2016. október 13., csütörtök

Bécsi kiruccanás



Mint többször leírtam, múlt hétvégén barátnőméknél hiénáztam Bécsben. Gondoltam arra, időzítek bejegyzést, aztán valahogy minden nap elmaradt, majd a blogger tett próbára, végül viszont, csak eljutottam idáig.

Szóval, a történet ott kezdődik, hogy meg lettem híva, mert ők mentek Győrbe Ákos koncertre, én meg vigyáztam a kutyára. Így gondoltam, ha már egyedül leszek – pénteken dolgoztak, szombaton mentek, vasárnap jöttek -, akkor nem ülök a lakásban. Azt itthon is tudom szépen művelni, inkább elmegyek a városba császkálni.

Másodszorra voltam Bécsben, de teljesen beleszerettem.


Itthon megnéztem, 2-3 nap alatt merre szeretnék cirkulálni. Nyilván nem fért bele minden, nem is szerettem volna mindent megnézni. Így se volt kilométerhiányom. Gondoltam, veszek 72 órás jegyet, aztán szélnek eresztem magam. Kinéztem a nekem kellő metrómegállókat, kifotóztam a térképet, utcaneveket memorizáltam.
Szóval a bioriasztónak – szomszéd néni -, hogy nem leszek otthon a hétvégén.

Péntek reggel indultam, egy rém idegesítő nő mellett utaztam, míg végül átpateroltam a barátnőjéhez, jelszó, ne rajtam keresztül beszélgessenek, vagy hagy üljek belülre, mert én olvasok, ő meg ki-be mászkál. Végül nyugiban utaztam, és értem Bécsbe.
Ott létem első tíz percében begyűjtöttem egy büntetést, mert elfelejtettünk jegyet venni nekem. Na, mindegy. Ezentúl, ahogy peront ér a lábam, irány az automata.

Kicsit azért bennem volt az izgalom, milyen lesz? Mindig tartok attól, még itthon is, hogyha először megyek valahova, eltévedek. Itt meg ráadásul még elveszettebbnek éreztem magam, de felszívtam magam, és nekivágtam. – Csodálom, hogy Viki nem csapott le a lelkesedésem miatt. De tényleg, mint egy kislány karácsonykor. Vigyorogtam, és képtelen voltam egy helyben nyugton megmaradni.

Az automatán megtaláltam a magyar nyelvű menüt, meglett a jegyem. A Karlsplatz lett a kiindulóhelyem első körben, ott azért fotóztam várostérképet és metróvonalakat, aztán kimerészkedtem a nagy ismeretlenbe.
 Ezek után tájékozódtam és mentem:


Innen a tervem felét elértem. Úton a Belvedere felé még több „meg akarom nézni” hely jött velem szembe. A Belvedere parkjában megszállt a nyugalom, és kész. Bécs beszippantott, mert már ott tudtam, ide vissza akarok jönni. Gyönyörű park, csodálatos az épület.

Vissza gyalog a Karlsplatz-ra, ott még köröztem kicsit.

Karlskirche

Belvedere







Ezek már nem. Némelyik épület „csak” tetszett.








Schönbrunn







Ezt a templomot kiböktem a kertből.


Vadregényes



Vicces volt, mert a metrón nézték, ahogy számolom a megállókat, hol a táblát, hol a telefont bámulom. Meg tőlem kérdezte egy idős pár németül, hogy hol van az Opera? Én meg mondtam angolul, hogy nem tudom.

Amúgy az volt az egyedüli rossz, hogy egyáltalán nem beszélek németül. Még csak-csak elolvasom az utcanév táblákat, egy-két szót felismerek, két napig a grüss gott és a danke szavakkal operáltam, de az összefüggő szöveget/beszédet nem értettem meg.
Angolul sokat kommunikáltam. Egy indiai párral úticélokat cseréltünk, és egy sráccal németül kezdtük, angolra váltottunk, majd kiderült, hogy békéscsabai. :)

Schönbrunnál már boldogan mentem. Rájöttem, erre kell majd egy kerek nap egyszer. Tuti nem láttam mindent, de 3 órát így is eltöltöttem itt. Sétálgattam. Amikor meg nem láttam, akkor mosolyogtam.

Mire hazaértem kutyasétára, már le akart szakadni a lábam, s mivel pénteken ötkor keltem, kezdtem érezni, hogy fáradok. Majd hazajött Viki, vártuk Pétert, jöjjön haza a beígért hambimmal. Gyakorlatilag már kipeckeltem a szemem, de megérte. Fél kettőkor hazaért, én meg betúrtam az arcomba a hambit, aztán eldőltem, mint egy zsák krumpli.

Másnap reggel vásároltunk, aztán, amikor Vikiék elindultak a koncertre, elindultam én is a napi betevőmre. Letudtam a Múzeum Negyedet és Hofburgot. Bebarangoltam a környéket, felsétáltam a Sigmund Freud-parkba, végig a Rathauson a Volkstheaterig, aztán Museumquartier és haza.
Ez a nap úgy működött, hogy láttam valami kiszögellést a messzi távolban, ezért toronyiránt elindultam.

Könyvtár





Rathaus



Votivkirche



Parlament



Kunsthistorisches Museum


Természettudományi Múzeum


MuseumQuartier


Volkstheater


Így a második napra már tényleg magabiztosan tömegközlekedtem. Még levittem Topit  sétálni, ezért szombat estére is végem volt. Nem is voltam hosszú életű.

Alapvetően úgy vagyok vele, hogy ez is csak egy város, minden út visz valahova, a metró meg elvisz egy központi helyre, ahonnan hazajutok. Csak nincs roaming a telefonon, ahogy mobilnet se, ha gáz lett volna, nem tudom se Vikit, se Petit hívni. Azért mindig, amikor hazaértem, írtam nekik, hogy még megvagyok. Meg oké, hogy túlélek angollal, de engem akkor is zavar, hogy nem értem a másikat.
Ez okozta az izgalmakat, de nem tévedtem el, volt térképem, szóval, büszke vagyok magamra.

Biztos vissza fogok még jönni, egy-két múzeum és templom érdekel belülről is, meg hát, itt él Vikim, úgyhogy még jönni fogok szomszédolni. – Ijesztgettem azzal, hogy most már eltalálok hozzájuk kéretlenül is… csak nehogy egyszer tényleg meglepjem. :) :P

Jó volt. Eszméletlenül jó élmény volt várost nézni, bár másodmagammal se lett volna utolsó.

PS1:Amikor füzetbe lejegyzeteltem ezt a bejegyzést, az ablak alatt focimeccs megy, helyes, fiatal sportolók éppen nyújtanak, s várom Vikiéket haza… meg youtube-on nézek német nyelvleckéket.
PS2: ismét temérdek kép készült, csak egy szeletét teszem fel, nem mindent.

4 megjegyzés:

  1. Szépek az épületek, nemrég voltam a Termtud. Múzeumban, már másodszor, de képtelenség mindent aprólékosan végignézni. Bécs elég messze van tőlünk, 2 és fél óra autóval, meg nem is nagyon járok Ausztriába, bár sokat csiszolódna a némettudásomon, ha ott nyaralnánk, férjjel együtt ketten nem vagyunk elveszettek. Szerintem ha tudsz is valamit németül, képesek olyan rondán beszélni az osztrákok, hogy úgysem lehet megérteni. Biztos jó élmény volt a kiruccanás :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rettentően sokat tudok szöszölni egy múzeumban, legyen bármilyen. Azért is nem terveztem most bemenni egy-kettőbe, mert tuti bent ragadtam volna egy hétre. Úgyhogy, majd aprólékosan bepótolgatom őket, minden látogatással legalább egyet meg szeretnék nézni.
      Csak mondjuk Hofburgban volt egy olyan, hogy valami ki volt írva a kerítésre, de abból csak az arborétumot ismertem fel, mert az németül is hasonló szó volt. Valamit felismertem, valamit nem, az, hogy beszélnek hozzám olyan, hogy amikor hozzám szóltak, kihámoztam, mit akarnak, de válaszolni csak angolul tudtam.
      Nagyon jó élmény volt, már most nézegetem, mit szeretnék még, és hova és hogyan. :D

      Törlés
  2. Nagy szerelmem Bécs, a tinédzserkorom nagy részét és a húszas éveim elejét itt buliztam át. A nővérem is itt élt, majdnem tíz évig és sok rokon-barát él itt és egy nagyon összetartó magyar közösség van. Manapság már csak évente 1-2x megyek, de mindig magával ragad a város hangulata, a dunapart, a parkok, a régi kávézók és Múzeumok tere, amihez sok szép emlékeim fűződik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eddig Bécsre csak egy ismerősöm fújolt, akinek meséltem. Én úgy vagyok vele, hogy nem lehet nem szeretni, mert csodálatos.
      Bulizni még nem voltam benne, csak kávézókig, sütizőkig, éttermekig, meg boltokig jutottam. De akkor is. Visszavágyom. :)

      Törlés