2016. május 23., hétfő

Idegőrlő cipős dolgok



Most megálljt parancsoltam magamnak, mégis, múltkor várakozás közben beszédültem egy cipőboltba. Csorgattam a nyálam, és gondolatban körülbelül harmincezer forintot tapsoltam el csak cipőre. Persze, azóta sem vettem egy darabot sem, de már tudom, mit szeretnék „majd a nyárra”.*
Meg nem is szeretnék venni egy nyolcadik darabot ugyanabból a fazonból.


Hétfőn is volt egy találkozóm, előbb értem oda. Pontosan nem értem, miért kell olyan cipőkbe passzírozni a lábunkat, amiben nem érezzük jól magunkat. Mert lehet, hogy mi szexinek érezzük magunkat benne tőle, de kívülről csak a botladozás jön le – éktalpú papucscipő – vagy az arcunkra kiül a fájdalmas erőlködés.

Ez a két mozzanat alkotta meg a mai idegőrlő témáját és tartalmát.


Amikor hiába döntöd el magadban, hogy piros cipőt veszel, mégis feketével mész haza.

Amikor a tornacipő talpa csúszik a pláza járólapján.
                Ezért úgy mész, mint a Birodalmi lépegető.

Amikor megígéred magadban, hogy jó időre ez volt az utolsó cipő, amit megvettél…
                … aztán kifordulsz a boltból a kirakat mellett…
                               …ott pedig, kiböksz egy másikat…
                                               … ami kell…

Amikor a fehér cipő egy használat után szürke lesz.
                Amikor minden használattal csak szürkébb.
                               … sajnos ez így van a mosással is.

Amikor pénzed van, de cipő nincs.

Amikor cipő van, de pénzed nincs.

Amikor a neked tetsző női cipő csak flitteresben, lakkozottban, neonban, állatmintásban vagy fémszínekben van.
                Amikor a talpa a Buffalót idézi, de a teteje aranyeső.


Amikor a kedvelt fazon nincs a méretedben.

Amikor megázol a velúr cipődben, s még levéve is olyan, mintha rajtad lenne, úgy megfogja a lábad.

Amikor a reggel felvett cipőbe úgy beleköt a lábad, hogy délután fél órás kemény munkával cuppan le róla.

Amikor a kívánt cipő cefet rosszul mutat a lábadon.


Amikor olyan vékony a talpa a cipődnek, hogy még a porszemeket is érzed.

Amikor a tűsarokra levél akad…
                … netán több is…
                               … vagy klotyópapír…
                                               … és ezt nem veszed észre.

Amikor a friss körömfestést leszedi a körömcipő orra.

Amikor a cipő nem tartja a bokád, ezért kilengsz, mint a győzelmi pózna.**

Amikor úgy mész a magas sarkúban, mint a tojós tyúk.

Amikor acélbetétest veszel fel kiskosztümhöz irodába.

Amikor a legváratlanabb helyen adja meg magát a cipő talpa / sarka / pántja.

Amikor a cipő sarka beakad a rácsba.
                Amikor próbálod leeszkábálni, de a vas előbb jön fel, mint ahogy elengedné a sarkat.
                               Amikor a bénázást mindenki figyelemmel kíséri.

Amikor be akarod törni a cipőt, de 30 perc után rájössz, az tör be téged.

Amikor valaki tök divatosan van felöltözve, de a cipője olyan, mintha meglátogatta volna a kutya száját.

Amikor az ember lábujja túllóg a cipő szélénél, ezért a lábujjai folyton letapogatják a betont.
                Platformosnál azzal a tíz szerencsétlennel kapaszkodik.

Amikor zoknit vesz fel valaki szandálhoz.
                Amikor könnyebben – harisnya és nyitott cipő – ugyanezt a bakit elköveti.


Amikor a gladiátor szandálba beledagad az ember lába, és kötözött sonkának tűnik.

Amikor a cipőnek olyan hosszú az orra, hogy a vasorrú bába lekönyörgi rólam.

Amikor a pánton kívül reked a lábad kisujja.


Amikor valaki strandpapucsban mászkál a városban.

Amikor valaki nem tudja eldönteni, tornacipőt vegyen fel, vagy magas sarkút, ezért keveri a kettőt.

Amikor valaki elhiszi magáról, hogy a hétköznapokban is hordhat olyan cipőt, mint Lady Gaga.

Amikor a cipő és a lábad között van egy minimális rés, ahova mindig beszorul a levegő.
                Amikor minden lépésnél nyikorogva távozik.
                               Amikor már kellemetlenül érzed magad, mert olyan, mintha pukiznál.

Amikor a légáteresztő cipőbe is belerohad a lábad.

Amikor úgy érzed, csak a te cipősarkad kopog a betonon.

Tuti, hogy ezúttal is maradtak ki dolgok, úgyhogy, akinek jut eszébe valami, az pöttyintse ide alább komment formájában.

*Azóta már megvannak. :)
**Mi az a győzelmi pózna?! Mindegy. Így marad.

14 megjegyzés:

  1. A cipővásárlás úgy néz ki, hogy bemegyek a Humanicba és a bejárattól a gyerekrészlegig emelem le sorban a cipőket. Aztán ami nem tetszik, ember hoz másikat másik méretben, színben, meg ami neki is tetszik, közben olyat is. Ami jó, megveszem, akár kettőt is, merthogy én még egyszer bemenjek cipőboltba, na azt nem. Szenvedés olyannal menni, aki szeret vásárolni, mint férj. De legalább megvett 2 olyan cipőt is, ami jó lett. Egyik neki tetszett, a másik nekem. Na, most valamiért amit ő választott, az többször volt rajtam, mert nem kellett betörni.
    Engem az idegesít, hogy ami bőr, az átázik, ami csini, az drága, a műbőr meg olyan, hogy egyszer nekimegy a bevásárlószekér és kuka, mert felhántja a felső részt és annak annyi.
    Legutóbb anyámmal vásároltam, ruhát, az még rosszabb, állandóan visszaküldött a próbafülkébe. De utálok vásárolni.
    Persze a cuccokat hordani szeretem :) De én idén be nem megyek boltba. Sok veszély persze nem fenyeget, mert egy, azaz egy butik van a kisvárosunkban. A többi 30 km-re van.
    Nekem a sarokelhagyás megy. Egyszer eláztam szandálban, valami velúr belseje volt, kimostam, mert koszos is lett, aztán megint eláztam és habzott a talpam. Felvettem egy magassarkú papucsot, megint eláztam, na annak nem volt velúr belseje, úgy csúszkáltam haza a papucsban, csúszott, mint a fene a lábam. Elgondolkoztam, hogy mennyire néznének, ha levenném.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nagyon cipős vagyok. Nem veszek meg ész nélkül mindent, de imádom megfogdozni őket, még akkor is, ha igazi ribicipőt nem is vennék meg. Meg mindig fel kell próbálnom azokat, amik valamiért irtó hülyén néznek ki. Rengeteg cipőm van.
      Én is azt néztem, hogy gyakorlatilag minden cipő átázik. Van egy kínai vászon tornacipőm, na, az nem.
      A ruhavásárlás nálam mumus. Társaság kell hozzá, bohóckodás, máskülönben hamar dühbe jövök. :) A távolság jó vásárlásterápia. Nem mész, mert messze van. Cseles. Ügyes, okos, de cseles.
      Volt olyan, hogy harminc fok melegben megadta magát a papucsom. Én lazán lekaptam. Jobban odafigyeltem, hova lépek, de nem volt kedvem sem venni menet közben másikat, sem bénázni. :D

      Törlés
  2. Nos...a betkós MINDIG jó választás, kivéve, ha előtte lévő nap lakkoztál körmöt, vagy késésben vagy (éljenek a húsz perces cipőfűzések <3).

    Egyébként most, hogy írod...Még mindig nem leltem meg a piros magassarkút, amit kerestem...:(

    Viszont a lehetetlen tisztításokat is megemlíteném...A vászon cipőmet úgy megfogta VALAMI, hogy semmi se szedi le...A feljövő velúr/művelúr, és könnyen koszolódó tisztíthatatlan anyagok meg szintén ellenségeim...
    Mondjuk nekem külön tehetségem van maximum két hét alatt leharcolni bármilyen cipőt - nem segít rajta, hogy imádom a magassarkúakat, de elég öööhm...lendületesen (?) közlekedek (a bőr bakancsról lerúgtam valahogy a bőrt, kilóg az acél, egy finom kis magassarkút nagyjából pillanatok alatt képes vagyok kinyírni)...><

    És külön pontot érdemelne nálam a vásárlás: nagy a lábam, és torkos, nagyon vékony a lábszáram, és még véknyabb a bokám...Feladat: vegyek olyan hosszú szárú cipőt, amibe belemegy a lábam, fogja a bokámat, és nem fér bele két lábszáram egy cipőszárba...LEHETETLEN...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bakim felső három lukát fűztem ki mindig csak pont azért, hogy ne kelljen állandóan ide-oda kötözgetni. Igaz, az enyém csak 10 soros. :)
      Találtam jó formájú piros cipőt a dikmanban, de lakk volt, és na. Az nem én vagyok semmilyen szempontból sem.
      Egyik ismerősöm mondta, hogy magas sarkú annak jó, akinek könnyűek a léptei, máskülönben elhasználja hamar a cipőket. Nos, én nem vagyok könnyű léptű… leginkább úgy megyek, mint aki karót nyelt, de van, hogy fáradok, és csúnyán sarokra lépek az irodában. Amúgy nekem a lábujjaim cipőgyilkosok. Minden cipőm ott törik be először.
      Lábszár. Nekem erős a vádlim. Nincs olyan hosszú szárú csizma, ami jó lenne rám, maximum a 41-es, amiben meg csónakázok, és Ronald Mekdónak tűnök benne. Ami meg bokáig vagy lábszárközépig ér… nos, azt inkább nem minősítem. :D:D:D

      Törlés
    2. Az én tíz sorosom díszként funkcionál csak, mert a cipő manó szétrúgta teljesen (nem csak az orrát, és véletlenül se én koncerteken), szóval húsz sorosom van, azt meg hat sorig le kell fűznöm, hogy bele tudjam nyomni a lábamat, de az az egyetlen hosszú szárú cipő, ami nem néz ki lehetetlenül rajtam, szóval megéri a kínlódást, és amúgy imádom - csak amikor az ember sietne...

      Egyébként az se lehet kellemes, szerintem nem is velünk van a baj, hanem a cipőgyárak nem gyártanak normális méretarányú hosszú-félhosszú szárú cipőket...:D
      De teljesen átérzem a fájdalmadat, én visszafele élem meg ugyanezt, minden cipővásárlásnál.:D

      Törlés
    3. Nekem a tíz sorosom az egy érdekes történet. Mindenki ki akarta dobatni velem, de nem hagyom. Az első bakancsomat mégsem teszem kukába... aztán volt időszak, amikor arra gondoltam, virágot fogok nevelni benne, végül megmaradt a helyén.
      Szívem vágya sokáig egy húsz soros volt, de addig-addig vágyakoztam utána, hogy valahogy kirostáltam az akarom-listából.
      Szerintem a cipőgyártás is olyan, mint a ruha. Van egy szabvány, ha nem férsz bele, ők mossák kezeiket, hiszen, ők mindent méretpontosan csinálnak, a te tested nem konfekció. :D

      Törlés
  3. "Amikor be akarod törni a cipőt, de 30 perc után rájössz, az tör be téged." - felvisítottam >.<

    Megnyugtató, hogy nem csak én nem vagyok hajlandó strandpapucsot felvenni strandon kívül... és hogy nem csak én érzem úgy, hogy az egész épület/utca az én sarkamat hallgatja :)

    +1: Ami elég hosszú, túl széles. Ami elég keskeny, túl rövid.

    Velúr... egy velúr csizmám van, azóta hány, de hány velúr terméket hajítottam el a boltban, mintha égetne... a legkevésbé praktikus anyag a világon. Na jó, lehet, hogy a bársony az. Szinte sosem hordom, mert sírni tudnék a látványától a nap végén, pedig egyébként fantasztikus egy darab :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Önmagában a flip-flop nem baj, de ne a strandpapucsot hordjuk a városban. Arra vannak a normál papucsok. Engem ez valahol kiborít, mert maximum a sarki boltba ugrok le benne, ha elöl van, és nincs más lábnál.

      Van egy kedvenc őszi éktalpúm, az velúr. Egyszer leütöd az orrát, már randa, ha esik, akkor meg fogja a lábam, bár a tisztításába belejöttem. Az orrára kell vigyáznom egyedül.

      Törlés
  4. Én hosszú évek szenvedése után idén megvettem az etalon cipőmet. Igaz ez életem legdrágább cipője, de nem kellett betörni, kényelmes, könnyű. Viszont átázik mivel velúr, de mi nem ázik át mert még a bakancs sem vizálló, és világos szürke:D Hát már inkább közép szürke, de engem nem zavar. Imádom:)
    Viszont bakancsot megint vehetek idén újat -.- Nem értem miért nem bírnak ki legalább 2-3 évet.
    Utálok cipőt venni, cipőt kutatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Életem legdrágább cipője a kis acélbeckósom. A mai napig hordható, életem legjobb befektetése volt. :) Sokakkal ellentétben, nem törte fel a lábamat, mondjuk a hordásához apu katonai tapasztalataiból építkeztem. :D:D:D
      Jó, öregasszonyosan hangzik, de nem gyártanak tartós cipőt. Gyakorlatilag mind csak egy idényt bír ki, és utána veheted a másikat. Nekem pl. csizmám volt olyan, hogy eltettem a szekrénybe, mert semmi baja nem volt, megvetemedett a dobozában, és következő idényben már lötyögött a lábamon. Nem értem.
      Ahogy olvasom, nem vagy vele egyedül. :)
      Akkor többet nem viszlek cipőboltba csak úgy próbálgatni. :D:D:D

      Törlés
    2. Te nyugodtan próbálgathatsz, csak nekem ne keljen:D
      Csak akkor zavar ha nekem kell keresni a saját lábamra:D

      Törlés
    3. Láttad, hogy én sem vettem semmit, csak jól esett kicsit próbálni, hogy úgy tegyek, mintha... bár, ha akkor az a csizma feljön a vádlimra... hmmmmmm :D

      Törlés
  5. ...Amikor veszel egy fehér, egyszerű cipőt, amiben szépnek érzed magad és mindenhez megy, aztán kijelentik, hogy így ránézésre, az inkább esküvőre való.

    Vagy amikor 160-as magassághoz 41-es lábad van, és egy eléggé jó stílusod, ezért sosem találsz a méretedben normális cipőt.

    És a legjobb: a világ legkényelmesebb cucca a tornacipő, és a hosszú szoknya. Aztán döntsd el, melyiket szeretnéd. :D

    Rettenet a cipőkutatás, de legalább megkínozhatod vele a kísérődet, mire találsz valami értelmeset. (ami aztán nem is olyan kényelmes, ezért kutatsz tovább órákig. :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer egy kolléganőm járt úgy, hogy icipici lába volt, és két napig kutattuk neki a tökéletes csizmát. Bejártuk érte egész Budapestet, de azért igen. A jó stílus és a hobbitláb se kutya. :)

      Oh, igen. Tornacipő. Imádom. :)

      Általában olyan emberekkel megyek, akik szintén válogatnak a cipők között, vagy egyedül. Ruhát már inkább bajosan válogatok, mert valahogy a fülkében semmi sem áll jól. Erről az eseményről / jelenségről a barátnőim tudnának mesélni. :D:D:D

      Törlés