Visszatekintő

Itt az év vége.

Nem szerettem volna hosszasan anekdotázni, mégis van egy-két dolog, ami szögeket ütött a fejembe. De annyit, hogy lassan Pinhead leszek.

Igazság szerint, így az év végére teljesen leeresztettem, s most, hogy megkaptam a megérdemelt könyveimet karácsonyra, a ne-szóljatok­­-hozzám fázisban vagyok éppen. Nem tudom őket letenni, ha teszem is, az csak az Agymenők miatt van.

Bár nem terveztem, mégis írok némi összegzőt a 2016-os évről.

Ebben az évben az volt a legjellemzőbb, hogy elterveztem valamit, és valami mindig volt, ami keresztülhúzta a számításaimat. Ez az év utolsó napjaira is igaz. Remélem, ez jövőre változni fog valamelyest, mert engem ez nem derített fel annyira. Rengeteg nap volt, amikor ültem a padlón. Jó pár pofon is megtalált, kisebb-nagyobb leckék.

Ez meg is látszik a bejegyzéseken, magán a blogon, és azon, hogy nem szívvel-lélekkel írtam, és nem is magamnak. Ez az én egómat sérti piszkosul, úgyhogy jövőre igyekszem valami rendszert vinni bele, és ismét feltölteni tartalommal az oldalt, mert nekem így ilyen formában ez nem tetszik. – A nagy bezárók és újranyitók táborába sem szeretnék belépni, ezért azzal dolgozom, ami van.

Időm sem volt, lelkesedésem sem, úgy érzem, kicsit letértem az útról.

Egyelőre nem mondom el a terveimet, mert idén is megszellőztettem, hogy naplót fogok írni, ami a 2016-os évem kihívása lett volna, ám csúfos kudarcba fulladt úgy egy hét után, talán?!

1) Kihívások, bakancslista, élményszerzés

Szerintem ebben teljesítettem a legjobban idén. Ha a naplóírós részt nem nézzük, akkor ebben elégedett vagyok magammal, hiszen a legtöbb dologból tanultam, épültem, talán picit nyitottabbá váltam a világra, ami egy pozitív irányba kezdett el lökdösni, csak az agyam a gát, ami miatt a lábaim nem akarnak mozogni. Megugrottam sok olyan akadályt, amiről nem gondoltam volna, hogy menni fog, feszegettem a határaimat, s egyelőre úgy tűnik, ez a jövőben is így marad.

Lett INSTA-m, hogy ne az általam alig használt Fb-t nyírjam. Videót készítettem, külföldön jártam barátnőmnél, sőt, barátnőztem vidéken, új emberek között buliztam, egyedül mentem fesztiválra és koncertre. Kipróbáltam magam egy vágyott területen, szóval rendesen szanálom azt a nyamvadt bakancslistát.

2) Sport, egészség, életmód

Némileg kudarc, mert két időszak volt, amikor visszaesőnek kiáltott ki a doki. Az egyik nyáron, a fogműtét után, amit ugye, nem halogathattam tovább, a nem evés és a gyógyszerezés kikészített. A másik pont karácsony előtt kapott el valami hányásos-hasmenéses izé, amitől gyakorlatilag két és fél hétig vizet ittam, és egy tábla csokit ettem per hét. Az maradt benn. Amúgy veszem az akadályokat, nem hagytam abba, persze kisebb kihagyások voltak, és az, hogy nem lettem a szó szoros értelmében visszaeső, nagyban köszönhető a barátnőimnek.

3) Emberek, család, kapcsolatok

Na, ha van kudarc ebben az évben, akkor ezen a területen keresendő, bár sosem voltam a szociális kapcsolatok mestere. Sokszor éreztem azt, hogy a maréknyi családomban csak vendég vagyok, s ez egy hullámzó érzelmi kötődést eredményezett hozzájuk.

Sok új arcot ismertem meg idén, ezekből inkább széthúzás lett az év végére, csalódás, de hát, tudjuk, ha megismersz egy embert, az vagy örök barát lesz, vagy csúnya tanulópénz. Egy embernek én adtam egy kurva nagy pofot, kettőben én csalódtam nagyot, háromban kicsit, egyben meg pozitívan. Nem tudom, miért, de az emberi kapcsolataimra a mismásolás, a hazudozás és a megkerülés volt a legjellemzőbb. Nem szeretem, amikor beleszólnak a dolgaimba, vagy egy csoportban én vagyok a fekete seggű.

Az egyetlen pozitívum az exem, akivel még mindig sok időt töltünk együtt, jó barátok maradtunk, bár a legjobb barátjától a plafonra mászom.

A barátaimra is több időt kellene szakítanom, persze, ebben nekik is partnernek kellene lenniük.

4) Írás, blog, honlap

Totális válság, amiből Zsófi rángatott ki. Írtam az év elején, és az év végén, a köztes időben meg semmi. Mint írtam is, ez a fajta eltévelyedés meglátszik ezen az oldalon is, és ezen szeretnék változtatni a jövőben. Ha már az írás a fő kifejezési formám, akkor rendesen karban kell tartanom. Sokkal boldogtalanabbnak éreztem magam, mert nem tudtam ezt úgy kamatoztatni a magam számára, ahogy akartam volna. Ez meglátszik a visszajelzéseken, hogy sokszor értetlenül pislogtam, a bejegyzések számán, milyenségén, minőségén.

5) Tanulás, fejlődés, jogsi, vizsgák

Óriási bullshit!!!!!!!!!!!!!!!! Maradjunk ennyiben.

6) Munka, pénz

Meg kellene tanulnom jobban beosztani a pénzem, hogy mikor, mire érdemes költeni, és ne legyek érzelmi pénzköltő. Hogy mi lesz ezzel a ponttal jövőre, az még előttem is homályos, de ez van, amikor nem homogén autisták között evickél az ember.

7) Szépségápolás, külső

Megtaláltam egy nagyon imádnivaló lány személyében a körmösömet, akihez szeretek havonta beülni. Mindig feltölt, és olyan jó körmöket varázsol nekem, hogy nem tudok neki elég hálás lenni – világéletemben utáltam a műkörmöket, de az írás miatt kopnak a klaviatúrán és törnek, úgyhogy a könnyű megoldást választottam. Rászoktam a rúzsokra, talán köszönhetően a kinyitásnak, többet sminkelek, nem is rosszul, tök büszke vagyok magamra.

Idén nyáron ledobtam a szőkét, és ismét a jó öreg vörös vagyok, ami valakinek tetszik, valaki a színét születettfeleségesnek tartja, de ez van. Nekem tetszik, már csak Livihez kellene eljutnom fazonigazításra… mert, hogy most nincs, mert lenőtt.

8) Belső

Kevesebbet kellene stresszelnem, mert mind a külsőmet, mind az egészségemet nagyban befolyásolja. Bár, szerintem ösztönösen vagyok képtelen a nyugalomra a szó szoros értelmében. De azt is tudom, belsőleg sok minden változott bennem egy év leforgása alatt. Azt, hogy ez jó vagy rossz, arról másokat kellene megkérdezni. Szerintem valahol a kettő között egyensúlyozok.

Mindezt látva, ez egy hullámzó, furcsa és ellentmondásos év volt ez. A tapasztalás volt a fő vezérfonalam, és meg kellett tanulnom helyzeteket kezelni. Ezt vagy bírtam, vagy nem. Viszont úgy érzem, sok dologban elakadtam – nem feltétlenül idén -, amiben haladni szeretnék előre. Ezek megvalósításával szeretnék foglalatoskodni sokat a jövőben, kioltva ezzel egy halom belső feszültséget.

Nem tudok tisztán negatívan gondolni 2016-ra, de pozitívan sem. Volt már rosszabb évem, de volt jobb is. Azt tudom, az önuralmat gyakorolnom kell, ahogy a kikapcsolást is. Már nem félek kilépni a megszokottságból, és igen, merek kiállni magamért, mert ha megteszek egy lépést, mindig van egy következő. A múlt mögöttem van, csak előre vezet az út.

Ebben a szellemben megyek neki 2017-nek, tele vagyok még mindig tervekkel, álmokkal, célokkal, és azon leszek, hogy megvalósítsak minél többet.

Élményparádé képekben (nem mind):

 Még több élmény Instán, Fb-n, meg itt-ott a bejegyzésekben.

Jó készülődést szilveszterre!