2016. október 30., vasárnap

Díszítgetek (lehet, kellene egy muszájpulcsi)



Igazából nem tudom, mi jön le rólam nektek a blog, vagy a honlap, akár mindkettő alapján, és ennek kibontása egy másik bejegyzés témája lesz majd, viszont nekem egyéb okok miatt a halottak napja és annak közeledte kicsit rossz érzés.

Mindennek ellenére, bolondulok a halloween cuccokért, és nagy szívfájdalmam, hogy amikor utóbb Bécsben jártam, az egyik boltban látott kis fejfát nem vettem meg.
Mivel hatványozottan magányosnak érzem magam ilyenkor, telepakolom a lakást mindenféle dologgal, amitől szerintem egy józan szemléletű ember kiugrik az ablakon.
Most is telepakoltam a lakást, igazság szerint, így kevésbé érzem, hogy egyedül vagyok.

2016. október 26., szerda

The Spooky Halloween TAG



Évekkel ezelőtt csináltam Halloween kérdezz-feleleket (ITT), úgyhogy nem volt kérdés, amikor Zsófinál megtaláltam, hogy ki fogom tölteni. Ezzel legalább elütöttem az időt és a kedvemet.

Finomítatlan verzió, ami látszik a válaszokon is. Érzésből, elsőre ezek buktak ki a számon.

2016. október 24., hétfő

A hétvégémről



Nagyon jó, sűrű és mozgalmas hétvégém volt. Szerencsére még a nap is kisütött, szóval teljesen meg voltam elégedve, mert így gyönyörködhettem az ősz színeiben. A szürke, borongós idővel sincs semmi bajom, de most a hangulatomhoz nagyban hozzájárult a napsütés. Örültem, hogy a szél nem fújta ki belőlem a lelket.

2016. október 23., vasárnap

Filmturmix



Rájöttem, hogy azért, mert ezekbe a posztokba beleteszek pár filmet, egy-kettőről érdemes külön-külön is írni, hiszen van, ami megmozgatja a fantáziámat, és nem feltétlenül a film „filmes” oldaláról közelíteném meg, hanem a számomra benne rejlő gondolatmorzsákról.

A múlt bejegyzésben volt egy film isten lányáról, ebben pedig a modellekről, és úgy gondolom, hogy mind a kettővel foglalkozni szeretnék. Aztán meglátjuk, mennyire működőképes ez.
Remélem, lesz beszélgetőpartnerem.

2016. október 21., péntek

Akarva, akaratlanul

Egyszer, még régen beszélgettem egy ismerősömmel arról, hogy mióta leredukálódott a face-to-face kommunikáció, és megnövekedett a chat-használat, mennyivel többször haragszunk meg a másik emberre. Nem látjuk a tényleges reakcióit, nem tudjuk, mikor viccel, s mit vesz komolyan, a hangulatjelek meg nem tudják pótolni teljes mértékben a mimikát, sőt, sok esetben még a körítést sem.

Imádok viberezni, főleg, mert a legtöbb barátnőmmel így tartom a kapcsolatot. Anno megőrültem az MSN-ért, és mint egy hülye, néha hat ablakkal pötyögtem egyszerre. Viszont, ezek használata közben, soha ennyiszer nem kellett magyarázkodnom, hogy mit hogy gondolok.
Ebbe meg kezdek elfáradni.

2016. október 20., csütörtök

Színházban jártunk: Vidám kísértet



Szombaton családdal elmentünk színházba. Meg ne kérdezzétek, miért, én szeretek színházba járni. Talán, mert egy teljesen más világ, és nem mellesleg – teljesen csajos indokból – szeretek csinin felöltözni, oda meg lehet. Arról is homályos információim voltak, hova megyünk, arról meg végképp semmilyen, mit fogunk megnézni. A család ízléséből kiindulva, sejtettem, hogy valami könnyű lesz.

2016. október 19., szerda

Csillaghegyi kőfejtő



Mivel nem esett pár napja eső, és ma sem, illetve, időre kellett hazajönnöm, úgy gondoltuk, egy rövidebb túrát teszünk az egyik kedvenc helyünkre.

ERRE a helyre mentünk ma kirándulni.

2016. október 16., vasárnap

Filmturmix



Valamelyik nap őszintén megörültem A bárányok hallgatnak című filmnek. Gyakorlatilag nem tudtam levenni róla a szemem, nagyon régen láttam már. Kicsit hosszabb maratont tartunk ma, mert több, mint hét film lesz benne.
Ha nem leszek enervált, akkor szerintem visszatérek az egy mondatban összefoglalom, miről szól dologhoz, még nem döntöttem el. Egy filmről meg nem tudtam eldönteni – határozottan döntésképtelenné nyilvánítottam magam ezennel -, hogy kapjon önálló bejegyzést, vagy sem. Beletettem a végére, de gondolkodom azon, hogy külön is írni fogok róla.
No, nem szaporítom tovább a szót, pofázok lejjebb eleget.

2016. október 15., szombat

Az elveszett ihlet nyomában



Igazából, nem tudom, mi van velem, illetve, nem tudom, hogyan írjam körbe. Olyan, mintha nem találnám a szavakat. Mintha az agyam és az ujjaim között egy gát képződött volna. Tök jól kitalálom, mit akarok írni, de képtelen vagyok papírra, monitorra vetni. Még jegyzeteket se.

Ez így a szösszeneteknél nem probléma, de amikor egy egységes egészet szeretnék összehozni, már komolyabb gond. Tudjátok, amikor nem csaponghatok.

2016. október 14., péntek

Nem értem...



Volt már hasonló bejegyzés valamikor a múltban. Most megint feljött pár dolog, főleg ma, amikor ide-oda csámborogtam másodmagammal.

2016. október 13., csütörtök

Bécsi kiruccanás



Mint többször leírtam, múlt hétvégén barátnőméknél hiénáztam Bécsben. Gondoltam arra, időzítek bejegyzést, aztán valahogy minden nap elmaradt, majd a blogger tett próbára, végül viszont, csak eljutottam idáig.

Szóval, a történet ott kezdődik, hogy meg lettem híva, mert ők mentek Győrbe Ákos koncertre, én meg vigyáztam a kutyára. Így gondoltam, ha már egyedül leszek – pénteken dolgoztak, szombaton mentek, vasárnap jöttek -, akkor nem ülök a lakásban. Azt itthon is tudom szépen művelni, inkább elmegyek a városba császkálni.

Másodszorra voltam Bécsben, de teljesen beleszerettem.

2016. október 12., szerda

Virsliparti



Tudom, azt írtam, a hétvégémről fogok anekdotázni kicsit ma nektek, viszont közbejött a Virsliparti. Nem is tudom, mikor, írtam már, hogy ezt a filmet mindenképpen meg szeretném nézni. Egyrészt, mert a stáb ugyanaz a füves bagázs, akik az egyik nagy kedvencemet, az Itt a vége című filmet csinálták, és persze, bárcsak hangban, de Edward Norton is benne van.

Még év elején azt írták, augusztusban jön, már-már lemondtunk róla, hogy megnézzük, online nem is tudtam, erre láttam a reklámot, lefagyott az agyam, és egyből elő a telefon: moziba kell menni. Ma délelőtt tízkor be is iktattuk.
Egyáltalán nem bántam meg, mert ebben a szürke időben kellett egy kis sírva röhögés. Nagyon jól szórakoztunk.

2016. október 11., kedd

Off: Hétköznapok



Azért nem egészen, mert mondjuk úgy, amiről nem született bejegyzés, azt most a szemetekbe zúdítom. Képekkel. Bizony ám! A múltkori kirándulós szösszenetből hiányzó kis képecskéket is megkaptam, szóval lesz bálalovaglás, meg egyebek.

Ha időm engedi, akkor holnap megmutatom, mit csináltam az elmúlt napokban.
Szerettem volna időzíteni bejegyzést, de lusta dög voltam. Aztán elbénáztam a csütörtökömet, jelesül a mikrós gyanta flakonja elolvadt, szóval, mindenfelé gyanta volt. Ma kapirgáltam fel… persze reggel olyan ügyesen eldobtam a kávémat (!) is, hogy öröm volt nézni. Gyantás kávé… remek.
No, de mindegy is.

2016. október 6., csütörtök

Turi TAG



Ebben a szottyos időben semmihez nincs kedvem. Még írni se nagyon. Az esővel nincs bajom, szeretek ázni, viszont a szürkeség még/már nem az én asztalom. Olyan kuckózós, kakaós-takarós kedvem van.

Ezért döntöttem most ismét egy kérdezgetős bejegyzés mellett.

 

ITT találtam a kérdéseket, és amikor olvastam, akkor elgondolkodtam. Mikor is voltam utoljára turiban? Nem mostanság, régebben, amikor több volt a kilós, akkor rendszeresen mászkáltam turikba. Mióta meg inkább darabárasak vannak, nem megyek, mert gyakorlatilag használt ruhát annyiért kapok, mint egy újat, és akkor már inkább olyat veszek, amit senki se hordott előttem.

 

Pedig, amikor elmászok postára, ott van egy Háda, és az illat mindig belekapaszkodik az orromba, irányba tekeri a fejem, viszont nem késztet belépésre.

2016. október 4., kedd

Szentbékkálla és Révfülöp



Folytatva a szombati napot.

Ugye, Salföldön is kiböktem egy kisebb, kevésbé látványos kőtengert, meg eleve azon a környéken lehet találni ilyesmit elszórtan. Viszont mi a nagyhoz mentünk, az ingókőhöz Szentbékkállára.

2016. október 3., hétfő

Tapolca és Salföld



Családdal voltunk kikapcsolni, ami valószínűleg kihatott a vasárnapunkra is. Úgy elfáradtam estére, hogy bekuckóztam a takaróm alá itthon, és nem kellett ringatni. Vasárnap reggel megcsináltam apu tortáját, és mentem ünnepelni, ám ahogy láttam, mindenki félgőzzel mászkált a lakásban.

Lementünk Tapolcára a pisztráng fesztiválra, onnan átmentünk Salföldre, onnan Szentbékkállára, végül Révfülöpre. Autónk volt, de helyben vándoroltunk kicsit. Volt mit lemozogni.

Vasárnap pedig, ültem apuék konyhájában, és amikor mondtam, hogy majdnem 200 kép készült – nyugi, a bejegyzésben nem lesz annyi -, csak annyit kérdezett, hogy a tökömbe tudok ennyi fotót csinálni?!
S pont a fotók mennyisége miatt kettőbe szedem ezt a szombati dokumentációt nektek, mert tényleg rengeteg lett, és még így is van egy-két fotó, ami nem lesz benne. Például, amikor a sziklán ácsorgok, vagy éppen egy szalmabálán üldögélek. Persze, ami késik, az eljön egyszer, lehet, hogy lesz valamikor, amikor megkapom a képeket, egy harmadik bejegyzés is.

Szóval, az első etap most Tapolca és Salföld.