2016. október 16., vasárnap

Filmturmix



Valamelyik nap őszintén megörültem A bárányok hallgatnak című filmnek. Gyakorlatilag nem tudtam levenni róla a szemem, nagyon régen láttam már. Kicsit hosszabb maratont tartunk ma, mert több, mint hét film lesz benne.
Ha nem leszek enervált, akkor szerintem visszatérek az egy mondatban összefoglalom, miről szól dologhoz, még nem döntöttem el. Egy filmről meg nem tudtam eldönteni – határozottan döntésképtelenné nyilvánítottam magam ezennel -, hogy kapjon önálló bejegyzést, vagy sem. Beletettem a végére, de gondolkodom azon, hogy külön is írni fogok róla.
No, nem szaporítom tovább a szót, pofázok lejjebb eleget.


Regression (2015)
Nem tudom eldönteni, tetszett-e vagy sem. Mert elment, egy közepes, átlagos történetről beszélünk, de nem nevezném horrornak, thrillernek is puhácska. Maradnék a krimi megnevezésnél, bár nekem annak is gyengusz. Szerintem rossz helyen, rossz időben, rossz csavar van a történetben, a szereplők pedig, tudnak ennél jobbat is. Voltak benne logikai gubancok is, amit a hatóságok helyébe máshogy kezeltem volna, illetőleg a misztikum egy olyan történet, amit ha a végleteknél is tovább/jobban erőltetnek, akkor értelmét, érdekességét, izgalmát veszti. Egy filmet vagy vigyünk végig thriller szempontjából a fantázia talaján, vagy maradjunk a realitásoknál.


Afflicted (2013)
Azt hiszem, Vámpírtúra néven jött be hozzánk, de nem tudom pontosan. Nem is ez a lényeg, hanem egy kicsit másfajta vámpírokat tár elénk, más megközelítésben. Gyakorlatilag, amik a zombik az utóbbi időben, az a srác csak vámpírban. Nem kiöltözött, kimosakodott vérszívó, hanem vadállat, akit a vér tart függőségben. Tetszett annak ellenére, hogy kézi kamerás, ál-amatőr típusú film, mert szép a kivitelezése, nem úgy, mint szokott lenni az ilyen mozik esetében. Ebben a műfajban számomra igazi unicum volt ez a film. Fenntartotta a figyelmemet, érdekelt, érdekes volt látni a főszereplő átváltozását, és nem szeretném lelőni a poént. Akik horrorra vágynak, nézzék meg.


A boszorkány (The VVitch, 2016)
Olyan szinten unalmas volt az eleje nekem, hogy bealudtam rajta. Második nekifutásra mással foglalkoztam, és annyira kizártam a külvilágot, hogy észre se vettem, hogy lement a film. Harmadjára kikapcsoltam egy idő után. A zenéje jó, a képi világa, a helyszín is, de nekem elcsúszott valahol. Nem véres, lassú pszichó horror lehetne, de nem nyomasztott annyira, mint kellett volna, vagy elvártam volna. Nem mellesleg, zagyvaság az egész. Ebben az esetben az előzetes csúnyán csal. Lehet adomázgatni a korszellemről, a vallás értelméről, elvégre 1630-ban járunk, de a hallucinációk, és a valós történések össze vannak főzve egy másfél órás jelenetlevesben.


X-Men – Apokalipszis (X-Men: Apocalypse, 2016)
Akik kimaradtak az utóbbi idők tinifilmjeiből, most egy moziban megkapja az összes szereplőt. Tényleg őszintén rácsodálkoztam Sansa Starkra, aki botrányos Grey doki… hihetetlen, hogy ha használják is Főnixet, az elbénázott, akárcsak Küklopsz. Amúgy becsületes, hogy újra akarják éleszteni ezt a sorozatot, nem lenne utolsó. A szokásos sémán alapul az egész, mert jön egy főgonosz, aki világvégét akar – értelmetlen még mindig -, a mutánsok forgolódnak, csapatot váltanak, egymás ellen lesznek, aztán kibékülnek. Az elejét nem kellett volna elhúzni, amúgy a zene jó, az akció jó, csak valamiért többször azon kaptam magam, hogy unom. Érdekesek, és nem rosszak az összekötések a filmek között. Billegek a jó és a rossz benyomás között valamiért. Egyben van, de mégsem az igazi. Számomra a casting elvitte a dolgokat.


Anyák napja (Mother’s Day, 2016)
Aranyos kis limonádé, olyan könnyed szombat délutános film, egy jó kis tea mellé. Az Igazából szerelem óta nem láttam jó több szálon futó, mégis egyes pontokon összefüggő történetet eddig. Nagyon egyszerű humora van, könnyű története, jó szereplőkkel. Mindenki ott van, ahol lennie kell. Persze, lehetne a kákán is csomót keresni, tudnék, ha akarnék, de nem akarok. Végig jól szórakoztam rajta, azt adja, amit kell neki, nem kell többet várni tőle. Kiszámítható, viszont ezt nem lehet neki felróni.


Philips kapitány (Captain Phillips, 2013)
Szerettem ezt a filmet, mondjuk tény, hogy elfogult vagyok Tom Hanks szerepeivel. Persze, nem csak az ő alakítása dicséretes, hanem az összes szereplőé.  A zenéje nagyon tetszett, ahogy a története is. Amúgy egy elgondolkodtató film a számomra, több szempontból is, jobbára lehet azért, mert nem értek hozzá. Mondjuk, bár igaz történet, csak a film után néztem utána, így nekem izgalmat is szolgáltatott. Talán okuló jelleggel megnézetném egy-két ismerősömmel, mit szűrnek le belőle.


The Signal (2014)
Nem a szokásos pörgős sci-fi, de nagyon érdekelt, hova tart a film. Két dologgal nem voltam csak kibékülve. Az egyik, hogyha nem mozog a lábam, akkor 3 hét alatt csak megnézem, mi van vele. A másik a film vége, ami kicsit olyan érzést keltett, hogy nem tudták, hol fejezzék be, jelenetekkel – legalább hárommal – licitáltak egymásra, aztán jött a befejezés utáni befejezés. Tény, mindegyik jelenet kellett, de máshogy oldottam volna meg, hogy lelőjem a film végi poént. A lassúsága az előnyére válik, mert így szépen alakul a történet, gyönyörűen épül fel, és nem feltétlenül kellenek lények, robotok, hogy izgalmas legyen egy science fiction. A Dark City jutott róla eszembe, Larry Fishburne-ről meg valamiért A gömb című filmben Samuel L. Jackson.


Saul fia (Son of Saul, 2015)
Adták a tévében, megnéztem. Már csak a körülajnározás és a magyarok készítették miatt is. Jobbat vártam, és nyugodtan lehet utálni érte, a témája miatt lett siker, és nem azért, mert jó film. Mert alapvetően nem az, láttam már jobbat. A kamerakezelése nem tetszett, mert szerintem lényeges jeleneteket takart ki a főszereplő feje, válla és háta, bár nyilván az volt a cél, hogy „az ő helyében legyek”. A másik a hang. Néha alig hallottam, mit mondanak, mert senki sem artikulált, max a németek ordítottak… s vagy héberül, vagy németül beszéltek. Elment a film, még azt is mondanám, hogy első nézésre érdekes volt, főleg, ahogy kiderültek a dolgok, a szőke, náci Bendegúz vitte a pálmát. A kis spion. Szóval, nem a filmmel, forgatókönyvvel van a bajom, csak a technikai megoldással. Egyszer elég volt megnézni, nem lett többször nézős.


Legújabb testamentum (The Brand New Testament/Le tout nouveau testament, 2015)
Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e egy bejegyzést erről a filmről, mert ez a kis belga vallásparódia szórakoztat, kikapcsol és még ad gondolkodnivalót is. Isten tulajdonképpen egy papucsos tróger, aki szórakozik a teremtményein, ezért a lánya elindul, hogy megkeresse a maga hat apostolát, akik igazán szedett-vedett társaságot fognak alkotni. Sírva röhögtem végig ezt a mozit. A közepén picikét szétesik, viszont kikapcsolódásnak még így is remek. Jól használták az alkotók az iróniát. Azoknak ajánlanám, akik szeretik az abszurd humort, ők értékelni fogják, ám ettől függetlenül, bárki próbálkozzon vele.
(lehet, erről írnék külön is)


Ti mit láttatok mostanában?

12 megjegyzés:

  1. Az Ocean's trilógiát nézem most, jó sok híres színészt belezsúfoltak. A Démonok közöttet akartuk megnézni, de nem került rá sor, helyett az Amerika kapitány-Vasember összecsapást néztük meg, meg a egy másik filmet, fogalmam sincs mi a címe, amiben csoportokra osztják az embereket, aki mindegyikbe beleillik, az a csaj (Tris) elfajzott, van egy Négyes nevű szerelme és jobb híján nézzük folytatásokat. A Beavatott, na csak megnéztem a neten.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A beavatottnak az első része tetszett könyvben, filmben is fogyasztható. A többit is szép lassan megnézitek majd.
      Az Ocean's filmeket nem is tudom, mikor láttam utoljára, pedig most volt a tévében, ha jól láttam a reklámot. Tényleg nagyon jó a színészgárdája.

      Törlés
  2. Saul fiát nem és nem fogom megnézni, nem bírom a borzalmakat, szerintem a legrémesebb filmek azok, amik igaz történet alapján készülnek (kivéve az Életrevalók).
    Sajnos moziba még mindig nem jutottunk el :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd eljuttok oda is. ;)
      Végül is, a tied a döntés, hogy megnézed-e vagy sem, abszolút megértem az indokot, amiért a nemre hajlasz.

      Törlés
  3. Nekem se jött be a Saul fia, bár én még moziban néztem meg, mert annyit beszéltek róla, hogy úgy voltam vele, azért csak illene megnézni. Egyszer elment, de biztos, hogy nem nézem újra.
    De ha már magyar film, a múlt héten néztem meg a Liza, a rókatündért is, ami sokkal jobban bejött. Mégis a mostanában megnézett filmek közül a Zootropolis lett a legnagyobb kedvenc.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Zootropolis aranyos, a Liza, a rókatündért szeretem, az egy üdítő színfolt a magyar filmgyártásban. :)
      Gondolkodtam én is, hogy a Saul fiát moziban megnézem, de valamiért nem vitt rá a lélek. Így utólag nem is bánom.

      Törlés
  4. Az első filmek azok amiket én is meglestem múltkor :D Pacsi :D De mondjuk nekem a Regression tetszett úgy ahogy-csak a vége lett nagyon földhöz ragadt,pedig váltam volna valami nem e világit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért is írtam, hogy vagy ebben vagy abban gondolkozzunk, mert ez az összekutyulás nem jött be.

      Törlés
  5. A Regression-t tervezem megnézni, kíváncsi vagyok milyen lesz. A boszorkány nekem tetszett, bár az ingerküszöbömet nem igazán tornáztatta meg. Inkább a végére lett kerek egész a film számomra, de biztos, hogy nem nézem újra. Az X-men-ről meg ugyanaz a véleményem, mint neked. Tetszett, de mégis hagyott bennem valami üres érzést, mintha már nem tudna újat mutatni. De mégis X-men, szóval szeretem :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, mindig azt mondom, az ember maga tapasztaljon, szóval, az ajánlók, vélemények, kritikák ne tartsanak vissza egy film megnézésétől. :)
      Az X-Men is olyan film, amihez ha jól nyúlnak hozzá, lehet a végtelenségig nyújtani. :)

      Törlés
  6. Én nagyon le vagyok maradva a filmek terén mostanában. Egyiket sem láttam még a felsoroltak közül, de ami késik, nem múlik!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Időd, mint a tenger, pótolni tudsz akármikor. :)

      Törlés