2016. szeptember 18., vasárnap

Filmturmix


Rég volt már filmes bejegyzés. Nézzétek el, nem volt időm.
Most összeszedtem párat, talán négy maradt ki ebből az eresztésből, amit láttam, azok majd jönnek jövő héten. Illetve kicsit változtattam a bejegyzésen, belinkelem az IMDB adatlapokat, ahol megtudjátok a stáb részleteit, meg egy viszonylag helyes leírást – sajnos, a hasonló töltetű, magyar oldalnál még ez is jobb.



Plusz, kétszer ültem neki ennek a bejegyzésnek, remélem, működik.


A mostohaapa (The Stepfather, 2009)
Ha minden igaz, akkor ez egy ’87-es film feldolgozott változata, ami alapvetően nem rossz, ha nem zavar minket az ilyen jellegű filmekre jellemző tucatság. Terry O’Quinn alakítása az eredetiben zseniális, és ahhoz képest, hogy ez remake, jóra sikeredett. Van benne pár olyan utalás, amit az ért meg, aki látta az eredetit, szóval, azt se hagyjátok ki, nem úgy, mint a folytatásokat. Nem az a tipikus mai hülyeség, hogy patakokban folyik a vér, és kibeleznek mindenkit. Thriller, és kész, pont azt adja, amit kell. De azt ajánlom, mindenki az eredeti verzióval kezdje. Egy kivetnivaló van benne, az pedig a gyilkos szinkronja, az valami bődület rossz, engem nagyon irritál. Amúgy kiszámítható, talán túlságosan a mai gyomornak készült alkotás, de egy estére jó volt.


Drakula (Dracula, 1979)
Na ezt a filmet már sokszor felhoztam itt a blogom, az egyik kedvenc vámpíros filmem, Drakula feldolgozásom. Frank Langellának odanyújtogatnám a nyakam szívesen. Még mindig kiráz a hideg és kísért egy-két jelenet álmomban (Mina átváltozása után), és Kate Nelligant imádom ebben a filmben. Most ment a tévében, és rácuppantam teljesen. Számomra olyan hangulata van, amilyet a „szellemek üldözik a kézikamerás hülyét” filmeknek sosem lesz. Nem kell feltétlenül erotikusnak vagy vérben ázónak lenni azért, hogy az ember háta borsóddzon tőle. A színek, a hangok, a történet ad egy olyan körítést a remek színészeknek, hogy erre a filmre gondolok, és kiráz a libabőr.


Intim részek (Private Parts, 1997)
A filmnek van egy érdekes, éles és durva humora, ami nem mindenkinek fog tetszeni. A magyar hangok is jók, nem is tudom, hányszor láttam már. Mindig eltervezem, hogy csak belenézek, aztán ott maradok a képernyő előtt. Howard Stern a maga profán módján lehetne példakép. Azt csinálja és azt mondja, amit ő akar, és nem azt, amit szeretnének, hogy mondjon. Szabad, éli az életét, jól érzi magát, nem csak vegetál vagy sodródik az árral. Sok mindennel kapcsolatban lehet vitát indítani, ha megnézzük ezt a filmet – baráti körben ez sikerült -, kíváncsi lennék, ki, mire jut.


Vérmesék (The Family, 2013)
Annyira nem tetszett, erős közepes számomra. Vannak benne poénok, izgalmak, mégsem tudtam sok dologtól elvonatkoztatni, ám ez mind csak szőrözés lenne a részemről. Egy estére elszórakoztatott, viszont ha nem adja a tévé, magamtól nem hiszem, hogy megnézem. Az a baj, hogy nem tart sehová, nem jön sehonnan ez a film, csak van, és megmondom őszintén, egy darab jelenet se maradt meg bennem. Le merem fogadni, hogy egy-két év múlva, ha megint adják, megnézem, jelszó, mert még nem láttam. Abszolút felejthető. Luc Besson filmrepertoárjából nem ez a kedvenc alkotásom, nem is lesz az, de úgy gondolom, nem kellene elmennie kommersz irányba. A filmjei akkor igazán jók.


Síri találkozások (Grave Encounters, 2011)
Tudjátok nagyon jól, hogy állok az ilyen Blair Witch-utánzatokkal, viszont hazudnék, ha azt mondanám, ez nem volt jó. Teljesen átlagosnak indul, aztán, amikor bezáródnak a diliházba, és rájönnek, hogy az egész egy nagy végeláthatatlan labirintus számukra, és sosem jutnak ki onnan, na onnantól beindul. Nincs az a minden pillanatban a hátuk mögött ólálkodik a brenkó szellem, s egy ponton túl bepörög a film. Tuti besz@rnék egy ilyen helyen még akkor is, ha nincsenek benne gonosz, őrült lelkek. Ami megér tíz pontot, az a vége, amikor az egy életben maradt stábtag felveszi kamerára, ahogy megőrül a pincerendszerben. Érdemes próbálkozni vele, azt nem tudom, akarom-e a folytatást. Meglátom még, milyen hangulatban leszek.


Kis kedvencek titkos élete (The Secret Life of Pets, 2016)
Olyan kis cuki mese ez, nem csak felnőtteknek, vagy nem csak gyerekeknek. A utóbbiaknak szóló eszköztárral operál, viszont én felnőttként is tudtam élvezni. Chloe különösen a szívemhez nőtt macska. Viszont, nem néztem volna meg moziban, annyit nem ér meg, mert ahogy láttam, az összes poén – azok igen nagy százaléka – le van lőve az előzetesben. Karakterek szempontjából sokszínű, mindig történik valami benne, van benne olyan jelenet, ahol sírva röhögtem. Ha lenne ilyen, akkor az én kutyámat is beletettem volna, mint a notórius szökevényt. Megéri megnézni, aranyos, kikapcsol, és szerez legalább egy kellemes órát.


A zátony (The Shallows, 2016)
Langyos film, még talán le sem kötött teljesen. Gondolom, főleg azért, mert ez a cápás történet túl van misztifikálva. A cápa ott köröz, mint egy keselyű, várva a finom falatra, és bármit megtesz azért, hogy lecuppantsa Blake Lively lábát. Plusz van benne még pár egyszerű, emberi logikátlanság, de ami kicsapta a biztosítékot, az a vége. Az tényleg Asylumba illő volt. Az eleje még azt mondom, hogy talán jó, mert várod az eseményeket, aztán ahogy megyünk bele a cselekménybe, úgy laposodik el. A színészekre kár volt költeni. Nyilán, aki szereti a cápás mozikat, annak be fog jönni, de én maradok a korábbi, klasszikus gyilkológépes filmnél. Az még mindig hihetőbb, mint ez az ihlet- és hitelvesztett mozi.


Amerika Kapitány: Polgárháború (Captain America: Civil War, 2016)
Nem tetszett. Nem is lett volna bajom vele, mert nézem úgy, mint egy átlagos képregény adaptációt, ha a karakterek nem fordulnak ki önmagukból a korábbi filmekhez képest. Elfelejtettek önmaguk lenni. Tony Stark, mint örök lázadó, most bólogató kiskutya??! Na, ne!!! Sok mindent nem értettem benne, de ebben látszott először, hogy sz@arjunk a történetre, az emberekre, legyen látvány, azt cső. Túl hosszú volt, túl katyvasz, és olyan, mintha csak azért lett volna, hogy rálicitáljon amúgy is érdekes, kevésbé sikeres filmekre. Amúgy se szeretem Amerika Kapitányt, de sikerült leírni ezzel a Vasembert, hiányt ébreszteni a két „elveszett” figura iránt, és még inkább kíváncsivá tettek, ezt hova lehet fokozni, illetve később az „ellenség” (DC) mit hoz ki majd a saját csapatából. Nem ez a Marvel-mélypont, de erősen ahhoz közelít.


A függetlenség napja – Feltámadás (Independence Day: Resurgene, 2016)
Az első részét szeretem, a másodikra kíváncsi voltam. Kár volt. Illetve felibe-harmadába nem, csak valamiért a Csillagközi inváziót jutatta eszembe, amikor az űrlény-királynővel küzdöttek. Húsz évvel járunk az első film történései után, jók voltak az összekötések is, fölösleges szereplők nélkül. Tulajdonképpen, ha jól nyúlnak hozzá, hála az űrgolyóbisnak, akkor a végtelenségig lehet ezt a filmet is nyújtani – bár ez nem szokott sikerülni. Az egyetlen dolog, ami oltári nagy hiba volt, az a doki felébresztése a kómából. Az a félkegyelmű hülye elbagatellizálta a filmet. Humorforrásnak szánták, hogy az agyhalottak is pozitívan szavazzanak a filmre, de annyira tömény volt, és idegesítő, nem jött be. Még félig sem sikerült komolyan venni a karakterét, és sci-fi idegenné vált. Ezt leszámítva, nem volt rossz, bár ilyen kizsákmányolós idegen szempontjából a Skyline-t meg sem közelíti. Az első rész érzületvilágát vissza se adja, meg sem közelíti. Egyszer azért érdemes megkukkantani.


A lény 3. (Species III, 2004)
Egyszer már láttam, mély nyomokat nem hagyott bennem, és sajnos tegnap éjjel sem. Lehet, hogy már írtam róla. Nekem az első film eléggé meghatározó volt, aztán a másodikat is szerettem. Az ilyen jellegű filmeket mindig a szereplő csapat viszi. Az első két filmhez képest Sarah karaktere silány másolat, aki próbál veszélyesnek tűnni, de nem az. Az egész film harmatgyenge, ha tesztek magatoknak egy szívességet, álljatok meg az első két filmnél. Hagyjuk is ezt ennyiben.

10 megjegyzés:

  1. A Kiskedvencekre én is kíváncsi lennék...De nincs időm sajnos elmenni moziba...az itthoni szabadidőt meg az igazira szánom...Viszont őszintén remélem, hogy egyszer unokahúgom (öt éves xD) meg akarja nézni úgy, hogy én felügyelek, mert a Szilajt már vagy hatszor láttam az elmúlt két hónapban, úgy legalább olyat néznénk, ami érdekel is...xD

    Amúgy ami Drakulát illeti...annyi feldolgozása van, nekem talán a '92-es a kedvencem közülük - Gary Oldman, Anthony Hopkins, imádom őket. Viszont a nemkimondottandrakula (át kellett nevezni, szerzői jogok miatt) kategóriában mindenképp Murnau Nosferatu-ja a legjobb - bár én elfogult vagyok picit az expresszionistákkal. És most újra fogom nézni a '79-est, ha lesz időm, kedvet kaptam hozzá...Meg Oldmanékhez és Murnauhoz is...Drakula maratont fogok tartani szerintem - vizsgaidőszakban, mert addig nincs időm, legalább lesz miért nem tanulnom...xD

    Az Intim részek meg...amióta anya látta szitokszónak számít nálunk, de a Kill Billel is ez volt (illetve az összes Tarantino filmmel xD), szóval mehet ő is a listámra, kíváncsi leszek rá is. :D

    Én az utóbbi időkben filmet csak a "Filléres operát" láttam (ami igazából egy színmű felvéve és órai anyag xD) illetve a Sorvadj el!-t és azóta nem is néztem filmeket. :/
    Ez azért szomorú, mert az elmúlt héten Cinefest volt Miskolcon, szóval nagyjából házhoz jöttek a filmek, és szívesen részt vettem volna idén is, de most másképp jött ki a lépés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Kis kedvencek nem feltétlenül gyerekfilm, de meg lehet vele nézni, mert gondolom, neki még a mesét fogja jelenteni, mi, felnőttek meg gondolhatunk mögé azt, amit szeretnénk.
      A két vámpíros, Drakulás film, amit írsz szintén a kedvenceim közé tartozik. Ezt valahova a kettő közé tenném, mindenképpen érdemes megnézni.
      A Filléres opera ment az én listámra.
      Tavaly pont akkor voltunk Miskolcon dolgozni, amikor Cinefest volt, most is felkaptam rá a fejem. Jó kis móka az!

      Törlés
    2. Valószínű, de úgy kijön időben, kellemest a hasznossal...A Szilajt is unokatesómmal (30 éves) együtt néztünk meg vele első pár alkalommal, mi ott küszködtünk a könnyekkel (a mai napig megkönnyezem Mufasa halálát is - pedig milyen hülye neve van - nem ér kinevetni, ez a gyerekkorom xD), ő meg énekelte a filmzenét, meg ott ugrált, hogy így ugrik a ló, meg ilyenek...:D

      Igen, tényleg az, ha valamiért megéri lejönni ide, azt hiszem az a Cinefest és az Operafesztivál...minden más rendezvényünk általános butításon ment át programilag...Mondjuk lehet ez nem feltűnő, ha az ember csak egyszer-kétszer látogat el, de ha minden évben nyomon követi, azért látszik rendesen.

      Törlés
    3. Nem nevetlek ki, valamelyik bejegyzésben írtam, hogy én min vagyok képes bőgni. Igazán a Dumbón tujdok könnyezni. Ezért is írtam, hogy egy-egy rajzfilm mindenkinek mást jelent.

      Kár, hogy esik a színvonal. Mondjuk, nekem tuti nem tűnne fel.

      Törlés
  2. A kis kedvenceket most tervezem megnézni, kíváncsi leszek rá :) Az Amerika kapitány nekem tetszett, érdekes volt ennyi karaktert felvonultatva látni, viszont abban igazad van, hogy mintha mindenki kibújt volna a bőréből. Tony-t ebből a megközelítésből még nem is figyeltem, de igazad van, távol áll a karakterétől ez a behódolós stílus. Bár ki tudja, lehet hogy nála most pont azt akarták kiemelni, hogy vissza tud venni magából, ha úgy gondolja, hogy jó oka van erre. Nem hiszem, hogy másodjára is megnézem, de egyszeri szórakozásnak jó volt.
    A Függetlenség napja 2-t még nem láttam, de mikor hallottam, hogy a doki ismét szerepelni fog benne már tudtam, hogy ez egy elbaltázott döntés...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem a sok szereplős filmeket, de nagyon sok múlik a csapaton, a szövegeken, és az Amerika Kapitány esetében megszoktuk a szereplőket a korábbi filmekben, és nekem ahhoz képest csalódás volt. Alapvetően nem volt rossz. A vasárnapi ebéd mellett hugimmal azon agyaltunk, hogy ki volt benne a főgonosz. A fenének se jutott eszünkbe. Két fogás ment el, mire rájöttünk a megoldásra. :)
      A Függetlenség napjával kapcsolatban még szépen fejezted ki magad. :D

      Törlés
  3. Lesérültem, úgyhogy megnéztem a 4 Bourne-filmet, na eléggé nyomasztó volt tömbösítve, meg a 3 Mátrixot, hát a 3. része nem nagyon tetszett, de azt hiszem, besokalltam a végére.

    A kis kedvencek jó volt abból a szempontból, hogy aug. 20-án láttuk, azt hiszem, más nem is nagyon volt nyitva, csak a mozi, gyerekek élvezték. Gyűjtik a francos kártyákat is.

    Vérmesék annyira felejthető, hogy már el is felejtettem, olyan régen láttam.

    A függetlenség napját csak férj miatt néztem meg. Elmegy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesérültél? Jobbulást!
      A 3. Mátrixot nem szeretem, gyakorlatilag csak az első rész jön be.

      Törlés
    2. Köszi, most látom, mit írtam, csak 3 Bourne volt :)

      Törlés
    3. Nekem egy után összefolyik, azt se követem, mennyi film van belőle. :)

      Törlés