2016. május 9., hétfő

Off: Csapongó



Elmúlt az íráskényszerem. Legalábbis, úgy érzem. Ha őszinte akarok lenni, akkor ameddig le nem ülök, rengeteg ötletem van. Lefirkálom őket, de amikor az írásra kerülne az idő, kiszállnak a gondolatok a fejemből. Az utóbbi napokban pedig, még az ötleteim sem zsezsegtek. Írnék is, meg nem is. Billegek.

Vannak napok, amikor túl sok gondolat tolong a fejemben, és jegyzeteket készítek. Vannak olyanok, amikor a meló kiszív belőlem mindnet. Van, amikor az irányításért felelős agysejtem többször egymásután nekirohan fejjel a koponyámnak, hátha elájul pár napra, és kiiktatja az őt túráztató tényezőket. S vannak azok is, melyeket csak úgy túlélek.
Ilyenkor gondolkodom el azon, mióta is nem írtam már semmi értelmeset? Túl hosszú idő óta.


Azért sem vagyok túl aktív, mert nem tudtam most szívvel-lélekkel – és aggyal – írni. Annak meg nincs értelme, ha csak erőlködöm.
Jól esik bevackolni esténként, és csak olvasni. Még a filmek is olyanok lettek… általában nem nézem őket, így nő a megnézendők listája. Úgy tűnhet, azon kívül, hogy bámulok ki a fejemből, nem történik velem semmi.
Pedig de. Csak talán egy egész bejegyzést nem ér meg külön-külön.


Voltam Scooter koncerten. Tök jót ugráltam rá. Volt egy srác, aki részegen hozzám dörgölőzött, és megsértette a „túl közel vagy, húzz innen” határt. Megpuszilta a fejemet, búgott a fülembe (?!?!?!), meg fogdosta a kezem és a derekam. Végül persze elment, talált magának más szerelmet. Amit sosem csináltam, maradtam még a barátaimmal kicsit a koncert utáni bulin, és még ott is jó volt lötyögni, pedig ez rám egyáltalán nem jellemző. (nem tudom, mi történt a jeggyel)

Csináltam olyan rántott csirkét, amit nem olajban sütöttem ki. Apunak mindig nyersre sikerül a közepe, nekem teljesen átsült. Fini lett. Tök büszke voltam magamra. Nem úgy, mint a kísérleti oreo tortámon, amit a kukának adtam. Én nem tudom, milyen recepteket próbálnak az emberek, de ez volt a negyedik oreo receptem, és eddig egyik sem sikerült. Valami mindig kimarad a receptekből. Hogy sikerül-e kiviteleznem a majdnem-rokon szülinapi tortáját, azt majd megmutogatom… ha sikerül…


Jártam Picasso kiállításon is, ami a Várban van most fent. Jó volt, sokkal jobb, mint a korábbi, amin voltam, mert most nagyon sok festmény van, élvezetes kis tárlat, ha az ember tudja, merre akar indulni. Egy-két kedvencemet, gyerekkoromban a művtöri könyvben látott képet felfedezhettem élőben is.
Van egy olyan megérzésem amúgy, hogy nem teljesen sorrendben haladtunk rajta végig. De ez van.
Nézzétek meg!


Túléltem az Angriest Whoppert… bár a csípősség ízlés kérdése. Féltem tőle, hogy lángolni fog kifelé jövet, de befelé menet sem volt durva. A szemem sarkából figyeltem egy srácot, aki eltünteti, aztán hagytam, Mr. A hagy harapjon bele először.
Aztán kisírtam magamnak egy koronát.

S még jó, hogy nem fogadtam meg, hogy nem veszek könyvet a könyvhétig. Jártam antikváriumban, meg sikeresen kiléptem a Klinikák megállónál a metróból, és hogyhogy nem, belefutottam akciós könyvekbe.


Cynthia Hand – Angyalnyár (kisregény)
Déry Tibor – A befejezetlen mondat


Michael Foss – Kelta mítoszok és legendák
Bernard King – A rúnák titkai
Cassandra Clare & Sarah Rees Brennan – Az Árnyvadász Akadémia
Cassandra Clare & Robin Wasserman – Az elveszett Herondale

Nos, és az arra váróknak. Van most itthon – összekukáztam – három Lovecraft könyvet, úgyhogy majd lesz az ígért összehasonlító elemzés is. Csak most nincs kedvem elkezdeni. De jönni fog.


Igyekszem majd többet és tartalmasabbat is írni, bár rászoktam arra, hogy felkelés után tornázok reggel, aztán dolog van, este meg kergetem az árnyékomat. Úgy gondolok most erre, hogy mindenkinek kell a feltöltődés. :)
Ijesztő, hogy ha nem írok, nem hiányzik a blog. De ha meg rá gondolok, minőséget adnék. Gondolom, a kedvemet az is elveszi, hogy sok feszkó volt az utóbbi időben, és sokszor vagyok ideges. Amikor pedig az lemegy rólam, leeresztek, mint egy lufi.

Na, megyek. Ideje hajat mosni, aztán kikapcs. Úgyis esik az eső. :(

4 megjegyzés:

  1. Pénteeek, a mi napunk!!!! :) ;) ♡

    VálaszTörlés
  2. Tök ideg vagyok én is mostanában, szóval együtt érzek. Az a jó, ha senki nem szól hozzám. A Meglepetést láttam legutóbb, nálam is elég kevés film van, amit meg akarok nézni, nincs is hozzá kedvem :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy látszik, ez most egy ilyen időszak sajnos.
      Ezzel vigasztalom magam. :/

      Törlés