2016. június 22., szerda

Cassandra Clare: Történetek az Árnyvadász Akadémiáról



„Első és második könyv”

Rémes, hogy mennyire nem vagyok aktív. Őket sem most vettem, sem most olvastam. Még a múltkor kavirnyáltam a körúton jó antikváriumok reményében, és többek között az elsőben találtam rá erre a két kötetre – füzetre -, amikkel már máshol szemeztem, de még sosem vett rá a lélek, hogy meg is vegyem. Akik olvasták a korábbi CC-s bejegyzéseimet, szerintem rájöttek, hogy imádom az írónő világát, így nem váratott magára sokat, hogy ezt a sorozatot is elkezdjem.


Első könyv: Az Árnyvadász Akadémia / Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan

Simon kalandjai az Árnyvadász Akadémián
Miután mondénként, aztán vámpírként élt, Simon nem gondolta volna,
hogy egyszer még árnyvadász lehet belőle,
ma azonban megkezdi tanulmányait az Árnyvadász Akadémián.
Vajon lehet-e belőle ugyanaz az ember, aki vámpírként volt?
Képes lesz-e megint hőssé válni, és megfelelni a barátainak, Isabelle-nek
és legfőképpen önmagának?


Műfaj:YA, fantasy
Oldalszám: 77
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (2015)
Eredetileg: Cassandra Clare and Sarah Rees Brennan: Welcome to Shadowhunter Academy
                        (Tales from the Shadowhunter Academy Book 1; 2015)
Fordította: Kamper Gergely

Kedvenc idézeteim:
1)
Ha azt mondod, hogy „ne essek pánikba”, garantáltan mindenki pánikba esik.

2)
- Te vagy Lord Montgomery, Simon.
- Nem értem – rázta meg a fejét a fiú. – Amikor az emberből vámpír lesz, cím is jár hozzá?



Második könyv: Az elveszett Herondale / Cassandra Clare és Robin Wasserman

Simon kalandjai az Árnyvadász Akadémián
A legszörnyűbb bűn,
amit egy árnyvadász elkövethet az, ha cserbenhagyja a társait.
A XIX. század elején Tobias Herondale megszökött egy csatából,
és hagyta meghalni a többi árnyvadászt. Bűnéért halálra ítélték,
azonban soha többé nem tért haza, így a Klávé a felesége életét vette el az övé helyett.
Simon és a többi diák elborzad a barbár tettről szóló történet hallatán,
főleg, miután kiderül, hogy gyermeket várt volt.
De lehetséges-e, hogy a gyermek életben maradt?
Talán ma is él egy elveszett Herondale valahol a világban?


Műfaj: YA, fantasy
Oldalszám: 80
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (2015)
Eredetileg: Cassandra Clare and Robin Wasserman: The Lost Herondale
                       (Tales from the Shadowhunter Academy Book 2, 2015)
Fordította: Kamper Gergely

Kedvenc idézeteim:
1)
Nem is olyan régen Simon Lewisnak még meggyőződése volt, hogy a testnevelő tanárok egytől egyig démonok, akik valamelyik pokoli dimenzióból szöktek meg, és a koordinálatlan mozgású diákok gyötrelmeiből táplálkoznak.

2)
Viszont ezek az Akadémiára járó árnyvadászok? A legtöbben feltehetőleg azt hitték, hogy a manga valamiféle démoni lábgomba.

3)
- Bizonyos dolgokat csak az érthet meg, aki átélte őket.

4)
- Mind azok vagyunk, amivé a múltunk tett bennünket – felelte Catarina. – Sok ezer mindennapi döntés összessége. Megváltozhatunk, de soha nem szabadulhatunk meg attól, akik voltunk.



Gondolatok
A kötetek vastagságából ítélve, nem gondoltam, hogy két külön bejegyzést kellene szentelnem neki, főleg azért is, mert számomra ez a két könyvecske egymás ellenpólusai. Az első könyv nyögvenyelős, mintha Simon nem lenne Simon. Hiába vagyunk benne a fejében, olyan, mintha kívülről figyelnénk az eseményeket. A másik, hogy túl sokszor utalunk vissza a Végzet ereklyéiben történtekre, Simon zsidóságára, vámpírságára, és így a problémáit nem tudtam elhelyezni magamban. Ezzel szemben a második kötet már jóval jobban van megírva, gördülékenyebb, izgalmasabb, érdekesebb, s bár ebben is rengeteg a visszautalás, valahogy jobb helyeken vannak, indokoltabbak.


Első könyv
Amiben bővelkedik a „nagy sorozat”, az ebből a kötetből hiányzik, s mondhattok bármit, kell az érzelmi töltet ahhoz, hogy egy könyv hatással legyen az emberre. Az égvilágon semmit sem mozgatott meg bennem. Olvastam, érdekes volt, de ez a könyv csak van. Tény persze, bevezető kötet, nagyon nem kell tőle semmit se várni. A szereplőket hol utáltam – már akit -, hol szerettem.

Simon, mint főszereplő. Végig az járt a fejemben, hogy ő nem az a karakter, aki elbír egy sorozatot. Együtt éreztem vele az emlékei elvesztése miatt, a küzdelemmel, amit nap mint nap átél az akadémián azért, aki. S ott van a vágy, a remény és a félelem, ami a történetszálát mozgatja. A humor ebben a kötetben másodlagos volt, igaz, nem is feltétlenül illett volna bele a szövegkörnyezetbe.
Isabelle megjelenését nagyon nem értettem, ám legyen. Meglepődtem a lány heves kirohanásán.

Ebben a kötetben feleleveníthetjük a Mennyei Tűz elvarratlan szálait, kapunk egy kicsit több infót és emlékeztetőt Simonról. Megkapjuk az Akadémia alapjait, s ezért talán a komolyabb hangvételre szükség volt ebben az esetben.


Második könyv
Simon sorozata ezzel a fejezettel lopta be magát a szívembe, és indult el igazán. Kevesebb rinya, több humor, több érzelmi töltet, több rejtély. S talán ezért is éreztem rövidebbnek, mint az előzőt. Olyan hamar kiolvastam, hogy csak lestem, és utáltam a végét, mert csak ennyi maradt bennem: He? Már vége is? Ne mááááár!

Valahogy Simon harca önmagával rávilágított az én személyiségemre is, és ezért teljesen bele tudtam élni magam. Ugyanakkor őt is megrángattam volna olykor, hogy értem én a nyomorodat, de ha nem rázod meg magad, mástól hiába várod, nem lesz tornádó, ami felborítja a világodat, és öntudatra ébredsz, mint a Skynet.

A Herondale-lehetőség pedig alaposan megmozgatta az agyamat. Konkrétan sejtettem valakit, akiről a kötet végére kiderül, aztán mi lett? Egy jó nagy kérdőjel.

Nem tudom, hogy jobb lenne-e ez a sorozat könyvekben, nem csak novellákban. Nyilván, kell a pénz, duóban könnyebb dolgozni, mint trióban. Viszont, annyira rövid, hogy hiába van vége felirat a logikus pontnál, úgy érzem, egy vaskosabb kötetnek jobban örültem volna, ami mondjuk az első hat könyvecskét öleli fel. Mivel még csak kettőnél tartok, erre a kérdésre visszatérünk, ha már elolvastam mindet.

Éleződnek a feszültségek, a különbségek. Feltűntek régi jól ismert szereplők is. Kaptunk kis adagot ismét az Árnyvadászokról, Tobias Herondale-ről.
Ja, és még mindig utálom a Klávét… meg bár nincs benne, de még mindig szeretnék egy démonmotort. :D

Oh, és a magyar árnyvadász. Először mosolyogtam, szeretem, amikor Budapestet misztikusnak tüntetik fel (mert az is), a szülötteit meg érdekesnek. Remélem, lesznek még magyarok a történetben, akik gördítik, hátráltatják a szálakat.

Ajánlom
Mindenkinek, aki szereti Cassandra Clare világát, és olvasták a Végzet ereklyéit. Mivel sok olyan apró részlet van, ami visszautalás, s bár el van magyarázva a miértje, mégis úgy gondolom, hogy kell egy előismeret hozzá.

4 megjegyzés:

  1. Biztos aktív vagy, csak nem a neten. Nyáron még annyi időm sincs, mint máskor, ma muszáj lesz biciklizni tanítani a gyereket, állandó nyári program, se főzés, se film, se könyv, pedig úgy utálok a melegben kint lenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dolgoznom kell, és mivel most nálunk képzések vannak, mire a géphez jutok, vagy legalábbis haza, már nem pörögnek a fogaskerekek.
      Főleg ebben a melegben.
      Ma mentem be az irodába, és szakadt rólam a víz... főleg azért, mert nem volt nyitott ablak a villamoson, amin ment a meleg klíma. :D:D:D
      Gondolom, hogy a gyerek az egy teljesen más időtöltés, elfoglaltság és teljes embert kíván.

      Törlés
    2. Nem irigyellek. Én biciklizek és légkondis a melóhely. Nem izzadok le.
      Á, a gyerek már hat éves, elvan magában is, csak én nyüstölöm a biciklizéssel. Igazából nem kell sokat foglalkozni vele, csak ha ő akarja, akkor igen. Meg hát ugye, családtag, csak annyira időigényes, mint más ember, társalgás, kaja, állandó jelenlét :) Tegyük hozzá, hogy nyári szünetben.

      Törlés
    3. Nem árt a testmozgás. :)
      Szerencsés vagy, rólam szakad a víz.

      Törlés