2016. október 19., szerda

Csillaghegyi kőfejtő



Mivel nem esett pár napja eső, és ma sem, illetve, időre kellett hazajönnöm, úgy gondoltuk, egy rövidebb túrát teszünk az egyik kedvenc helyünkre.

ERRE a helyre mentünk ma kirándulni.


Mivel szűkösek a járható utak, és némiképpen csúszósak is, jobbnak láttuk ezt betervezni. Így is óvatosabban mászkáltunk a köveken és leveleken. Vállszélességű utacskákon kalandoztunk, ismét láttunk önjelölt pókembereket (falmászók), igaz, most nem volt döglesztő idő.

A vékony pulcsi és mellény kombóban is bőven melegem volt. De, elfelejtettük, merre találjuk a lépcsőt*, ezért követtük a piros jelzést felfelé végig a vadregényes környezetben. Azt hittem, meghalok légszomjban, mire felérek bárhova is, ám végül túléltük.








Ácsorgok a vájatban. Még mindig tele van szeméttel, és még mindig nem merek nagyon bemerészkedni.


„Kijött az ősasszony a barlangból”.







Imádom, gyönyörű, csodálatos.

Persze, utána visszapótoltuk az elvesztett kalóriákat. Ha ez volt az utolsó kirándulás idénre, akkor szép befejezés, ha nem lesz nagyon tré idő, akkor még egy „új” célpontot kitaláltam. :)

* Ha ide tévednétek, akkor a városból kiérve, a piros jelzésen kell elindulni. Balra a lépcső, ahol a tájvédelmi jelzés ki van téve, balra az, ahol mi most felmentünk.

4 megjegyzés:

  1. De fura képek, mármint sosem láttam még ilyet. Meglepődtem, hogy ennyire rózsaszín vagy :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap nem volt kedvem feketében kirándulni, a hosszú ujjú felsőm meg túrázáshoz jó.
      Ez amolyan túra cucc is, meg nem is.
      A városból nézve egy nagy sárga pacni az egész, amúgy egy valódi kis ékszerdoboz. :)

      Törlés
  2. Nagyon szép a táj. Az ősz színei olyan klasszak rajta!!:)

    VálaszTörlés