2017. január 31., kedd

TMI TAG



Most, hogy betúrtam egy NeoCitrant, úgy érzem, még nem vagyok teljesen alvásra kész. Amikor ezt írom, 21:58 van, és kicsit fáradtnak érzem magam, de valószínű azért, mert nagyon nem ettem az elmúlt napokban – nem bírtam, és semminek nem volt íze -, és ma sikerült túlterhelni magam.
Amúgy lenne bejegyzésem, csak megint morgóblognak éreztem magam.

Szemeztem már ezzel a kérdéssorral, de valahogy nem éreztem a csít, hogy ki szeretném tölteni. Aztán most, hogy elüssem az időt, így vasárnap este, gondoltam, megcsinálom, hátha egy idő után leragad tőle a szemem.

Köszi, Black Fairy. :)

2017. január 30., hétfő

XXX



… és nem a film, hanem az én évszámaim kezdődnek ezentúl hármassal. :)
Gondoltam, hozok egy kis betekintést a szülinapozásaimba, ha már ilyen szép kerek számot ültem.

2017. január 23., hétfő

Pozitív emberek



A hétvégén furcsa élményben volt részem két ízben is. Két energiabombával találkoztam, akik körülbelül két perc után feltöltöttek a napi punnyadtságomból.

2017. január 22., vasárnap

Sodródásom



Fogalmam nincs, hogy kezdjek ebbe bele. Annyira kattognak a kerekek a fejemben, hogy szinte hallani lehet őket. Ülök szétbőgött fejjel a kis elő-szülinapi* tortám felett, valószínűleg, össze is szedtem valamit, mert köhögök. :/

Ezt most ne vegyétek panaszkodásnak, de le kell írnom.

2017. január 20., péntek

Kevin Hearne: Tricked (Átverve)



A Vasdruida Krónikái 4.

Ezt a könyvet úgy kaptam meg, hogy csak akkor bonthatom ki az ajándék csomagolásából, ha már kibeszélgettük magunkat, mert tuti fix, hogy leülök olvasni és úgy maradok. Aztán még szilveszter előtt beszélgettem a barátnőmmel, és mondtam, 344 oldal. Erre ő annyit mondott, hogy az még 2016-ban meglesz, pedig akkor még csak 100-nál tartottam. Volt dolgom is, kételkedtem abban, hogy lesz tényleg. Este tíz felé meg írtam neki, igaza volt. De, ha egyszer tetszik, akkor mit csináljak?!

2017. január 16., hétfő

Idegőrlő írós dolgok



Az utóbbi időben valahogy megtaláltam a Gondolatot és az Ihletet, aztán pötyögök magamnak, csak mire észbe kapok, hogy ide is pöttyinteni kellene valamit, már nincs kedvem, vagy agyam.
No, de most ennek a fázisnak az árnyasabb oldalába hoztam egy kis betekintést.

2017. január 15., vasárnap

Filmturmix



Idén még nem is néztem itthon filmet. Valahogy nem úgy jött ki a lépés. Mire oda kerültem, hogy bambuljak egy sort a tévé vagy a laptop előtt, mindig Agymenők ment, vagy South Park, és úgy maradtam. Utóbbiba is sikerült párszor belealudni.

Szeretném idén is megtartani a vasárnapokat filmes napnak, ha összejön a hét film, és ezt is múlt hétre terveztem, de hát… én tervezek, a többi ember meg végez.
No de, lássuk!

2017. január 14., szombat

Utazók



Vannak azok a filmek, amikről már a trailer után tudom, nem akarom moziban megnézni. Nem azért, mert a kettőnek köze nincs egymáshoz, hanem mert megszólal a vállamon a kisördög, ezzel valami nem stimmel.
A kisördögnek pedig, igaza volt.

Nehéz erről a filmről úgy írni, hogy ne áruljak el semmit róla, legyen miért megnézni. S mivel ez így lehetetlen, meg sem kísérlem.
Szóval, csak az olvassa el az alábbi bejegyzést, akit nem zavar a SPOILER!

2017. január 11., szerda

John Scalzi: Vörösingesek



Karácsonyi ajándék lett belőle, s természetesen, el kellett olvasnom.

A dolog pikantériája, hogy amikor ismerőssel beszédültünk a boltba, egyenesen mentünk a könyvgúlákhoz, amiknél általában piszmogni szoktunk, és egyszerre nyúltunk rá erre a kötetre azzal a felkiáltással, hogy no, akkor te ezt fogod megkapni karácsonyra.
Én nem kaptam meg, viszont ismerős igen. Elvégre, ez már hozzátartozik az ünnepünkhöz.

2017. január 9., hétfő

Írói bénázások



Amikor valaki megkérdezi, mit csinálok szabadidőmben, rendszerint érkezik a válaszom, szinte gépiesen: filmet nézek, kirándulok, sütök-főzök, olvasok, írok. Az utolsó szóra mindenki felkapja a fejét, és általában ezek a válaszok érkeznek:
a) Aha / Ahham / Ahá!
b) Ú, az biztos jó dolog!
c) Milyen érdekes!
d) Én is próbáltam, de nem ment. Abbahagytam.
e) Fülét-farkát behúzva elsomfordál.
S csak a legutolsó esetben kérdez vissza, hogy mit, hol, hogyan?

2017. január 7., szombat

Másoké meg az enyém



Esküszöm, nem értem az embereket. Próbálkozom azzal, hogy megértsem őket, választ találjak a miértjeikre, csak éppen vannak olyan momentumok, amiket nem tudok lenyelni. Jelesül, amikor valaki nem tud örülni a másikkal együtt. Egyből vészmadárkodik, megmondja a tutit, húzza a száját, megjegyzéseket tesz.

Az természetes, hogy te ott állsz mellette jóban is, és rosszban is. De ha rólad van szó, akkor hirtelen mindenki jobban, tisztábban látja a helyzetet, és csak a te érdekedben előhúz egy piszok alattomos ütőkártyát, amivel még csak fel sem fogja, talán pont ő az, aki megforgatja a kést a szívedben.
Nem csak párkapcsolatra értem ezt. Barátságokra is, bármilyen emberi kapcsolatra, bár én pasik kapcsán kapom sokszor, és most utóbb arra, hogy lett munkám, és ott dolgozom, ahol.

2017. január 6., péntek

Hemümön át a világ: Az igazság fáj



Oh, mennyiszer rettegtem az igazságtól! Megírtam egy üzenetet, és nem néztem rá órákig, napokig, csak, hogy ne kelljen szembenéznem vele. De ugyanezen okból inkább az elhallgatást választottam, mint az őszinte játékot. Az igazmondásra sokszor rá is fáztam, mert hiába igazolt engem az idő, akkor éppen én voltam a gonosz. S emberként sokszor választjuk ezt az utat, mert nem akarunk rosszak lenni.
Mindemellett, a nők szeretnek tetszelegni az igazság bajnokának szerepében anélkül, hogy felmérnék, az igazság mindenki számára mást jelent.

2017. január 4., szerda

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája



Ezt a könyvet is ajándékba vettem, és el is olvastam, mielőtt odaadtam volna az illetőnek.
Természetesen, sétáltunk még utána, úgyhogy vakon beszélgettünk az egyes témákról. Úgy eloldalogtunk Pesten gyalogosan három órát, hogy észre sem vettük, hogy lesétáltunk a KöKitől az aluljáróig az Erzsébet királynén.
A, fel kellett volna vennem a beszélgetést, mert igen magasröptű volt, és most azt bemásolhattam volna ide nektek – bár úgy meg ez rettenet hosszú lenne.

2017. január 2., hétfő

Do or die



Érdekes vitát folytattunk egy ismerőssel, ami azért érdekes, mert ugyanazt mondjuk, csak más megközelítésből, úgyhogy minden félremagyarázás ebből ered, így fél napokat tudunk eltölteni világmegváltással.