2016. szeptember 24., szombat

Hill Ferenc: Fallosz monológok



Régóta el akartam olvasni ezt a könyvet. Múltkor sikerült kemény 100 forintért hozzájutnom, úgy gondolom, az nem ár érte. Most elolvasva inkább arra gondolok, csak ennyim bánta.

Nem hiszem, hogy bárkit figyelmeztetnem kellene, de a félreértések elkerülése végett megteszem. „Trágár” szavak előfordulnak jelen bejegyzésben.


Fülszöveg
Nincsenek szavaink. Legalábbis már attól könnyen zavarba jövünk, ha néven kell neveznünk a… Péniszünket? Fütyinket? Faszunkat? Ha a nemiségről beszélünk, és nem akarunk trágárak lenni, csak a gyereknyelv negédes, vagy az orvosi szaknyelv hideg és mesterkélt kifejezései állnak rendelkezésünkre. Egy könyv, amely tabu-témához nyúl, szükségképpen nyelvi tabukat is áthág, nincs ez másképp a Fallosz monológok esetében sem. Ám a trágárságot a szándék teszi azzá, és e könyv szándéka szerint nem megbotránkoztatni akar. Férfiak beszélnek arról, ami férfivá teszi őket – mást se tesznek, mondhatnánk erre. Csakhogy e könyvet nem a dicsekvés retorikája uralja: merevedési problémák, önkielégítés, korai magömlés, kisebbrendűségi érzés, bűntudat, elégedetlenség, kényszerképzetek, titkolt és szégyellt vágyak – ezek is a férfi-lét (s így kötetünk) részét képezik, noha összeegyeztethetetlenek a macsó beszédmóddal. Katolikus pap és pornószínész, nőfaló és homoszexuális, értelmiségi és funkcionális analfabéta, huszon- és nyolcvanéves férfitársaink beszélnek (a névtelenség jótékony homályából, ám épp ezért minden gátlás nélkül) arról, hogyan jutottak el az első orvososditól a első magömlésen át a mába.

Kötetünk a nagy sikerű Vagina Monológok ikerdarabja, ám míg párját a megszólalás ténye teszi figyelemreméltóvá, a Fallosz monológokat az, hogy a benne megszólalók most nem azt mondják, amit a társadalom elvár tőlük, és amit saját maguk is elvárnak maguktól, hanem a színtiszta igazat.


Eredetileg: Hill Ferenc – Fallosz monológok (2002)
A szerző: Hill Ferenc
Kiadó: KONKRÉT könyvek (2002)
Oldalszám: 142
Műfaj: szociológia, erotika

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Sebaj, gondoltam akkor magamban, amit elhallgatsz, de még amit hazudsz, az is rólad árulkodik.

2)
A pornófilmekben is a hang a leghiteltelenebb.

3)
Tudod, van az a duma, ami minden amerikai pizzázóban ki van írva, hogy a szex, olyan mint a pizza: ha jó, akkor nagyon jó, de ha nem jó, akkor is jó.

4)
(…) két székely atyafi párbeszéde tár elénk:
- Nem megy az baszás.
- Próbáld az nyalást.
- Az segít?
- Nem, az pináját.


Gondolatok
Ez az a könyv, ami számomra nem könyv, és igazán nem is tanulmány. Egy halom önvallomás arról, hogy a benne szereplő férfiaknak, milyen kapcsolata van a saját szexualitásával, és nemesebbik szervével.
Nem gondolkodtam el rajta, nem adott semmit.

Nem tudom, hogy azért, mert nem vagyok férfi, vagy mert sokat beszélgetek pasikkal, esetleg azért, mert nem ez az első könyv a témában, és hiába a személyes vonzat, sok újdonságot nem adott?

Tabu tényleg nincs a könyvben – s a fülszöveg alapján talán durvább monológokra számítottam. Egy-kettő érdekes volt, más megmosolyogtatott. A téveszmék, a rágörcsölés, a nevelés sok mindent meghatároz, mint később a szocializáció, a környezet, a tapasztalat.

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy nincs tagolva, legalábbis nem rendesen, és egy nagy szövegmassza az egész, ami sokszor olyan, mintha visszatérne önmagába. Mindemellett párszor későn döbbentem rá, hogy már régen más mesél. Úgy a felénél picit unni kezdtem, mert rém szürkévé vált az egész. Bár a versek, mint fejezetindító morzsák, aranyosak voltak, mégsem adtak keretet, vonalat a dolognak.
Talán még az is jó lett volna, ha nem is nevek (nem érdekel), de mondjuk életkor és/vagy foglalkozás meg van említve. Talán mélységet adott volna, és több morfondírozást az olvasónak.
Így csak történetek szoros egymásutánban, és kész.
Ez mindenképpen levon az élvezeti értékéből.

Névtelenül biztos, hogy kevesebbet füllentenek az emberek, de biztosra veszem, hogy volt egy-két sztori, ami bőven tele volt szájhősködéssel, és az is tuti, hogy a felébredt fantázia határtalan.

Engem érdekel alapvetően a férfi szexualitás, hogy azt hogy élik meg. Tudom, emlékszem, melyik haveromat, pasimat mivel fárasztottam, hogy mesélje el, ez meg az milyen érzés – úgy gondolom, erre a könyv nem ad választ, csak megálltunk a f@#verésnél, meg a merevedésnél gyakorlatilag.
Mint ahogy az idősebb, „felnőtt” nemiség is részlegesen kimaradt.

Az is a baj, hogy nőként olyan semmilyen ez a papírhalmaz. Férfi aggyal nem tudok – nem is akarok – gondolkodni. Fiatalnak, egy mai fiatalnak azért nem adnám a kezébe, mert röhögne ezeken, és nem rácsodálkozna, hogy ez mással is megesett, hanem vagy cikinek tartaná merő félreértésből, vagy hangosan röhögve olvasna fel belőle a suli folyosóján, vagy felmosná ezzel a padlót, azt lenne egy vákuumozott gyereke.

Ezek után kinek
Ajánlom
Nem tudom. Aki belebotlik, és akit érdekel.

4 megjegyzés:

  1. Höhö :) Szerintem te túl akarod gondolni ezt a témát. Nem fogom elolvasni, ingyen sem. Nem is értem, ki a célközönség?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak ennyit gondoltam erről, amit leírtam, de inkább az mondanám, hogy többet vagy mást vártam.
      Ki a célközönség? Még ajánlani sem tudtam konkrét csoportnak, szóval, fogalmam nincs.

      Törlés
  2. Úgy értettem, hogy lehet, a pasik kevesebbet lelkiznek a témán. Nem tudom, ez jó-e. A nők sem nyitottak saját magukkal szemben sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van amúgy, hogy a nők nem nyitottak, legalábbis nem mind, a férfiak meg elvannak ezzel a maguk kis világában. Egyiket sem tartom normálisnak vagy egészségesnek.

      Törlés