2016. október 24., hétfő

A hétvégémről



Nagyon jó, sűrű és mozgalmas hétvégém volt. Szerencsére még a nap is kisütött, szóval teljesen meg voltam elégedve, mert így gyönyörködhettem az ősz színeiben. A szürke, borongós idővel sincs semmi bajom, de most a hangulatomhoz nagyban hozzájárult a napsütés. Örültem, hogy a szél nem fújta ki belőlem a lelket.


Kezdődött minden azzal pénteken, hogy barátnőm hazajött. Készítettem neki krumplis tésztát, és kicsit aggódtam, mert nem tudom, mennyire egy a szájízünk. Jó volt látni, ahogy este tíz felé a tűzhelyen hagyott lábasból villázza kifelé bele a kis fejébe. Szombat délelőtt elmentünk vásárolni – több ízben kiakadtam az embereken, főleg a bolti dolgozókon. Nem szeretem, amikor jönnek utánam, meg nézik, mihez nyúlok hozzá, mert nem vagyok tolvaj, pláne, hogy náluk szoktam vásárolni. Mindegy. Jött haza egy kis vásárfia:


Két rúzs, két gyűrű, nyakláncok.
Bugyik is, de azokat nem mutogatnám.

Aztán délután itthon evett a fene Totóval. Úgy volt, apuval találkozunk, de beteg és otthon aludt meg kúrálta magát. Úgyhogy, firkáltam a naplómba:


Meg Totóval imádjuk egymást, szóval, ott fekdegélt mellettem, ha meg éppen letettem a laptopot vagy a naplót, akkor befeküdt az ölembe a helyükre. Néha felkelt, figyelt, de totál biztonságban éreztem magam. Cserébe lementünk sétálni este egy nagyot.


Vasárnap Vikim ment, de sajnos én is, így normális búcsúra nem maradt időm, mondjuk, nem baj, mert nem szeretek búcsúzkodni.
Mi mentünk süllőfesztiválra Szigligetre, amin már előre röhögtem, mert a szálkafóbiám nagyon nem akart magamra hagyni. Hiába mondták a többiek, hogy nincs benne szálka, nem akartam a halat a számba tenni. Kenyérlángost ettem, meg diós kürtős kalácsot (ezer éve ettem utoljára, és ez friss volt), persze azért a hallal is megpróbálkoztam. Három másik asztalnál is azt nézték, hogy túrom ízeire a süllőt, amiben kemény három szálkát találtam. Na mindegy. Finom volt, utána csak gurulni voltam képes.

A fesztiválon rohadás sokan voltak, cirkuláltunk a tömeggel együtt, hogy haladjunk, mert a csetreszeseket meg kellett néznem. Kellett valami lélekápoló vásárfia, hogy ettem halat. :)
Nagyon megkísértett a villából készült ékszerek hada, a levendulás plüss maci, meg pár fa és bőr ékszer. Azt se tudtam, hova nézzek. A jó hangulatról kellemes dixieland muzsika gondoskodott.
Mivel a Balaton parton volt a rendezvény, sétáltunk a víz mellett is, majd átmentünk Keszthelyre megnézni a kastélyt. Nagyon szépen rendbe tették, gyönyörűen van karbantartva. Amikor utóbb voltam itt, még állványozva volt, meg a kerítés is lepukkant állapotában álldogált magában.
Sétáltunk a belvárosban, felfedeztem az Erotika Panoptikumot és a Kínzó Múzeumot magamnak, meg még 2-3 helyet, ahova be szeretnék menni majd legközelebb, aztán kimentünk a Promenádra is.

A kastély:
Az őszi rezidenciám. Hihihi :)








Annyi aranyhal volt ebben a tavacskában, hogy életem végéig kívángathatnék, akkor se fogynának el.





Ültem gróf Festetics György mellett.
De láttátok volna, hogy néztek rám az emberek, mintha valami főbenjáró bűnt követtem volna el.
Apunak meg sikerült sorozatfotót lőni rólam. Azóta sem jöttünk rá, hogyan.


Arcok a falban… némelyik nem hasonlít önmagára.
Például szerintünk Básti Lajos egyáltalán nem így nézett ki…



Keszthelyen muszáj volt etetnem kacsákat. Tudjátok, mennyire imádom ezeket a kicsiket, és segíteni kell nekik ebben a nagy hidegben. Szóval, egy fél marék kaja ment a torkos hattyúknak balra, míg a kicsi kacsáknak a nagyobb fele a kajának. Kicseleztem a hattyúkat, akik eléggé ideges természetű jószágok. Baromi ijesztő, amikor kitárják a szárnyukat, és sziszegni kezdenek. Egy-kettő pszichohattyú megbújt a nagy madártömegben.



Balaton októberben.
Szigligeten amúgy bemerészkedtem a lépcsőre, mert kíváncsi voltam a víz hőmérsékletére. A többiek kicsit tartottak attól, hogy beleborulok a tóba. A maga 11 fokával, annyira nem volt hideg. Szerintem a kezem hűvösebb volt, mint a Balaton vize.


Ezt meg vettem emlékbe. Volt Batmanes, Jurassic Parkos is, mondtam a pasinak, hogy legyen ez a lilás bárányos – győzött a cuki, gyermeki énem -, bár a bőség zavarával küzdök. Erre az eladó mondta, vegyem meg mind a hármat, kapok árengedményt. Apu mellettem állt, neki pedig felajánlotta, hogy kap egy meztelen nőset a pult alól. Apu meg merő poénból elkezdte keresni a pult alatt a meztelen nőt.
No, mindegy.
Élmény velünk bármit is csinálni. Dilis vagyok, volt honnan örökölni.

Zanzásítva így telt el a hétvégém. Viki nagy örömére molesztáltam a kolbászát, meg a muffinját. Tegnap könnyezésig röhögtettük egymást apuval. Kinéztem magamnak kilátókat, várakat, amiket feltétlenül meg kell majd lesni következő nekifutásra.
Még benne volt a boogie a lábamban, hogy kirándulni akarok, persze a többség dönt.
Így is jó volt, jó élményekkel zártam a hétvégét.

2 megjegyzés:

  1. Felénk ő ül a padon:
    http://szombathely.varosom.hu/latnivalok/szobrok/Weores-Sandor-szobor.html

    Szoktak mellette ülni, ez nem egy pad??? Fotózkodni is. Szerintem őrült jó egy ilyen pad, ötletes.

    Jó képek, mint mindig.
    Most kezdődik még csak a karácsonyi tolongás, az úttesten!! mászkálnak az emberek, majdnem nekimentem valakinek ma reggel, mert kilépett elém. Attól még, hogy piac van, körül kellene nézni.

    Jó, hogy ennyit mentek, nem unalmas az élet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm-hm, talán ott is fogok ülni egyszer.

      Szerintem szabad ülni mellette, mert igen, egy pad ez is, és semmi nem tiltja, mégis, úgy néztek rám az emberek, mintha nem tudom... megbecstelenítettem volna.Pedig csak ültem.
      Szeretem az ilyeneket. Feldobják a környezetet is.

      Amúgy sem figyelnek oda, ha tömegben vannak, még inkább marha módjára tudnak közlekedni. A fesztiválon is tolták le egymást az emberek.

      Legalább ér valamilyen kisebb-nagyobb élmény. :)

      Törlés