2016. június 18., szombat

Agyő, bölcsesség!



Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az egyik legparásabb dolog egy fogászati székbe beülni úgy, hogy van négy bölcsességfogad, amiről előzetesen más információkat kaptál. S mivel az internet a barátunk, nem nehéz a tapasztalatokra rábukkanni. Valakinek piszkosul fáj, valakinek egyáltalán nem. Na, én ezt kihagytam, nem akartam tudni róla, sőt, úgy mentem be a konzultációra, hogy behúztam fülem, farkam, és egy szuszra kitoltam a dokinak, hogy tudom, ne mondjon semmit, altatásban kapjuk ki mind. Kicsit nevetett rajtam, aztán csináltunk panoráma röntgent.

Nyugi, frászos képek nincsenek a bejegyzésben. :)


Nekem szinte csak rossz tapasztalatom van a fogorvosok kapcsán. A legutóbbi is azt mondta, három bölcsifogam van. Ehhez képest Anita – a mostani dokim – már négyre mutatott rá. Eggyel nem volt gond, egy lyukadni kezdett. Ezek a felsők. A két alsó meg… mind a kettő rossz helyre nőtte ki magát.
Megbeszéltük, hogy altatásban lesz megcsinálva az, amit kértem:
- 4 bölcsifog eltávolítás
- fogkőleszedés
- 1 tömés
- 2 töméscsere
Kaptam kezelési tervet, sok instrukciót, hogy mi kell még a műtéthez – fogCT, EKG, teljes vérkép-, mikor lesz a kivégzésem időpontja, és nagyjából mire számíthatok. Azért nagyjából, mert mind az altatás, mind a lábadozás minden embernél más, úgyhogy fel lettem készítve minden eshetőségre.
Már annak örültem, hogy nem voltam magamnál alatta.

A konzultáció és a műtét között majdnem egy hónap telt el. Annak ellenére, hogy panaszom nem volt, úgy voltam vele, vannak dolgok, amiket nem halogathatok. Idővel a négyből három fájt volna, és azt nem volt kedvem megvárni, s mivel beszari vagyok, kértem az altatást. Francnak van kedve végigélni azt, hogy könyékig túrnak a szájában, meg vésnek, meg fúrnak, meg törnek. Nem, én a gyáva megoldást választottam, mert legalább egy traumával kevesebb a kis lelkemnek.

Ebben az egy hónapban ugye, volt gégefedő- és hangszálgyulladásom, ami rendbe is jött szerencsére a műtét napjára. Nagyon odafigyeltem arra, hogy betartsak mindent, mert féltem a fogfájástól. Megcsináltattam a fogCT-t, amitől kemény öt percre úgy éreztem magam, mintha az Ezeréves Sólymot kormányoztam volna. Jöhetett a vérkép és az EKG. Ez utóbbi kettőt a szokásos helyemen végeztettem el, és aranyosak voltak nagyon, mert bátorítottak, bíztattak, saját sztorikat meséltek.
Beküldtem mindent a rendelőbe, aztán kezdődhetett a tikk-takk, hogy legyek már túl rajta.

Az altatás ténye volt számomra izgatottsággal teli, mert még sosem altattak, nem tudtam, milyen érzés lesz, hogy fog működni, utána milyen lesz, tényleg nem fogok érezni semmit…stb.
A műtét előtti napokban is mindenki csak paráztatott, meg osztotta az észt.
Végül elérkezett a nagy nap.

Előtte levő este könnyű vacsora volt megengedett. Ötkor betúrtam egy mekis szendvicset, meg négy sajtfalatot, aztán semmit. Reggel szerintem valahol dolgozott bennem az adrenalin, mert nem kávézhattam, sőt, semmi sem lehetett a gyomromba. Főni jött, vitt, papírokat töltöttem: beleegyezés a vénás altatásba, műtét utáni szabályok, meg szintén egy beleegyező magába a műtétbe, lehetséges kockázatok ismerete.

Szólítottak, mentem. Találkoztam az anesztessel, kérdezett párat, elmondta, mi hogy fog történni, aztán már bent feküdtem a székben. Arra még emlékszem, hogy az asszisztenssel nevetünk, kérdeztem valamit az anesztestől, aki beadta a cuccot, és hirtelen lelassult a világ. Jó érzés volt, ezért mondtam, hogy ez annyira jó, ilyet kérek otthonra is. Nevetés, majd filmszakadás.

Műtét után
Kikísértek az ébredezőbe. Kaptam ágyneműt, aludnom kellett volna, de folyton karattyoltam, sms-t írtam, arra már nem emlékszem, mit mondtam, de nem akartam nagyon aludni. Főni közben felhívta Mr. A-t, hogy mivel műtét után 6 órán keresztül kell, hogy legyen mellettem folyamatos felügyelet, jöjjön. Aranyos, mert hiába már nem vagyunk együtt, jött és ápolt.
Hazafelé már éreztem, hogy a kocsi ringatása egészen kellemes. Otthon előhalásztunk mindent az ágyneműtartóból, mert ülve kellett aludni. Amennyire kiütöttnek éreztem magam, ahogy letettem a fenekem az ágyra, aludtam is. Az a nap vizet kortyolgatva, gyógyszerezve, szundival telt.


Így néztem ki a műtét után. Vicc, hogy akkor még nem voltam Dolph Lundgren áll-imitátor, csak másnap. Éjjel sikerült aludni is. Az a „tampon” a kezemen: ott kaptam a vénás altatót.

1. nap
Kezdtem érezni, hogy hiány van a számban, dagadni kezdett a pofazacskóm, mintha két zsömlét rejtegettem volna bennük. Mivel rendesen tágítják az ember száját, a szám is olyan volt, mintha leszoptam volna egy méhkast. Mivel rendes gyerek vagyok, rendesen szedem a gyógyszereket, így komolyabb fájdalom nélkül nekiindultam a gyógyulásnak.
Persze, kellemetlen, érzékeny, de biztos találkoztatok már a Cataflammal. Gyerekkorunk óta tudjuk, hogyha fáj a fogunk, akkor dobjunk be egy bogyót belőle. Én kettővel átvészeltem az első napot, utána napi eggyel. Kicsit kómás voltam a víz, leves és Augmentin-Catafalam-Milgamma diétától.

2. nap
A jobb oldal lejjebb húzódott. A két felső fogamat amúgy nem éreztem egyáltalán, az alsó húzódik kicsit. A bal genyózik velem – de erre számítottunk is -, cserébe én is vele. Borogattam, de azt annyira nem szerette. Már nagyon éhes voltam, nagyon nyűgös, jobbára fekdegéltem. Apukámék a változatosság kedvéért hoztak levest, meg vitamint. Mr. A mondogatta, hogy Dóri néni, aki a hamut is mamunak mondja, meg a protkómat nehogy egy pohár vízbe hagyjam.
Egy Cataflammal túléltem a napot.
Reggel még abszolút nem volt mimikám. Ezen a képen speciel mosolygok.


Délutánra már kezdett visszatérni belém az élet.
Aztán jött az éjszaka, és a rosszullét.

3. nap
Hajnalban arra keltem, hogy nem érzem a végtagjaimat, zsibbadnak, a gyomrom annyira fáj, mintha kést döftek volna bele folyamatosan forgatva. Az ágy verítékben úszott. Hánynom kellett, de tudtam, hogy a gyomorsav nem tenne jót a varratoknak, visszatartottam, amitől még jobban fájt a gyomrom, sírni akartam, de ilyenkor sír az ember, akkor meg minden rossz lesz.
Nyüszögtem, vergődtem órákon keresztül. A csak folyadék és a gyógyszerek kikezdhették a pocómat rendesen.
Szintén fekvéssel telt a nap, mert amikor nem aludtam, akkor szédültem.
A bal alsó kivételével teljesen leapadt a fejem, persze, érzem, hogy hol vannak a varratok, és olyan őrületesen nagyra sem tudom nyitni a számat.
A gyomorfájásra főztem a levesbe tésztát, amit egészben, rágás nélkül nyeltem, mint kacsa a nokedlit. Nem is tudtam megenni mind. De a gyomorfájás abbamaradt.

4. nap
Megint gyomorfájásra keltem, de erőt vettem magamon, és elmentem a zöldségeshez. Vettem málnát, meg banánt, rostos üdcsit, és répát. Szabályszerűen szédültem a betonon. De annyira jól esett a gyümölcspép, hogy azt el sem tudom mondani.
Ma már használtam Corsodylt fogmosás után.
Ma úgy ráeszméltem, hogy négy napja nem ittam kávét, s megveszek egy hamburgerért. :(
A bal oldalon már egy egészen kis pukli van, a másikon semmi. Megpróbáltam szívószállal inni üdítőt. Hahaha… viccesebb, mint ahogy ettem… nem… az első napi leves kanalazásnál nincs nagyobb börleszk.

5. nap
Fájdalomcsillapító nélkül immár. Húzódik rendesen az alsó állkapcsom, de ami rosszabb, hogy kegyetlenül viszketnek a varratok. Már éhes sem vagyok, bár szerintem ez köszönhető annak is, hogy a hangulatom a béka valaga alá vándorolt.

6. nap
Panaszmentes nap. Annyira megszoktam, hogy ott vannak a fogak, hogy a nyelvem oktalanul is néha odatéved. Sikerült 8 órát egy huzamban végigaludni, úgyhogy ma szenvedtem először igazán a kávé hiányától.

7. nap – varratszedés
Idegesítettek egész nap a damilok, főleg, ami időközben lifegni kezdett. S mivel egyre jobban tudatosul bennem, hogy nemsokára normálisan ehetek, annál jobban kívánós vagyok. Plusz, mára az antibiotikum is kifejtette a maga mufurc hatását. A rendelőbe menet az egyik damildarabot lenyeltem – ne adjatok semmit éhes nő szájába. :D
Anita megnézte a puklimat, szurkoljatok, hogy elmúljon csütörtökig, és még egy pótvarratot se kelljen betenni a bal alsóhoz! Kaptam gyümölcsös zsibizselét, és fájdalom nélkül kijöttek a damilok. Helyre igazítottuk a töméseket, políroztunk kicsit. Mondta, hogy látszik, mindent betartottam rendesen, és ellátott jó tanácsokkal.
(még egy hétig nuku alkohol, enni csak óvatosan, körültekintően, rendszeres öblögetés mellett)

És, véget ért ez a szakasz. Valahogy örülök neki. Attól kicsit becsavarodtam, hogy itthon voltam az időm nagy részében (99,9%) egyedül. Átvészeltem, túléltem. Remélem, fél év múlva találkozok csak Anitával legközelebb. :)

Műtét utáni jó tanácsok:
- két hétig nuku cigi, alkoholfogyasztás, édességevés, -ivás (én a kávét is mellőztem)
- 3-4 napig tilos a tej- és tejtermékek fogyasztása
- fejet felpolcolva kell aludni a műtét után
- szájöblögetőt használni a műtét utáni 2. naptól szabad – de ez más volt a főninél, más nálam.
- piszkálni, szívogatni a sebet sem szabad
- jegelni lehet 20 percig itt, aztán a másik oldalt a szemtől távol
- nem szabad sportolni, búvárkodni, súlyt emelni, melegben – pl. termálfürdő – lenni
- orrot fújni, tüsszenteni sem szabad – nekem mondta Anita, hogy óvatosan lehet orrot fújni, nem erőltetve, de tüsszenteni még mindig nem merek.
- műtét után vérezni fog a nyiszatolás helye. Ez normális. Én is köpködtem.
- ja, és szedni kell a gyógyszereket.


Ezt itt mind.
Mint egy igazi idős.


Vagy baba. Nincs fogam, és pépeken élek. (a képen répapép)

Amúgy én mostam a fogamat a leves után is. Pontosabban, leves után vízzel „öblítettem” magamon, aztán puha sörtéjű fogkefével, óvatosan mostam a fogam, a műtét helyét is.

Tényleg legyen veletek valaki a műtét utáni hat órában feltétlenül.

Ennyi lenne a bölcsifogak története. Eléggé bódult voltam a műtét napján ahhoz, hogy elfelejtettem megkérdezni, hol vannak a kis drágák. Magamban meg megfogadtam, hogy amennyire csak lehet, vigyázni fogok a pofázmányomra ezentúl.

Ezért sem volt bejegyzés, mert előtte tanfolyam volt a melóban, és „kicsit” izgultam, a héten meg nagyon nem voltam elememben, és arra gondoltam, egy bejegyzés keretein belül leírom, mi történt.

4 megjegyzés:

  1. Meg van minden örökítve a blogon :) Azért ez kemény. Komolyan, nekem kétszer vágták fel a hasam a gyerekek miatt, de hát ez még szörnyebbül hangzik. Én mázlista vagyok félig, mert kettő fent ki sem nőtt. Állítólag ez nem egyedi dolog, hogy nincs ott fogcsíra, végülis a bölcsességfog csak szükséges rossz.
    Féltem volna az altatástól meg a műtéttől meg mindentől, hát ezt horror volt olvasni, jobbulást és kitartást!! És írjál sokat! (Anyám mikor csináltatta a fogait, csonttá fogyott, szóval egyél rendesen!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg, mondjuk a fogaimat nem kértem volna el emlékbe, az csak egy pillanatnyi gondolat volt. :)
      Nem tudom, melyik a rosszabb. Minden műtét vagy beavatkozás rossz és kellemetlen.
      No igen, a bölcsességfog az élet kandírozott cseresznyéje.

      Köszönöm!!!!
      82kg-val műtöttek. Most 76 vagyok. :D

      Törlés
  2. Te vagy a hősöm mostantól :) tarts ki, ennél már csak jobb lesz :)
    Ami engem illet, biztató, hogy lehet mindezt altatásban is csináltatni, ráadásul egyszerre, rá is kérdezek nyáron a dokimnál. A lábadozás így is, úgy is szar, akkor már a folyamatot ne kelljen végigszenvedni. Megkérdezhetem, hogy nagyságrendileg mennyibe került az egész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Megtisztelsz.

      Lehet, én amikor nekikezdtem, akkor a főnökömet faggattam, mert az ő dokija csinálta most nekem ezt is. Kutattam, hogy hol lehet altatásban, és mennyiért.
      Nem mindenhol csinálják meg, és arra készülj, az altatás a legdrágább tétele a történetnek.
      Hat számjegyű összeg volt 200 000 és 300 000 forint között.

      Törlés