2016. szeptember 30., péntek

Fp: újrakezdés



Tartozom egy vallomással. Mióta műtötték a fogam, nem mozogtam. Annyira nem, hogy nemhogy nem tettem arrébb egy fűszálat, de még a növését se figyeltem. Aztán úgy két hete éreztem, hogy nagyon nem lesz ez így jó, ezért barátnőmmel kitaláltuk, hogy elmegyünk futni. Hébe-hóba ezt művelem más okok miatt, ám most még ez is elmaradt.

2016. szeptember 29., csütörtök

Kalandozás a Pilisben



Úgy érzem, a kirándulás, túrázás nem az én asztalom olyan szempontból, hogy mindig sikerül eltévedni. Néha kicsit, néha nagyon. Most is elindultunk kolostorromot látogatni, erre találtunk egy kápolnát, amit csak azért kerestünk fel, mert felsejlett a messzi távolban, megálltunk Dobogókőn, aztán megtaláltuk az úti célunkat is persze.

Vasárnap ebéd után úgy gondoltuk, mi elmegyünk sétálni. Előre meg volt beszélve, aztán volt fejfájás, hasfájás, menjünk vagy ne menjünk dilemmák. Végül nekilódultunk a négykerekű paripával.

2016. szeptember 27., kedd

Blogos évforduló



2012 óta fárasztalak titeket itt a blogon, ugyanis 2012-ben szeptember 27-én pöttyintettem ide az első bejegyzést. Nem szeretnék nagy szavakat használni, sem statisztikát mutogatni, csak csendben eldurrantom a nem létező pezsgőmet ez alkalomból.

Illetve, mindeninek nagyon köszönöm, hogy olvas, netán kommentet hagy, jól esik a visszajelzés azokon a lelkileg borongós napokon, amikor a törlésen kattogok. Ezekből több volt az utóbbi hetekben.
Sokat kapok tőletek, s bár nem tudom most úgy viszonozni, ahogy szeretném, de igyekszem. Tudom, hogy alább esett a színvonal, ezen szeretnék majd változtatni.

2016. szeptember 26., hétfő

Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót



Jaja, hozzám is begyűrűzött az őrület, színezés után most tegyünk tönkre egy könyvet, ami nagyon ellenkezik az elveimmel. Engem még úgy neveltek, hogy a könyvek a barátaim, s ha az irományaim a gyerekeim, ők a nevelt gyerekeim, őket meg nem bántjuk. Előbb gyötrök meg egy embert, vagy lyuggatok ereszeket, minthogy szétbarmoljak egy könyvet… bár lehet, hogy könnyebben menne, ha rá lenne írva, hogy történelem, hittan vagy matematika.
Utóbbit úgy, ahogy van, bátran komposztálnám. :)


Amikor először találkoztam vele, akkor legyintettem, hogy hülyeség, aztán rájöttem, hogy pogózni is azért szeretek, mert néhanapján legálisan megverhetek másokat. Így hazajött velem a kis drágaság, viszont vannak gondolatok, amiken nem tudok túllépni.
Klasszikus értelemben véve, képtelen vagyok meggyötörni.

2016. szeptember 24., szombat

Hill Ferenc: Fallosz monológok



Régóta el akartam olvasni ezt a könyvet. Múltkor sikerült kemény 100 forintért hozzájutnom, úgy gondolom, az nem ár érte. Most elolvasva inkább arra gondolok, csak ennyim bánta.

Nem hiszem, hogy bárkit figyelmeztetnem kellene, de a félreértések elkerülése végett megteszem. „Trágár” szavak előfordulnak jelen bejegyzésben.

2016. szeptember 21., szerda

DIY: babakönyv



Amikor én megszülettem, akkor anyukám vezetett babanaplót, és a mai napig szeretem nézegetni. Egyszerre hihetetlen, hogy voltam olyan pici, és megnyugtató lapozgatni. Sőt, el van téve, amit apukám rajzolt, egy életnagyságú baba, aminek, ha lehajtja valaki a pelusát, egy kérdőjel található, ugyanis, ők nem akarták tudni miféle leszek… sőt, a szülésig úgy tudták, fiú van készülőben… megvicceltem őket, mert az öklömmel heréset játszottam.
Ez volt az alapgondolat.

A másik, hogy Ancsi barátnőm babát vár, és arról beszélgettünk, hogy írni kellene az eseményeket, de nem tudja, hogy fogjon hozzá. Én az előbbi érzésen felbuzdulva kijelentettem, hogy készítek egy babakönyvet neki.
Akkor még nem tudtam, mibe vágom a fejszémet.

2016. szeptember 20., kedd

John Green & David Levithan: Will & Will



„Egy név, két sors”

Kicsit időzavarban vagyok, ami a találkozókat illeti, valahogy mindent más évbe akarok tenni. Ezt a könyvet azóta szeretném elolvasni, mióta utoljára voltam Kemivel könyvhéten. Megvette, meg úgy sztorizott róla, hogy kíváncsi lettem rá. Idén megvettem, most elolvastam.

Egy ismerősöm, aki a polcomat fürkészte, elkerekedett szemmel ennyit mondott: te ilyeneket olvasol? De hiszen ez meleg regény! És, akkor mi van? Ettől még tartalmas és érdekfeszítő.

2016. szeptember 18., vasárnap

Filmturmix


Rég volt már filmes bejegyzés. Nézzétek el, nem volt időm.
Most összeszedtem párat, talán négy maradt ki ebből az eresztésből, amit láttam, azok majd jönnek jövő héten. Illetve kicsit változtattam a bejegyzésen, belinkelem az IMDB adatlapokat, ahol megtudjátok a stáb részleteit, meg egy viszonylag helyes leírást – sajnos, a hasonló töltetű, magyar oldalnál még ez is jobb.



Plusz, kétszer ültem neki ennek a bejegyzésnek, remélem, működik.

2016. szeptember 16., péntek

Jo Nesbø: Fehér éjszaka



„Vér a havon 2.”

Az előző könyvnél megfogadtam, hogy többet fogok a szerzőtől olvasni, ám időm sem engedte, és kialakult bennem egyfajta szokás. Ránézek a könyvre, és ha nem érzem azt, hogy feszít az olvasáskényszer, inkább evezek tovább.
Nem szeretek nyögve-nyelve olvasni, ezért vártam addig, míg megérkezik a nagy elhatározás.

Nem is olyan régen eljött, és egy délután alatt végeztem ezzel a kötettel (is).

2016. szeptember 15., csütörtök

A boci és a lekváros



Nagyon keveset sütök-főzök mostanában. Észrevétlenül kúszott ki a mindennapjaimból, s a tűzhely mellett jobbára a kávémat várom csak. Hogy ennek mi a pontos miértje, nem tudom. Hozzájárul az is, hogy nem szívesen csinálok csak magamnak kaját, és igazán időm sem volt rá – erre pedig akkor jöttem rá, amikor egy nő egy csirkecombbal inzultált buszozás közben (történet ITT).

Múlt vasárnap apuékhoz készültem a szokásos vasárnapi ebédre. Kitaláltam, hogy márpedig én sütni fogok. Annyira jó receptet sikerült találnom, hogy azóta még egyszer lesütöttem kicsit másképp.
Szerény személyem sokat nem eszik belőle, de mivel a többieknek készül, jól van ez így… sikerült amúgy túldozíroznom az adagot, mégis elfogyott.

2016. szeptember 14., szerda

Off: ARC kiállítás és antikvárium



Szeretem az ARC kiállítást, és most is úgy gondoltuk haverommal, elmegyünk mászkálni a városba. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal, azaz a plakátkiállítást az antikvárium-túránkkal.

2016. szeptember 13., kedd

Sütő Enikő: A vágy vonzásában



Nem, nem a modellekkel foglalkozó hölgy könyve, bár kétségtelen tény, okos és ügyes marketingfogás, már ami azt illeti, hogyha rákeresel a névre, előbb-utóbb kidobja a gúgli a könyvet.

Régóta szerettem volna Enikőtől valamit olvasni. Volt olyan, hogy a könyvesbolt közepéről hívtuk fel a kolleganőmmel a szerzőnőt, hogy milyen címszó alatt szimatoljunk a kötetek után. Most kapva kaptam az alkalmon, és lecsaptam erre a könyvre.
Az igazság az, hogy online kemény 40 oldalt értem el szabadon korábban, és ha már elkezdtem, akkor gondoltam, ezzel is folytatom.

Lehet, hogy spoileres…

2016. szeptember 9., péntek

Nagytétényi Kastélymúzeum



Tegnap reggel kávé közben a Will & Will című könyvön merengtem, amikor pittyegni kezdett a viber. Nézem, Andris. A következő beszélgetés íródott le:

Andris: Mit csinálsz ma?
Én: Megyek pólóért, utána semmit. 12től ráérek.
Andris: Kitaláltam valamit. Tetszeni fog. Persze, nem nagy kunsztra kell gondolni. :) Kimennénk egy helyre… nem terep. Mikor találkozzunk?
Én: Juuuuuuj, meglepihely. Ööööööööö. (…) Kb dél/fél egy.
Andris: Hol? Mikor?
Én: 12 köki müller
Andris: Remek
Én: Mibe menjek?
Andris: NEM fa, fű
Én: Jó. :) Izgatott lettem.

Ez volt a mi reggeli, teljesen felnőttes írogatásunk. Felkaptam az ajándék pólót, aztán irány a KöKi. Reggeliztünk, aztán elindultunk. Volt egy kis kalamajka ismét a buszokkal, meg a menetrenddel, meg Andris tájékozódási képességével, végül csak elértünk Nagytéténybe a Kastélymúzeumhoz.

2016. szeptember 8., csütörtök

Gena Showalter: Éjsötét csók



„Az Alvilág Urai 2.”

Hm. Kicsit nehezen olvastam a laptopon. Nem szeretek monitoron olvasni, mert kifolyik a szemem. Ráadásul, mivel az első kötet nem fogott meg, számomra kicsit nyögvenyelős volt a kezdés.

Még mindig nem a kedvencnek bélyegzett karakterem kötete ez, bár a Halál démona bizsergető hatással volt a tekervényeimre. Izgattak a sebhelyek, a tetoválás, a kísérgetés, a kísértgetés. Ha valóban léteznének, már rég betörtem volna a budai erődjükbe.

2016. szeptember 7., szerda

Aranyköpetek # 3.



Könyves bejegyzést terveztem, de arra keltem, ma röhögni akarok.
Néha komoly gondok vannak a toronyban.

2016. szeptember 5., hétfő

Piros madzag



Annyi emberen lehet látni, hogy piros cérnaszerűséget hord a csuklóján, hogy mondtam magamban, ennek utána nézek, elvégre, nem véletlenül szaladgálnak ezzel a jelzéssel magukon.
Gondoltam, ha olyan, akkor nekem is lesz.

2016. szeptember 2., péntek

John Shirley: Acéltojás - Aliens



„2. sorozat”

Egyik nap a metrón velem szemben egy srác utazott, aki egy Alan Dean Foster írta Alien-könyvet olvasott. Észre sem vettem, de annyira elkezdtem szugerálni a címét, amit az ujja kitakart, hogy oldalra tekeredett a fejem egészen jól láthatóan. Erre a srác somolyogva felemelte az ujját, hogy lássam.
Leszállásnál meg megállt mellettem, és megkérdezte, miért bámultam. Mondtam, nem tudtam elolvasni a címet, és kíváncsi voltam. Megkérdezte, szeretem-e, mire teljesen felnőttesen felemeltem a nyakamban lógó Alient. Aztán leszállt.

Hogy jön ez a könyvhöz? Sehogy, csak jól esett leírni. Apropó, utána jutott eszembe, hogy ez a kötet, az Acéltojás a táskámban lapult.

2016. szeptember 1., csütörtök

Spirit Bliss: Mennydörgő némaság



 „Árnyékvilág 3.”

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Befejezni egy sorozatot, mindig rossz érzés, mert nem térnek vissza a kedvenc szereplők, csak ha újraolvasom a köteteket. A munkám miatt nehezen haladtam ezzel a könyvvel, alig volt időm olvasni, aztán tegnapelőtt egy ültő helyemben megettem. Nem tudtam letenni, olvastatta magát, és megpiszkálta az olvasásért felelős agymanómat, felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsivá tett, képtelen voltam becsukni a kötetet.