2016. szeptember 13., kedd

Sütő Enikő: A vágy vonzásában



Nem, nem a modellekkel foglalkozó hölgy könyve, bár kétségtelen tény, okos és ügyes marketingfogás, már ami azt illeti, hogyha rákeresel a névre, előbb-utóbb kidobja a gúgli a könyvet.

Régóta szerettem volna Enikőtől valamit olvasni. Volt olyan, hogy a könyvesbolt közepéről hívtuk fel a kolleganőmmel a szerzőnőt, hogy milyen címszó alatt szimatoljunk a kötetek után. Most kapva kaptam az alkalmon, és lecsaptam erre a könyvre.
Az igazság az, hogy online kemény 40 oldalt értem el szabadon korábban, és ha már elkezdtem, akkor gondoltam, ezzel is folytatom.

Lehet, hogy spoileres…


Fülszöveg:
Olivia ízig vérig modern nő. Túllépve a
csalódásokon, és a fájdalmon felépíti az
életét. Sikeres üzletasszony lesz. Sorra
jelennek meg regényei, amiket világszerte
milliók olvasnak. Közben
kiegyensúlyozott családban neveli a
gyermekét. Egy nap újra találkozik élete
nagy szerelmével, és tornádóként söpör
végig rajta a vágy. Vajon képes lesz e
legyűrni az érzéseit, és elengedni megóvva
ezzel a legfontosabbat, a családi békét?


Eredetileg: Sütő Enikő – A vágy vonzásában (2015)
A szerzőről: Sütő Enikő
Kiadó: Publio (2015)
Oldalszám: 212
Műfaj: romantikus

Kedvenc idézete(i)m:
1)
(…) És tudtommal nem járok senkivel.
- Akkor én mi vagyok, ha nem barátod?
- Jelenleg egy tornádó, aki végigsöpört rajtam!

2)
Minden körülötte forgott, csak akkor voltam teljes, ha vele voltam. Nem voltam biztos abban, normális e ez így, de képtelen voltam változtatni rajta.

3)
Rá kellett jönnöm szerettem, ha senki nem foglalkozik velem. Az átlagosnál is átlagosabbakkal senki sem foglalkozik. Csendben elbújhattam a barátaimmal, a könyveimmel.

4)
- Ugyan, mi lehet olyan ijesztő egy családban? – kérdezte mosolyogva.
- Mondjuk, hogy az agyuk, és a szájuk között nincs kontroll? – kérdeztem kissé ironikusan.
- És mitől félsz jobban? Hogy engem szednek darabokra illetlen kérdésekkel vagy rólad mesélnek olyat, amit féltve rejtegetsz?

5)
Csak peregtek előttem életem eseményei, és nem voltam teljesen a része.

6)
- Ezért nem állapodsz meg senki mellett! Mert nem fogadod el a hétköznapi boldogságot! – döbbentem rá hirtelen.
- Próbálom elfogadni, hogy csak ennyi jutott.


Gondolatok
Hm. Vagy ötször kezdtem neki az online verziónak, majd a nyomtatott formában négy oldal után jutott az eszembe, hogy hol tartok a könyvben. Ez az első könyv, amire azt mondom, nyomtatásban gördülékenyebb olvasni, mint elektronikus verzióban. Amúgy nem a könyv vagy a szerző hibája, hogy nem tudtam nem letenni, hanem tőlem ez a műfaj távolabb áll, kevésbé ragad meg… plusz enervált is voltam az utóbbi napokban.
Viszont, ahogy túlléptem az ötven oldalt, később jött a katarzis, érdekelt, hogy a főszereplő nőnk hogy fog dönteni, és már el is kapott a gépszíj. Muszáj volt olvasnom.
Ugyanígy voltam, amikor az Alkonyatot, vagy később a Szürkeötvenet olvastam. Azokhoz tudnám hasonlítani. Stílusra arra hajaz, és talán ezért is mondom, hogy van hétköznapi misztikuma, mert van benne valami, ami azzá teszi, mégsem az.

Olivia. Lehet, hogy ízig vérig nő, de tetőtől talpig egy nagy hisztizsák is. Párszor megrángattam volna, hogy tényleg annyira nagyon csúnya veled a világ? Ébredj már fel! Más a karját adná azért az életért, amit te hamisnak tartasz, de ha már ez is lelki problémákkal áraszt el, akkor miért van szükség rá? Amúgy pedig, ne Ryant okold azért, mert évekig hallgattad vissza a hangpostát, és sírtál a pólójába, hanem csakis saját magadat. A barátai helyében dilidokihoz küldtem volna, mert a nő fejében igen komoly problémák gomolyogtak.
Érzelmi sötétségbe sosem más taszít. Te taszítod oda saját magad.

Ryan. Utálom, gyűlölöm, egy kanál vízben megfojtottam volna. Akkora hülye és paraszt, hogy azt nem tudom leírni. Csak egy kérdés. Ha valakit igazi szerelemmel szeretek, parlagon hagyom szó nélkül 15 évre? S mivel követem az életét, pontosan tudom, mi történik vele, de nem, keresem fel. Távolról szeretem, szenvedek, de nem megyek oda, hogy helló hülye, én szeretlek, és legyél velem újra légyszi! Nem. Fel kell borítani egy családot hozzá, és úgy viselkedni, mintha mit sem tettem volna. Utáltam a stílusát, gyakorlatilag próbál a regény Mr.Grey karaktere lenni. Hókon csapnám, mint egy fókabébit.


A kettejük kapcsolatát inkább testi vonzalomnak éreztem, mintsem mindent elsöprő szerelemnek. Mert gyakorlatilag a nagy vágy kifejeződése az összes testi szenvedés, amit az ember átél az erotikában. Az volt a gondom, hogy nem volt mély az egész. Kicsit felszínes volt, és nem tudom, hogy azért, mert az érzékeltetés valahol elcsúszott, vagy azért, mert tényleg felszínes ez a fajta vonzódás?
A könyv alapján a szerelem nem más, mint szélviharszerű testi vágy és vonzódás. Olyan szenvedély, ami éltet, viszont ha nincs, abba bele kell halni. S ahogy fel is vetődik a kérdés. Mi van a hétköznapi boldogsággal?
Az átlagember azért hajtja a szerelmet, mert pontosan azt várja tőle, amit a főhősnőnk. Minden más nem jó, mert másodlagos, mert nem adja azt a parázst, amit elvárunk egy kapcsolattól a filmek, könyvek, a másik ránk licitálása miatt. Így, mehet is a levesbe, mert csak egy újabb tiszavirág életű valami volt. Ugyanakkor a hétköznapi boldogságot egy monotóniával azonosítjuk, amiből ki akarunk törni, mert nincs lángolás. He? Erre mondom, égj akkor el!
A szerelmet túl nagyra értékeljük a boldog hétköznapoknál, és ez szomorú. Valahol ez a könyv ezért szomorú, mert Olivia és Ryan egy halom embert ránt magával.

Olivia a férjét és a fiát. Ryan Robint és a nőket, a családokat, az övét és a lányét. Ketten együtt Ericet, és egymást.


Eric a legszerethetőbb karakter a könyvben, neki szánnék egy regényt, mert annyira drukkoltam neki, hogy tök csalódott voltam, amiért pártában maradt.
A többi karakter számomra semleges.

Maga a történet egyenes és egyszerű, mint egy szög, olvasmányos, és hoz ki az emberből gondolatokat, érzéseket. Nekem tetszett, hogy például Ryant tudom utálni. Vagy, hogy a téma kapcsán kialakult a véleményem.

Ami engem picit zavart, azok a végeláthatatlan tömbszerű bekezdések. Visszamentem az áltisóba, mert ujjal követtem a szöveget. Viszont, én úgy éreztem, hogy még ez is megbocsátható lett volna, ha vannak fejezetei a könyvnek. Kicsit lágyította volna a szöveget, és talán kevésbé veszünk el az időinformációk között. Vagy, ahol évek telnek el, ott egy sort kihagytam volna, csillaggal elválasztom.
(nyers verziót olvastam, szóval, ha ez változott azóta, kéretik úgy venni, mintha le se írtam volna)

Ajánlom
A romantikus irodalom kedvelőinek mindenképpen, akik szeretik a szerelmes évődéseket, a hétköznapi misztikumokat.

2 megjegyzés:

  1. Ez ilyen limonádé? Pasas elhagyja, 15 évig sír utána, aztán mikor megint megjelenik, hogy jó eséllyel ismét elhagyja, a nő felborít mindent ezért a pasiért, jól értettem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, végül is az, és igen, röviden összefoglalva ez a tényállás. :)

      Törlés