2016. augusztus 14., vasárnap

Kötődésfóbia



Tudom, ezerszer kiveséztük már a témát, viszont mióta novemberben újra belekerültem a párkapcsolati piac posványába, legtöbbször csak elhúzott szájjal kamillázok hol a találkozás, hol a levélváltás végén.

Valahol dolgozik bennem két világ. Nem szabad a múltból meríteni, de a jelenem mégis csak arra épül, s a rossz tapasztalatokból tanulunk. Hülyeség, hogy a jókból meg nem. Igaz, az nem is ég bele az agyam barázdáiba.
Az utóbbi két hónapban kristályosodott ki előttem, hogy akarni nem akarhatok valamit, ha a másik nem partner benne, és mindig résen kell lenni, mert a pasik újabban könnyebben hazudnak, és könnyebben is tűnnek el, mint eddig.


A ma embere nem tud és akar felelősséget vállalni, főleg az érzelmeiért, gondolataiért. A tetteket hagyjuk.
A kapcsolatokra, akár a tárgyainkra igaz, hogyha valami nem jó, vagy nem úgy működik, ahogy szeretnénk, meg sem próbálkozunk a működtetésével. Minek energiát pazarolni rá, amikor könnyebb elhagyni az első kanyarban? Kézközelbe kerültek az utánpótlások.
Persze, ez könnyűnek tűnik, de egy érző embernek lelkileg megterhelő.

Baromi könnyű manapság szexhez jutni, másrészt pont ugyanezért könnyű egyszerűen eltűnni az ember életéből és a biztonságosnak vélt szobánkban gubbasztani, ülni a Skype, Facebook és viber előtt pötyögni, és kifogásokat keresni.
Ez a jobbik eset. A rosszabbik, amikor valaki se szó, se beszéd felszívódik.

Az, hogy milyen trauma érte őket korábban vagy okoztak saját maguknak, az részletkérdés, mert egyből menekülőre fogják. Egyesek párkapcsolatban élnek, netán gyerekvállalás közelében vannak. Mások egyszerűen képtelenek elviselni egy jól induló kapcsolat gondolatát. Az előbbiekkel még könnyen megbirkózom, az utóbbiakba esők azok, akikkel nem tudok mit kezdeni.
Az egyiknek annyit mondtam, hogy többet beszélgethetnénk. Azóta csak egyszer találkoztunk, mert nem jár erre. S még az is baj, hogy vannak barátaim rajta kívül. Az egyik meg próbál promózni másoknak.


Kivagyok.
Az az érdekes, hogy képes vagyok igazán szerelmesnek érezni magam. De november óta nem engedem ezt meg magamnak. Egy bizonyos pontig tök jó eljátszani a párkapcsolat gondolatával, aztán megszólal a fejemben a riasztó.
Olyan, mintha a kötődésfóbiásoktól én is azzá váltam volna…
… az is lettem.

Hála az égnek, nem ültetek senkit hintába. Az utóbbinál azt érzem, hogy ahogy szintlépésre került volna a sor, kihátrált, eltávolodtunk, majd újra közelségbe kerültünk. Az a vicc az egészben, hogy emiatt eléggé rapszodikusak a napjaink. Mond, megígér dolgokat, aztán újra semmi.

Ugyanakkor, amikor meg jelen van, jól elvagyunk… már, amikor nem zabál dilibogyót, és nem viselkedik úgy, mint akinek elmentek otthonról.


Eltértem a témától.
Sokáig hordozom a korábbi sebeket ezekkel együtt, és miattuk, az önmagam védelmére azt vettem észre, kialakítottam egy távolságot mindenkitől. Tudnék szeretni, szerelmesnek lenni, de inkább nem akarom ezt az egészet. Az ezzel járó örökös vekengést. A kellemetlen perceket elkerülendő, bele sem megyek inkább az ilyen játékokba.
Úgy érzem most, hogy nem bízhatok meg senkiben. Azt érzem, nem lehetek biztos benne, hogy holnap mellettem lesz még valaki, és mit fog kezdeni azzal, hogyha kinyitom magam előtte. A tapasztalat a semmi és a sárba tiprás között bukfencezik.
Egyelőre nem látom, hogy ez megérné az áldozatot. Addig is maradok hű társa önmagamnak, arra legalább tudok számítani.


Képek forrása:
http://m.cdn.blog.hu/ps/pszichorendeles/image/szeretet%20bomba%20ki.jpg
http://www.pszichorendeles.hu/wp-content/uploads/2013/03/sz%C3%ADvagy.jpg

6 megjegyzés:

  1. Tudod, mit akarsz? Milyen pasit, kapcsolatot, további terveket? Persze nem lehet így kezdeni egy kapcsolatot, hogy kérdőívet adsz a partnernek, de azért érdemes önzőnek lenni és a saját céljaidat szem előtt tartani.
    Nekem a két éves kapcsolatom után egy év kellett, mire azt mondtam, hogy most készen állok. Nem kell sietni, szerintem egy nagyon csinos, érdekes ember vagy, ez jön át a blogon, jó társa lehetsz magadnak vagy bárkinek!
    Amit írsz, azt én nem tapasztaltam, a kötődésfóbiát, inkább az ellenkezőjét, hogy a pasik sietnek. Én ellettem volna csak úgy, tervek nélkül elélgedélni, szórakozni. Ennyit változott volna a világ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, illetve, rájöttem, mi kell nekem, és mit szeretnék, csak azt nem szeretném itt taglalni.
      Nem is akarom őket interjúvolni, sőt, én a saját tapasztalás pártján vagyok, akár rossz, akár jó történet kerekedik ki belőle.
      Nem siettetek semmit, igazából úgy állok hozzá, majd jön, ha jönni akar. Ha jön örülök, ha nem, magamban is elvagyok. De ettől függetlenül vannak események, és ezek eddig a tapasztalatok. Majd alakul.
      Köszönöm a szavaidat! :)
      Egyébként nem tudom, hogy sietnek-e vagy sem. A baráti körömben inkább most a csajok sietnek, a pasik meg elélnek anélkül, hogy a lányok "akaratát" valóra váltanák. Mondjuk, nyilván ez is egyénfüggő.

      Törlés
    2. Nem is azért kérdeztem, nem tartozik rám.
      Szerintem a közös értékrend az fontos, egyezzen a távoli jövő, mert különben csak egymás idejét raboljátok, ami csak akkor jó, ha az a cél :) Nekem pl. volt tengős-lengős célom is, az is jó volt, szórakozás. (Moziiii :)

      Törlés
    3. Ebben egyet értünk.
      A tengős-lengősömnek egy ismerős tett keresztbe utóbb. :/
      Bár lehet, jobb is így.

      Törlés
  2. Teljesen egyetértek a leírtakkal,ugyanis szó nélkül eltűnni és kifogásokat keresni mindig a legegyszerűbb- de ez sajnos a másik félt minősíti,ugyanis rögtön lehet tudni,hogy képtelen a felelősségvállalásra,az elköteleződésre és még csak nem is egyenes ember,mert most meddig tart elmondani hogy mit érez/gondol?

    Viszont te ne ess ebbe bele. Elhiszem,hogy nagyon nehéz és fáj- nagyon sokszor átmentem ezen a dolgon,és mindegyik megviselt,ahol közelebb éreztem magamhoz az embereket. Viszont ha élből elzárkózol, ne várj sokat az élettől. Sajnos az elkövetkező emberek nem tehetnek a múltadról- legalábbis én mindig ezt mondom,hogy esélyt mindenki ugyanannyit kap az elején és onnantól rajta múlik,hogy mit kezd vele. Ha nem,meg nagyon gáz az egész akkor nyilván nem kell erőltetni. De ha alakul ,akkor nem szabad rögtön elijedni és kihátrálni,csak mert előtte is mennyi csalódás volt. Igen volt, tapasztaltál és lesz is még biztos sok -ha nem is ezeken a területeken- de a lehetőséget elszalasztani nem szabad.
    De bocsi,nem akarok okoskodni amúgy (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van, akinek gondolom sokba fáj ezt felvállalni. Nem tudom, mi járhat egy másik ember fejében.
      Mivel nem szeretnék hasonlóképp kib@#ni az ember fiával, inkább hagyom, és élvezem az egyedüllétet. Az a baj, hogy naiv vagyok, és mindig mindenkinek megadom az esélyt. De egyik sem él vele.
      Tudom, hogy nem akarsz. ;)

      Törlés