2016. szeptember 15., csütörtök

A boci és a lekváros



Nagyon keveset sütök-főzök mostanában. Észrevétlenül kúszott ki a mindennapjaimból, s a tűzhely mellett jobbára a kávémat várom csak. Hogy ennek mi a pontos miértje, nem tudom. Hozzájárul az is, hogy nem szívesen csinálok csak magamnak kaját, és igazán időm sem volt rá – erre pedig akkor jöttem rá, amikor egy nő egy csirkecombbal inzultált buszozás közben (történet ITT).

Múlt vasárnap apuékhoz készültem a szokásos vasárnapi ebédre. Kitaláltam, hogy márpedig én sütni fogok. Annyira jó receptet sikerült találnom, hogy azóta még egyszer lesütöttem kicsit másképp.
Szerény személyem sokat nem eszik belőle, de mivel a többieknek készül, jól van ez így… sikerült amúgy túldozíroznom az adagot, mégis elfogyott.


Ami kell:
                2 dl-s bögrével!
                               2 bögre cukor
                               3 tojás
                               1 csomag vaníliás cukor
                               1 bögre olaj
                               1 bögre tej
                               3 bögre liszt
                               1 csomag sütőpor
                               1 evőkanál kakaó
                               1 lidlis mascarpone
                               kb ugyanennyi lekvár


A cukrot, a vaníliás cukrot és a tojásokat összekeverem egy keverőtálban addig, míg habos nem lesz. Összekeverem a lisztet a sütőporral. Amikor a tojásos massza kész, hozzáöntöm az olajat, majd a tejet. Egyneműsítem, és evőkanállal hozzáadagolom a sütőporos lisztet.

Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, és a massza felét a tepsibe öntöm. A másik feléhez kakaót keverek, és óvatosan a „fehér” massza tetejére öntöm.

180 fokra előmelegített sütőbe teszem, kb 25-30 percre (nekem régimódi sütőm van, nem légkeveréses).
Ameddig sül, a mascarponét és a lekvárt összekeverem.

Hagyom a tésztát kihűlni, kettévágom, és megtöltöm a krémmel.

Én házi eperlekvárral készítettem. Az eredeti recept több tojást ír, de nekem ennyivel is ment a szép, egyenletes tészta, aminek állagát az amerikai palacsintához tudnám hasonlítani. Illetve, amikor a két tésztát egymásra öntöttem, akkor a keverőkanalam végével többször leszúrtam a tésztát, hogy rendesen foltos legyen. Így nézett ki félbevágva:


Bocis tészta lett a neve, így döntöttünk a családdal. :)

Utóbb vasárnap pedig, a tésztába belekevertem két evőkanál kókuszreszeléket, két pürésített banánt, hogy masszívabb legyen az alap, és az egész kakaós lett, DE!. Az eredeti recept azt írja, hogy csepegtessük tele lekvárral, és ha jó a tészta, akkor nem süllyed le az aljára.
Ehhez is eperlekvárt használtam (ez történik, ha az ember lánya kap egy hadosztálynyit), és belesült a piskótába, nem ment le az aljára.

Ezt csak egyben fotóztam le:


Ez utóbbira tök büszke lettem, mert a lekvár a helyén maradt, de a bocis piskóta viszi a pálmát.

Igazság szerint, egyáltalán nem fogyis süti, viszont az ebéd utáni kávéhoz ideális lett.
Magas falú formában, tepsiben készítsétek, mert rendesen megdagad a melegben.

Jó étvágyat hozzá!

Recept innen.

6 megjegyzés:

  1. Igazán ínycsiklandó süteménynek néz ki!

    VálaszTörlés
  2. Biztos finom :) Á, én szinte sosem sütök, utálom, pont elég főzni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg gyakorlatilag fordítva vagyok vele. :)

      Törlés
  3. Elolvastam a sztorit is, nagyon jó!!

    VálaszTörlés