2016. szeptember 5., hétfő

Piros madzag



Annyi emberen lehet látni, hogy piros cérnaszerűséget hord a csuklóján, hogy mondtam magamban, ennek utána nézek, elvégre, nem véletlenül szaladgálnak ezzel a jelzéssel magukon.
Gondoltam, ha olyan, akkor nekem is lesz.


Nem vagyok kimondottan babonás ember, összesen kettő szokott rendszerint bejönni – ha viszket az orrom, bosszús leszek, illetve, mindig jobb lábbal lépek ki az ágyból. Na, jó. A táskámat se teszem földre, és a tárcámban minimum öt forint van. Komboszkini van a bal csuklómon, és lóherés a bokaláncom.
Életemben egyszer, még a gimis felvételinél volt egy aputól kapott szerencsecsavarom, amúgy nagyon nincs kabalám, vagy ilyesmim.
Azért a pénzes bukszám alján rejtegetek egy amulettet (egy kelta csomót), egy hematitot és egy ametisztet. Munkában mindig testközelben tartottam őket, ez a három rendszerint bejött, vagy megvédett, kinek hogy tetszik.
Meg van egy D betűm is, csak a lánc egy nagy ezüstgubanc lett, úgyhogy, ameddig ki nem bogozom, az itthon van a kis tárolójában.


Ennyire hiszek ezekben a dolgokban, illetve, fogalmazzunk úgy, hogy ezekben hiszek.

Viszont, az utóbbi időben kezdtek rosszabbra fordulni a dolgaim, és nem értettem, miért. Eszembe jutott az is, hogy talán azért, mert ezeket a dolgaimat nem hordom testközelben újabban. S itt jött a képbe az, hogy rengeteg ember szaladgál a városban piros madzaggal a bal csuklóján.

Utána is néztem.
A Vörös Fonal technológiájának alkalmazását, mibenlétét a kabbalisták szorgalmazzák. Megvéd minket a külső rossz hatásoktól, valamint száműzi belőlünk azokat. Zanzásítva ennyi a lényege.

Nem, nem vagyok kabbalista, nem is leszek. De ahogy felkerült rám a vörös fonal, úgy megsokszorozódott a negatív történés körülöttem, hogy az valami vészes. Pofátlanul mély mínuszba estem.
Ami kaka lehet, az mind utolért, rajtam csattant – aki tudja, az tudja, hogy mikről beszélek, a nagyközönségre nem tartozik.

Másfél hét után az irodában egyszer csak leesett rólam. Furcsa mód, ahogy lekerült, megnyugodtam, és helye közel rendbe lett a világom. Persze, elindultak olyan folyamatok, amiken már nem tudok változtatni, de érzem, nem is kell.
(azért ilyen szempontból eszembe jutott, hogy talán így volt helyes, így kell lennie, csak irtó bénán sikerült kivitelezni, meg hogy előbb mindig el kell érni mindennek az alját, hogy felfelé vezessen az út)

Arra jutottam, hogy ami valamilyen szinten mainstream, nekem nem feltétlenül jó. Maradok annál, ami bevált számomra, és nem szeretnék követni másokat, csak mert megakadt rajta a szemem.
Nyilván valahol ez is olyan, mint a vudu. Működik, ha hiszel benne.

Mivel, inkább kíváncsi voltam, mintsem elfogadó, kikerült a hatásmechanizmusa. Gondolom én. Viszont, nem bírom/tűröm, hogy a világ körülöttem látványosan kezd darabjaira hullani. Biztos kiverte a biztosítékot a velem együtt/bennem élő kis démonnál.
Na, de az meg egy másik történet.
A suszter maradjon a kaptafánál.


Hisztek az ilyesmiben? Mi válik be?
Milyen kabaláitok vannak?

17 megjegyzés:

  1. Ezt a piros fonalat a csuklón megpróbálhatjuk újra, mert akkor van ám igazán hatása, ha egy olyan ember köti fel a csuklódra, aki ♡ szeret ♡, mert az ő védelme is nyújtja neked azt, amire szükséged van! Ideje találkozni újra! :) ;) ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Kellene!!!!!! <3
      Persze, nemcsak ezért. :)

      Törlés
    2. Nem bizony, de a kellemest a hasznossal. ;)
      Összehozzuk valahogy úgyis!!! :))

      Törlés
    3. Muszáj lesz, mert már néztem bőrbarát pocakfestéket. :))

      Törlés
    4. Jupiii!!! Pocakraajz!!! ♡

      Törlés
    5. Jupiii!!! Pocakraajz!!! ♡

      Törlés
    6. Igen, készülök már rá. :)
      Meg másra/mással is.

      Törlés
  2. Egy madzag a csuklón? Talán egy napig, ha bírná. Aranykarkötőt egyszer, ezüstöt számtalanszor hagytam el, de jó vastagot, még karperecet is, a legutolsó fennakadt a kilincsen, szóval feladtam az ilyesmi viselését. Madzag :) Abban is kell fürdeni, meghajszárítózni utána? ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam egy hétig bírta, és nem szakadt el, egyszerűen csak álltam az iroda közepén, és leesett a csuklómról.
      A komboszkinit mindig hordom, például, még fürdésnél is, de ugye, azt úgy viseled, hogy rád teszik/felveszed, és hordod, míg le nem esik. Gondolom, ezt a madzagot is.
      Én a gyöngy karkötőket szoktam elhagyni, de azt mindig észrevettem, mert van hangja, amikor megadja magát, és szétgurulnak a szemek. De azért a kilincsbe fennakadás se rossz. :D

      Törlés
  3. Ja ha beütöm a könyökemet, tuti jön valaki vagy felhív. Legutóbb jön haza férj és gyerek, hogy na, mi történt? Mondom, csak nem kiesett a tejfogad? Csak lestek. Én is magamon. Amikor a mama meghalt, anyám nyitott ajtót és tudtam. De sokszor nem szólok inkább, csak férjet szoktam ijesztgetni, pl. hogy bevillan valami, kimondom és megtörténik, mintha nem is én mondtam volna, fura.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha bevágom a könyökömet, akkor automatikusan megfogom, hogy még véletlenül se akarjon senki se jönni.
      Szerintem ilyen ráérzései mindenkinek vannak. Nekem is sokszor. :)

      Törlés
    2. Sajnos nálunk mindig jön valaki, ha beütöm a könyökemet. És sosem az, akit várok, hanem tényleg váratlan.

      Törlés
    3. Akkor vigyázz a könyöködre. :)

      Törlés
  4. Szerintem olyan is van sokaknál, hogy fel akar hívni valakit, erre hív a másik. Igen, határozottan hiszek mindenfélében, a neves cuccokat is állítólag hordani kell, hordom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neves cuccok?
      Mit értesz alatta?
      Én a barátnőimmel vagyok úgy például, hogy arra gondolok, hogy még elteszem a helyére a könyvet, és felhívom, de még fel sem állok az ágyról, amikor csörög a telefon.

      Törlés
    2. Pl. kulcstartó a neveddel vagy mint a Carrie-nyaklánc :)

      Törlés
    3. Jaaa, arra tippeltem én is, de gondoltam, azért rákérdezek.

      Törlés