2016. december 17., szombat

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet



Kezdem a kályhánál. Csütörtökön kis küzdelem ellenére meglett a plakátom, amihez most azon gondolkodom, miben tudnám tárolni?!
A mozi maga hirtelen ötlet volt, mert mire a család eljut addig, hogy megnézze a filmet, hatszor megöregszem, így haverral mentem vetítésre, a pénteki legelsőre, mert gyanítottuk, a potenciális nézők akkor még suliznak, vagy dolgoznak. Én mentem a kis Halálcsillagos medálomban és SW pólóban, haver meg jött Weyland-Yutani pólóban, és azt hangoztatta, hogy egy igaz, dark sci-fi van, az Alien. Mondom, jó, aztán kinyilatkoztatta, hogy ő a Birodalom pártán áll. Ha ő monológba kezd, belelovallja magát, és egy órán keresztül bőrlégzéssel operál. Aztán csak ráoltották a villanyt, és csendbe maradt.

Imádom az első három – IV, V, VI – filmet, apukám jóvoltából azon nőttem fel. Az előzményfilmek – I, II, III – hármasát már inkább tagadom. Az ébredő Erő visszatette a filmeket a jó kalapba annak ellenére, hogy iszonyat mód féltem, hogy Chewbaccát Goofy fogja játszani. Ezt a részt is nagyon vártam, már egy hete olyan vagyok, mint egy gyerek.
Imádtam minden pillanatát… na jó, nem mindet, de imádtam.

… aztán felhívtam aput, hogy nyehehehe, ezzel a filmmel is leelőztelek.


Rogue One (2016)
amerikai sci-fi akció, 134 perc
Rendező: Gareth Edwards
Forgatókönyv: Chris Weitz, Tony Gilroy, John Knoll, Gary Whitta, George Lucas

Szereplők:
Felicity Jones – Jyn Erso
Diego Luna – Cassian Andor
Alan Tudyk – K-2SO
Donnie Yen – Chirrut Imwe
Forest Whitaker – Saw Gerrera
Mads Mikkelsen – Galen Erso
Ben Mendelsohn – Orson Krennic
Riz Ahmed – Bodhi Rook


A Birodalom uralkodik a galaxisban, s építik a legújabb, legnagyobb fegyverüket, a Halálcsillagot. A galaxisban élők a reménytelenek nyugalmával tengetik mindennapjaikat. Galen Erso mérnök segít összerakni az állomást, évekkel később pedig, a lánya csatlakozik a Lázadókhoz.
A Lázadók megneszelik, hogy az újonnan épített Halálcsillagnak van egy gyenge pontja, ezért egy maroknyi csapat ellopja a fegyver terveit.


Gondolatok
Az Egy új remény előzményfilmje, tulajdonképpen, abban ugye, már megvannak a tervek. Hogy hogyan kerültek oda, annak a történetét meséli el ez a film, amiben nincsenek Jedi lovagok, sem annyi kardozás, mint amennyit várnánk, de nélkülük is működő, önálló történet. Mivel nem spoiler, mi lesz a film végkimenetele, aki az ős-trilógiát ismeri, a sztoriban nincs semmi kiugró, viszont akcióban annál inkább bővelkedik. Olyan csata van a végén, hogy nem is pislogtam – csak kár, hogy a Csillagrombolók nem éppen hűek a nevükhöz, ám mindegy.
Nincs sok ismerős arc benne, tulajdonképpen cameók vannak inkább, ezt egyáltalán nem is bánom, mert bár megvannak a legfőbb főszereplői ennek az univerzumnak, léteznek rajtuk kívül mások is.

A hangulata zseniális. Eleinte olyan volt, mintha a „normális, vidám, nyugis” jelenetek váltanák az akciókat mindenféle összefüggés nélkül. Egymás mellé vágva, kicsit kényelmetlen ritmust adva a filmnek, aztán volt egy pont, ahol ez átfordult. Alapvetően sötét hangulatú film, amit nem sötét képi világgal érnek el, hanem érzed, hogy az Erő rossz oldala nyomasztja a galaxist. Technológia szempontjából is hozza a régit.

Igaz, nincs a jellegzetes zene és szöveg az elején, de úgy vagyok vele, mivel nem a szó szoros értelmében vett sorozatnak a tagja, ez megbocsátható bűn.


Két negatívuma volt számomra a filmnek, és mind a kettő a főszereplőhöz kötődik. Az egyik, hogy Felicity Jones annyira karakteridegen, hogy az már fáj. Nulla játék, nekem ő nem jó erre a szerepre, nincs benne a karakterében, s az eddigi főszereplő nőkben bár sok azonosság van, mentalitásra még mindig szerethetőbbek, mint ő. Egyszerűen nem tudtam vele azonosulni, s ez végig zavart – de csak a hazaúton döbbentem rá erre a tényre. A másik, amikor egy monológot mond buzdításképpen az ejtőernyősöknek kinéző zsiványoknak. Na, az úgy, ahogy volt, nem kellett volna bele, vagy nem tőle, vagy nem abba a részébe a filmnek. Oh, és olyan Katniss Everdeen utánérzetem volt tőle. Brrr…


A pilóta és a százados nekem variációk egy témára. Mégis, Cassian az, aki a film hőse, aki vívódik magával, és a világgal, akiért izgultam, akivel együtt gondolkodtam. Másfelől a vak harcművész adott érzelmileg sokat a filmhez.


Az abszolút kedvencem a K-2SO névre keresztelt robot lett, mert nem úgy aranyos, mint BB8, R2D2, C3PO vagy JarJar. Teljesen emberi karakter, s bár más „fajta”, mint az eddig megszokottak, mégis egy normális humorforrás lett belőle. Imádtam a cinikus borúlátását, és nem vitte el blőd irányba a filmet.

Saw-t nem tudom még magamban hova tenni, a szinkronja brutális, bántotta a fülem. Ha nem szerepel, nekem úgy is megfelelt volna. Galen kihagyhatatlan mellékszereplő, emeli a mozi fényét.


A legmenőbb figura a galaxisban Darth Vader, aki egy szem karddal megy lőfegyveres csatába.

Vannak hibái a filmnek, de melyiknek nincsenek? Én szeretem a régieket, az új trilógiát nem, de ezek a Disney-változatok jobbak az utolsó-első hármas csomagnál. Nagyon féltem, amikor kinyilatkoztatták, hogy ameddig pénz van benne, évente jön egy film. Azt mondom, ha a többi is ilyen lesz – kezdve a VIII. résztől és a következő önállótól -, akkor azt hiszem, évente lemegyek gyerekbe.

Ismerőssel a Birodalom oldalán állunk. Most, hogy megnéztem ezt a filmet, még inkább. Oké, diktatúra, meg gonoszok, viszont legalább rendet teremteni próbálnak, egységesíteni, talán még sokat is adhatnának a galaxisnak – Kicsit eszünkbe jutott a Brian életéből a „mit adtak nekünk a rómaiak jelenet -, mint a Lázadóknak nevezett, tervtelen csőcselék, akik tényleg azok, ha megnézzük a róluk készült képkockákat. Nem beszélve arról, hogy a Lázadók a Halálcsillag felrobbantásával egy halom galaxisi élőlényt megölnek, akik vélhetően az állomáson dolgoztak – összeállításán, vagy a takarító személyzet -, akiket a galaxis munkanélküli hivatala rendelt ki oda minimálbérért kulizni… köhöm.
Plusz, a Birodalom összeszedett, míg a másik oldalnál egyszerű kérdésekben sem tud egységesen dönteni, csak akkor, ha valaki nekikezd, elvégzi a dolgok oroszlán részét, akkor talán felsorakoznak mögé.
S mint tudjuk, nézőpont kérdése a happy end. A Birodalom megnyert egy csatát, de elvesztette a háborút.


Annyira beleéltem magam az egyik jelenetbe a film második felében, hogy picit hangosabban horkantam fel a kelleténél a terem sötétjében.

Biztos vagyok benne, hogy a rajongókat meg fogja osztani, viszont csak azt tudom erre mondani, amit Az ébredő Erőre. Tudni kell a helyén kezelni, mert élvezhető kis mozi. Nézzétek meg.

4 megjegyzés:

  1. Előbb-utóbb meg fogom nézni, de inkább utóbb, annyira nem vonz, fura nekem ez az előzményfilm-dolog. Annak mindenesetre örülök, hogy jó lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy olvastam, jövőre is lesznek filmek, amiket meg fogok nézni moziban, amolyan hagyományként. Nekem is furcsa, de amennyi hasonló könyv van, remélem a jókhoz és jól nyúlnak majd hozzá. Nyilván, ez is, mint Az ébredő Erő biztonsági játék volt.

      Törlés
  2. Mi lassan jutottunk el a családdal, viszont annál jobban tetszett. Én is a régi filmeken nőttem fel, ezért már az elején könny szökött a szemembe :D Nekem nagyon tetszett, zenék szempontjából jobban sikerült, mint a tavalyi. Színészek tekintetében számomra többen is nyerők voltak; imádtam Ben Mendelsohn, Riz Ahmed, Mads Mikkelsen (ahhh) és Donnie Yen is nagyon tetszett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi a családdal még mindig nem, amit megjósoltam ezzel kapcsolatban, azt tartom is. Egyelőre. :)
      A többiben teljesen egyet értek veled. Donnie Yen abszolút kedvencem ebben a filmben.

      Törlés