2016. augusztus 6., szombat

Kifordultak



Egyre sűrűbben találkozok egy jelenséggel az ismerősi körömben. Többen mondják is, még több embernél tapasztalom.

Az alaphelyzet annyi, hogy van egy viszonylag normális ember, történik vele valam(k)i, a spiritualizmushoz, agykontrollhoz, valláshoz fordul, és kifordul önmagából. Teljesen más dallamra kezd el keringeni, mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Ráadásul, mivel magára kényszerít valamit, néha jó passzban van, néha nem. Utóbbiak azok, amik teljesen váratlanul törnek rá, és azokat az embereket löki el magától, akik mellette állnának.


Én valahol ennek a visszájára fordultam az évek alatt. Nem bánom, mert úgy érzem, felébredtem, két lábbal állok a földön, és nem gondolom, hogy baj, hogy kérdéseket teszek fel, és nem fogadok el bármit elsőre.
Ez is biztos rossz valahol valaki szemében.

Az enyémben pusztán csak furcsák azok, akik valamiért félnek önmaguktól, gyávák önmaguk lenni. Nyilván erre rájön még pár olyan esemény az életükben, amik az emberségüket kasztrálják, és elfordulnak egy szerintem hamis világ felé.
Szülőt találnak istenekben, barátokat hasonszőrű közösségekben, gondolatokat más emberek tanításaiban.
Eszerint élnek. Magukra veszik, akár egy ruhát.

Kicsit olyan érzésem van tőlük, mintha agymosottá válnának. Nem beszélgetnek, hanem megtérítenek. Nem társalognak, hanem szónokolnak. Meg sem hallgatják a másikat, vagy inkább, meg sem hallják, a másik fél mit mond nekik.
Úgy viselkednek, mintha ők szarták volna a spanyol viaszt, jobban tudnák az élet titkait, működését, és az ő elméleteiket meg sem közelíti a másé, sőt, egyenesen nem is létezik. Nem fogadják el.

Kiosztanak, megsértenek, s ezt a világ legnagyobb nyugalmával teszik.


Egyszer beszélgettem egy lánnyal, akivel imádtunk emlékeket gyűjteni. Érdeklődve szemléltem, hogy a személyes tárgyait elkezdi elosztogatni, és amikor a huszadik körömlakkot, és legalább ennyi könyvet kaptam tőle, mondom, már megkérdezem, aztán ezt miért. A válasz az volt, hogy egy tanító azt mondta, világi hívságokat nem kell gyűjteni, másnak úgysem jelent semmit majd, és csak csetreszek ezek. A legjobb, legszebb, legféltettebb emlékeit ajándékozta el. Igaz, tényleg így nem jelent másnak semmit, de ha mondjuk anyukámból nem maradt volna nekem egy pár cipő az ilyen hozzáállás miatt, érzelmileg megcsömörlök.

De volt olyan is, hogy a srác közölte, ő nem sajnálja a hozzátartozóját a halála miatt. Lehet ezt magyarázni, nekem ez gyomorforgató hozzáállás, amellett, hogy úgy beszél velem, hogy csak a hibáimat látom. Innen tudom, hogy amivel takarózik, az nem igaz. Nincs túl rajta.

Sőt, itt van az is, aki porfogónak titulálja a neki szánt meglepetést, és közli, dobjam ki nyugodtan.

Szomorú, hogy egy-egy ilyen dolog miatt, így állnak hozzá az élethez, és valahol utálják magukat. Belemenekülnek ebbe az egészbe, amiben ők kapaszkodókat látnak. A változás radikális, természetesen az. Viszont az, hogy mentsvárat keresünk, és az, hogy elfelejtünk önmagunk lenni, két különböző dolog.
Sajnos, azokat az embereket bántják, akik mellettük állnak, és ezt észre sem veszik.
A félénkségüket érzéketlenséggel palástolják, érzelmi impotenciával.

Én értem, hogy kellenek segítségek az életben. Volt már benne részem, fogódzkodtam könyvekbe, filmekbe, viszont eszembe sem jutott a számmisztika alapján élni az életemet, vagy horoszkópot olvasni, hogy megmondja, mit hoz a jövőm, és aszerint élni az életemet.
Néha jó, néha megnyugtató, ám függőséget okoz.


A fenti példákból kettő ugyanaz az ember. Megismertem benne egy jó srácot, remek embert, akiben láttam az értelem gyenge szikráját. S úgy érzem, ahogy közel kerül hozzá valami, ami jó, szisztematikusan taszítja el magától, megszúrja, ellöki, neki nem kell. Biztos, hogy „bántották”, és fél mindentől, ami túl közel kerül hozzá. Nem tudja kezelni, és egyből visszafut a biztonságosnak vélt várfala mögé, amin még a levegő sem jut át, hogy kiszellőztesse a fejét.

Az a legrosszabb, hogyha tükröt tartasz elé, megtámad. Meg sem próbál megérteni, hiszen bántom a bámulatosan tökéletes kis világát. Az már más kérdés, hogy ő is bántja az enyémet. Csak mivel nem ugyanazt a dallamot fújjuk, én kívül esek a szeretetcsomagján.
Próbálom ezt a típusú embert megérteni, ám nem megy. Baromi nagy meló kiigazodni rajta, beszélgetni vele, megérteni, megértetni, mit akarok.

Csak reménykedem mindig, hogy visszatér a józan esze.


képek forrása
http://img11.deviantart.net/2961/i/2012/049/d/d/the_mask_i_wear_by_xcrazyonyoux-d4q7gbm.jpg
https://i.ytimg.com/vi/xQoZsXaEZ4M/hqdefault.jpg
http://static1.squarespace.com/static/5607e83ce4b0a63e223cbf14/t/56f51e41746fb9744ebc07fe/1458904646406/

4 megjegyzés:

  1. Hűha, azért ez kemény, ha ismerőst szippant be egy ilyen közösség. Nem tudsz mit tenni. A gond akkor van, ha felébred, de már nem eresztik, nincs hová visszamennie vagy már tényleg mindenét eladogatta és semmi nem maradt neki, akár anyagilag is kisemmizték. Szerintem az marad ilyen közösségben, akinek megéri, jobban, mint a többieknek, a többi meg menekülne, csak nem tud. Elvágva minden út. Utánamennek. Fenyegetik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én csak remélem valahol, hogy nincs szó szektáról. Igazság szerint, csak olyan embereket gyűjt maga köré, akik egyet értenek vele, de az meg bőven elég, hogy megerősítsék abban, amit folyamatosan szajkózik.
      Most úgy gondolom, egy nap rájön, hogy egyedül maradt, mert már azok sem lesznek neki, akikről most úgy gondolja, hogy vannak és lesznek.

      Törlés
  2. Nem ugyanazt a dallamot fújjátok és neki nincs is szeretetcsomagja. Neked viszont van és ne pazarold rá. Olyanok között oszd szét, akik megérdemlik és akik valamennyire is tudják azt viszonozni feléd hogy legyen miből táplálkoznod és építkezned!!!!
    Majd amikor később rájön, hogy hol hibàzott, akkor lesz nagyon késő és visszafordíthatatlan mert egyedül marad!! Az ilyen embereknek talán jobb is lenne egyedül!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem van szeretetcsomagja, csak önmagára dobálja a fruttit, vagy érdektelen emberekre... bár, ha őszinte vagyok, akkor szerintem csak a vakvilágba.
      Az a baj, hogy ő is megérdemelné, csak elfogadni nem tud, mert nem mer. Ezzel meg nem tudok mit kezdeni.
      Mindenki való valakinek, ha más nem, önmagának.

      Törlés