2016. október 20., csütörtök

Színházban jártunk: Vidám kísértet



Szombaton családdal elmentünk színházba. Meg ne kérdezzétek, miért, én szeretek színházba járni. Talán, mert egy teljesen más világ, és nem mellesleg – teljesen csajos indokból – szeretek csinin felöltözni, oda meg lehet. Arról is homályos információim voltak, hova megyünk, arról meg végképp semmilyen, mit fogunk megnézni. A család ízléséből kiindulva, sejtettem, hogy valami könnyű lesz.


A darabról (forrás: színházi szóróanyag):

Noël Coward
Vidám kísértet

valószínűtlen bohózat két felvonásban

Charles – Gálvölgyi János
Elvira – Hernádi Judit
Ruth – Janza Kata
Madame Arcati – Pásztor Erzsi
Edith – Murányi Tünde
Dr. Bradman – Dózsa Zoltán
Mrs. Bradman – Szőlőskei Tímea

Rendezte: Böhm György
Fordította: Zöldi Gergely
Díszlet: Bátonyi György
Jelmez: Túri Erzsébet
Zenei munkatárs: Nyitrai László
Trükk-animátor: Lui Bűvész

Charles és Ruth házassága nem épp a tomboló szenvedélyről híres, mindenesetre kényelemben
és megértésben telik. Charles író, és a következő regényéhez esettanulmányt végez:
meghív egy médiumot, rendezzen szeánszot a házukban. A játék komikus fordulatot vesz,
amikor rájönnek, visszaidézték a hét éve elhunyt előző feleséget, Elvirát,
akinek esze ágában sincs újra eltűnni a férje életéből.

Színház: Játékszín
Bemutató: 2015. 05. 06.



Gondolatok

Senkit nem szeretnék megbántani, de amikor megláttam a rendezőt és a színészgárdát, egy pillanatra kitágult a pupillám, hogy hova is jöttem én, és főleg, minek. Innen már nemcsak sejtettem, tudtam, hogy semmi komolyságra, drámaiságra nem kell számítani. A szóróanyagon valószínűtlen bohózatként aposztrofálják a színdarabot, ami picit megnyugtatott, mert akkor vélhetően a helyén lesz mindenki, s láss csodát, tényleg így volt.
Zseniális, egyszerű, szórakoztató kis darab volt. A közönség végig nevetett, és a színészi játék, a szövegek és a beállított jelenetek is mind-mind csak hozzátett a hangulathoz, nem elvett belőle.

Ha jól tudom, akkor 1945-ben született az eredeti darab, amit most Zöldi Gergely fordításában, Böhm György vitt színpadra. Itthon a hetvenes években mutatták be először, akkor is sikeres volt, most is az, bár szerintem megunhatatlan, főleg, akik szeretik a cinizmusból és szóviccekből építkező humort.

Kis jelenetekből áll a darab, közben zene szól, s minden függönynél taps követte a színészek játékát. Jó volt látni, hogy tudnak játszani, amit talán előzetesen gondoltam a színészek többségéről – ez de pofátlan kijelentés – most megváltozni látszott. Hernádi Judit, mint kísértet, róla az jutott eszembe, én is ilyen bohókásan fogok visszajárni.

Mind a két felvonás a helyzetkomikumokra építkezik. Eredetileg Liptai Claudia alakítja Ruth karakterét, ám mivel ő gyakorlatilag minden órás volt, Janza Kata váltotta, akit valamiért jobban el tudtam fogadni a szerepben.
Gálvölgyi és Hernádi jól működik bármilyen felületen, itt is hozták az elvárható színvonalat.
Pásztor Erzsin sírva nevettem nagyon sokszor.

Aranyos kis komédia, amiről nekem a Jól áll neki a halál című film jutott eszembe, csak éppen zombik helyett kísértetekkel. Valamiért mást sejtettem a végkifejletnek, de úgy sem volt rossz, ami végül lett.


Az egyetlen egy negatívum a nézőtér maga volt. Igaz, a színpad eléggé hátul van ahhoz, hogy lássuk a darabot, de ha magas ember ül eléd, nem látsz semmit, és ha túlzottan a színpad elején történt valami, az egész karzat megindult előre. Ezt majd orvosoljuk következőre úgy, hogy nem oda ülünk.

Remek előadás, jó szórakozás, bárkinek ajánlom, aki egy könnyű, esti programot keres magának.

Képek forrása: jegy.hu, jatekszin.hu

4 megjegyzés:

  1. Nagyon régen voltam színházban. Még amikor szüleimmel laktam, szerintem akkor utoljára, mert bérletünk volt. Utána pár tanulmányi kirándulás melóhellyel, becsúszott ez-az, de nem rendszeresen. Hát igen, a székek. Nem haladnak a korral.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hébe-hóba jutok el csak színházba, de akkor kevésszer nyúlok mellé.
      Pici a Játékszín, és pótszékre ne ülj soha.

      Törlés
  2. Nagyon szerettem színházba járni. A középiskolában bérletem volt a nagymamámmal közösen és busszal utaztunk mindig Pestre. Olyan jó emlékeim vannak ezzel kapcsolatban. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Furcsa mód, nekem valahogy 18 éves koromig nem volt ennyire aktívan jelen a színház. Inkább utána, mert bár voltam, szerettem, nem ezeket a lapokat osztotta le a gép. Én most szedegetem a jó emlékeket, persze a régiek se rosszak. :)

      Törlés