azért vagyok szerencsétlen, mert előzőleg gennyláda voltam. Legalább véletlenül sem kell magunkat okolni a jelen hibáiért.
Meg, majd a következőben a mostaniakat jóvá teszem.

Nem fogod.
Tételezzük fel, hogy van még tovább, volt már előzőleg. Te nem azaz ember vagy, aki korábban voltál, és nem is leszel azzal egyenlő, akivé újra megszületsz. Más test, más molekulák, más tapasztalások, és egy tökéletes reset után törlődnek a fájlok, és fogalmad nem lesz róla, mit tettél korábban.
Az egy teljesen más személyiség, akinek köze nincsen ahhoz, aki voltál, vagy aki leszel.

Persze, nyugtató. Ám nincs rengeteg sok időd ahhoz, hogy meghozz tudatos döntéseket, jól vagy helyesen cselekedj. A halálod előtt a születésed pillanatában meg vannak számlálva a napjaid.
Ezt kizárva – jobb nem tudomást venni erről – mindig mindent görgetünk magunk előtt, halogatunk, szőnyeg alá söprünk. Jönnek a most nem csinálom, mert nincs energiám, idegrendszerem, időm, pénzem, kedvem, vagy elfáradtam. Az odázással nem tolod át sehova a történetet, pusztán megszaporodnak az életedben a „mi lett volna ha”-k, a szorongás, a félelem, az ezekkel szembe nem nézés jelentette gyávaság és menekülés. S próbálod csinosítani ezeket azzal a saját lelki békéd érdekében, hogy „mert ez volt előzőleg”, meg „majd a következőben”.
Legyintesz rá.


Így éled az életedet egy mederben, aki nem tart veled, jobb is, hogy kigolyózza magát mellőled, s elereszted a számodra fontos valakiket és valamiket. Ez egy hamis garancia az életedre. Mert mi a biztosíték arra, hogy volt/lesz következő? Semmi. Csakúgy, mint hogy arra sincs, holnap meglesz-e mindaz, amit ma birtokolsz. Fel tudsz-e kelni? Lábra tudsz-e állni? Jön-e a reggeli beköszönés a barátnődtől? Igaz ez rád, a másik emberre és a dolgokra is.

Mindig csak az van, ami most van, ami ma van. Remélheted, hogy holnap is, meg majd máskor is lesz még, s ezzel nincs baj. Illetve, nem ebben látom a problémát, hanem a majd-dolgokat és –embereket készpénznek veszi a létező.

Átélni, megélni kell az életedet, kimondani mindent, és azzal venni körbe a másikat, amit adni tudsz. Függetlenül attól, hogy az xy visszaad-e neked vagy sem. Most kell megtalálni a saját egyensúlyod, nem majd.


Sokan nem értik, mit miért csinálok. Ezért van, és ezért égettem az agyamba nem is azt, hogy éljek a mának, hanem az Iron Maiden szövegének szavait: Do or die.
Ez a mottóm 2017-re.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon motiváló. Remélem is, hogy nincs újjászületés, utálnám újrakezdeni az egészet. És: csak az ember születik újjá? Vagy a csirke egy rossz ember volt korábban és a csirkelétet kapta büntetésül? Én meg megeszem, ugye.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is utálnám.
      Elméletben szerintem minden, bár gondolom, nézőpont kérdése.

      Törlés