2016. szeptember 8., csütörtök

Gena Showalter: Éjsötét csók



„Az Alvilág Urai 2.”

Hm. Kicsit nehezen olvastam a laptopon. Nem szeretek monitoron olvasni, mert kifolyik a szemem. Ráadásul, mivel az első kötet nem fogott meg, számomra kicsit nyögvenyelős volt a kezdés.

Még mindig nem a kedvencnek bélyegzett karakterem kötete ez, bár a Halál démona bizsergető hatással volt a tekervényeimre. Izgattak a sebhelyek, a tetoválás, a kísérgetés, a kísértgetés. Ha valóban léteznének, már rég betörtem volna a budai erődjükbe.

Fülszöveg: (forrás: moly.hu)
EMBERFELETTI hatalom
HALHATATLAN szenvedély

Az Alvilág Urai bukott harcosok, akikre Pandóra szelencéje hozott romlást évezredekkel ezelőtt. Bűnükért a földre száműzték őket, míg testüket halálos démonok szállták meg. A harcosok vezérét egy csábító kisisten, Anja akarja megszerezni magának, ezért láthatatlanul követi a halál démonától megszállt férfit. Anja a Mindenek Kulcsának őre, akit a főisten parancsára Luciennek kell meggyilkolnia… de vajon a szenvedély legyőzheti-e a kötelességet?
Az Alvilág Urai megtudják, hogy egy ősi templomban őrzik Pandóra szelencéjét.
Eszeveszett hajsza kezdődik, hiszen ha a Vadászok bukkannak előbb a szelence nyomára, annak segítségével elpusztíthatják Lucient és társait…

Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom új csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.


Eredetileg: Gena Showalter: The Darkest Kiss (2008)
A szerző: Gena Showalter
Kiadó: Ulpius-ház (2010)
Fordította: Marczali Ferenc
Oldalszám: 534
Műfaj: paranormál-romantikus

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Egy zavarodott embert sokkal könnyebb befolyásolni.

2)
Az értelmetlen dolgok a legszórakoztatóbbak.

3)
Csak kínt és szenvedést hoz rád, ha bárki előtt megjátszod magad, és szégyent, amiért olyan vagy, amilyen. Az istenek addig táplálják majd ezt a szégyent, amíg teljesen betölt, és eggyé nem válsz vele.

4)
Minden egyes sebhelyért alaposan megdolgozott. Immár hozzá tartoztak, és örökké emlékeztették arra, hogy a szerelemből csak fájdalom és szenvedés származhat.

5)
Ha nem tudsz ellenállni neki, érd el, hogy ő álljon ellen neked.

Gondolatok
Kicsit Torin-hiányosnak érzem magam, persze az ő könyvét tartanám igazán katartikusnak. Sajnos vagy sem, bár tetszett Lucien története, jobban, mint az első rész, mégis, az elkezdett másik két szál jobban megfogott. Főleg Paris. Azon túl, hogy talán őt kellene a leginkább utálni a maga Paráznaság-démonával, egyszerűen a bőröm alatt éreztem őt, a karakterének szenvedését, és úgy gondolom, nem érdemelte azt, amit kapott. Reyes és Danica esetében pedig, az a gondolatom támadt, hogy talán náluk van először kibontva az érzelmi része a történetnek.
Hogy miért? Mert Showalter könyvei az elsők, amikben a szexuális vágy, a szenvedély egyet jelent a szerelemmel. Talán, nem véletlen, hogy a kettőt sokan összekeverik, összefűzik.

Lucien és Anya esetében is az az érzésem támadt, hogy nem értettem, mire a nagy gerjedelem. Először furcsa és idegen volt az egész, ami a könyv felénél más fordulatot vett, és már nem csak a megalkuvásról, szexről szólt.
Abban biztos vagyok, hogyha ők nem szerelmesek, akkor az első ötven oldalon vége a történetnek, mert végeznek egymással. Tetszett az évődésük, minden olyan jelenet rettentően izgalmas volt, amikor egymás ellen harcoltak, sok pici halál vezetett a nagy halálhoz, az áldozathoz, a megváltáshoz.

Anya, mint a Fejetlenség istennője, továbbra sem a kedvenc karakterem, de legalább most nem idegesített halálba, mint az első kötetben. Szórakoztató volt, felvágott nyelvű, gyors észjárású, pofátlan és kleptomán istennő. A hozzá köthető zavaromat talán az átkához tudnám kötni, azzal magyarázni.
S ott van a Halál démonával egy testben lakó Lord, Lucien. Sejtelmes, komor, mogorva, de ha megkapargatod a sérült felszínt, rózsaillatú szerető lesz belőle. Ő a helyén volt végig, és nagyon sajnáltam őt többször is a történet folyamán.


Így képzelem el őket.
Anya és Lucien

William érdekes karakter számomra, az a baj, hogy ennyiből még nem alkottam ítéletet róla.

Őnagysága, Kronosz sem az igazi még. Le van írva, hogy mit csinált, meg hogy szemét, mégis, valahogy még nem az igazi. Valami hiányzik, s mivel belement a cserealapba, ezért pedig nem tudom teljes mértékben negatívnak tekinteni. – Ha valaki tényleg olyan, mint ő, ahogy leírták, akkor minimum egy cselt visz a kézfogásba.

Ami a csavarokat illeti, a könyv döntő részében, az első két harmadában, vagy inkább az első háromnegyedében nincs semmi. Megyünk, minden misztikus, keresni kell az ereklyéket, kérdések vannak, válaszok nincsenek, de aztán megérkezünk a hidrához, és csavar csavar hátán. Nem győztem kapkodni a fejem.


A hidra tudomásom szerint, szörny, és nem hidrával kevert gorgó, mert ez a hidra erőteljesen Meduszás volt inkább, és csak annyi hidra volt benne, hogyha levágtad a fejét, visszanőtt. – Kíváncsi leszek a többire.

Az előbukkanó romok, az ereklyék felkutatása piszkálja a fantáziámat, és jó cselekményalap lesz a későbbiekre. Persze, ezeket a köteteket is a végtelenségig lehet írni. Jó a háttér, jó a világ.
Összességében tetszett, jobb volt, mint az első rész, és azt hiszem, megérkeztem Showalter világába.

Az előző részről: Éjsötét vágyak

Ajánlom
Mindenkinek, aki szereti ezeket a jellegű könyveket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése