2016. május 25., szerda

Dupláztam Gyulán



Tegnap írtam este Ancsinak viberen, hogy teljesen az van bennem, hogy pénteken irány Gyula. Ugyanis, az elmúlt két hétben nem sokat pihentem, jöttem-mentem, pörögtem, ismerkedtem… ennek a nagy életnek meg is lett a hátulütője tegnapra. Teljesen elment a hangom. Persze, az első reakciója mindenkinek az, hogy kiröhög, a második, hogy „hál’ az égnek”. A harmadik – még az orvosnak is -, hogy ezért nem kell részegen kiabálni. :/ Köszi.

Két hét alatt hazajött barátnőm, de én nem voltam itthon. Aztán dolgoztam kicsit, újra Gyulára, onnan haza, onnan irány az óbudai sörfesztivál. Zanzásítva így néz ki az elmúlt 14 nap.


No, de ami publikus, az a gyulai két nap.


Ancsival beszéltük már, hogy a műtét után megyek hozzá, mert az úgy mégis csak könnyebb. Mentem is reggel korán, hogy biztosan ott legyek. Megint izgultam, hogy jó helyen szálljak le, bár később megállapítottuk, hogy már bekötött szemmel is eltalálok bárhova ott. Elfoglaltam a kis szálláshelyemet, ahol papírvékonyak voltak a falak. Amikor egy görbült csajos este után az ember lánya álomra hajtaná a fejét, kellemetlen arra ébredni, hogy a szomszéd szexel. Fél óra után már morogtam, hogy vagy csendesebben vagy vegyetek be engem is.
Amúgy semmi említésre méltó nem történt. Mármint, mi jól szórakoztunk, de ezt átélni kell, nem leírni. Sétáltunk, mászkáltunk, ettünk hambit a Hambi Bárban, meg ebédeltünk a Bols Caféban… Bols. Nem telhet el gyulai kiruccanás két hely nélkül: Kézműves cuki és Bols.

Arról is dumcsiztunk, hogy a Bols-ról vannak jó vélemények és rosszak is. Tény, ha egyedül megyek oda először, akkor lehet, hogy sikítva futok ki. Kálmán szeret élcelődni, és a felszolgálók is erőteljesen b*megolnak. De úgy, hogy már ismerem őket, imádom a kajájukat, és visszaszívom a srácok vérét. :)
Ezúttal az első kirándulás alkalmával enni pakkal mentem be, mert utána ment a vonatom vissza Pestre. Erre jön PZ, hogy hol vannak a tányérok? Mondjuk, már a kolleganő elvitte. Erre ő, hogy ha így folytatjuk, motozás lesz. Második alkalommal rendőrök hada jött ebédelni, ezért elébe mentünk a poénoknak. Csak rákérdeztünk, hogy a rendőrök miattunk vannak-e itt. Mire PZ mondta, hogy lehetséges, és ezért direkt olyan helyre lettünk ültetve, ahonnan észrevétlenül nem távozhatunk.

Amúgy valahol jó érzés. A cukis lányok köszönnek, valakivel megy már a puszi-puszi. A srácok meg már messziről integetnek, vigyorognak, és próbálnak egy kajálásra berántani.

Pont ugyanilyen az „állandó” szállásom is. Az már gyakorlatilag a kisotthonom. Ha nem ott lehetek, fizikailag vagyok rosszul, elvesztem a komfortérzetem. Mindig szívesen tartózkodom a kis apartmanomban.

Második alkalommal pedig, ugyancsak mentem, s bár végre egyszer jó idő volt én kezdtem el lerobbanni. Csodás fesztiválozni rekedten, bedugult világgal. De még az is jó volt.

Viszont, a legjobb dolog, hogy megismertem Ancsi szüleit. Eddig csak a tesóit ismertem, ezúttal azonban pertut ittunk apujával. Hahaha… mondja nekem 20 percen keresztül, hogy mennyire erős pálinkája van. Megpróbált felkészíteni. Lehúztuk, és utána csodálkozva nézett Ancsira, hogy meg sem rezzentem. Edzett vagyok, na.
Anyukája pedig isteni pizzát készített – megörültem, amikor itthon megtaláltam a maradékot alufóliába tekerve a hűtőben. :)
Amúgy, saját kardomba dőltem. Ancsi anyukája megkérdezte, mit akarok enni: leves, oldalas, pizza. Rávágtam jó szokásomhoz híven, hogy ebben a sorrendben. Hát, megkaptam. Úgy bezabáltam, hogy csak gurulni voltam képes.
A fesztiválos napon apukája hozott gulyást, amit lapátoltam, mintha az életem múlna rajta. Este meg ettem lilahagymás kenyérlángost.

Összegezve tök jó napok voltak. Visszanézve a képeket, csak vigyorogni tudok. S most pár kép jár nektek is.


Érkezés után kinyúltam az ágyon. Ancsi elkattintotta a fotót, és utána csak ennyit mondott: „Kicsit sötét vagy.”


Romantika terasz biciklije. Hangulatos. Olyan két emberes helynek tűnik. Pároknak, kiülnek, isznak limonádét… vagy két barátnőnek, akik vizslatják a pincért… meg Oszkárt, aki elvágyódva vár az utasokra, aztán bazsalyogva vezet.


Ilyen limonádét ittunk a Romantika terasznál. Nagyon tetszik. El akartam hozni ezt a kis üvegbigyót. Ancsié levendulás volt, az enyém erdei gyümis.


Próbáltam nem vihogni.

Hoppá! Tettenérve csokimajszolás közben.


Lazulok a parkban. Egy komplett sorozat készült rólam, de maradjunk ennyinél. A főpoén az volt, hogy sem vizet fakasztani nem tudtam a kútból, és Ancsi utasítást adott: „Ülj a kúp csúcsára.” De jó helyre ment. Nem kiáltottam fel. :D


Vajon honnan süt a nap?


Hambi bár – Aki Gyulán jár, annak kötelező.


Ancsi <3


Kút.


Akasztják a fotós-hóhért.



Süti a Kézművesben… meg kávé is.


Gyulai horgásztó. Esett, úgyhogy közel s távol nem volt senki…


Életkép a vonat indulása előtt.


Vasútállomás.
A kis piros zötyögős vitt át Csabára. A netes menetrend szerint az 1B vágányról indultam volna tovább. Ahelyett a 3-ról mentem. Normális útitársam volt, akiről majd lesz bejegyzés is ám!


Bols kávé immár kaja után.


Este elmentünk csak mi lányok lazítani kicsit a helyi rock kocsmába. Nekem bejött a zene, persze, én szeretem. S kép a sörrel – lehet, ezért mondja mindenki, hogy azért ment el a hangom, mert sok hideg szeszt iszom. :/ Szerintem… aljas rágalom.


Ancsival.


Játszótér és gettó fitnesz. Le is csúsztam vele, de azt hiszem, kisütöttem Gabi és Ancsi biztosítékját, hogy majdnem mindenre fel akartam mászni – meg is történt.


Ittunk kávét a százéves cukiban is. Megnéztük benne a múzeumot, és találtunk egy zongorát… mötál varrior. Yej!


I <3 Gyula lakat. Már nem is tudom, mióta szeretnénk itt fotókat. Sikerült felfedeznem, hogy mennyi nyelven van ráírva, hogy szeretlek. Szerintünk kicsit olyan benne feküdni, mint egy mókuskerékben. Ancsi mondta, tedd fel a lábad. Feltettem.


A másik felébe is belefértem állva. Nem hiába vagyok a minyonja.




Közösen a lakatban.

Csináltam én is képeket, de a telefonom magától letörölt mindent magáról, úgyhogy jó pár kép hiányzik. Most ezért voltam eltünedezve, a többi dologról meg inkább most hallgatok, illetve, kép sem készült.

PS: Mi az alkatszész???

4 megjegyzés:

  1. Jó látni,hogy jól érezted magad. :)
    Olyan üvegbigyóm van és imádom. Amúgy itt a Jysk-be lehet kapni :p

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mióta írtad, azóta megy a fejtörés, hogy intézzem a dolgaimat, hogy beleférjen egy Jysk... hm... köszönöm a fellelhetőséget. :D

      Törlés
  2. Olyan hangulatos volt a bejegyzést olvasni, és a képeket nézni:)
    Örülök, hogy jól érezted magad:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!
      Igyekszem, csak tényleg sok dolog van, amit nem lehet írásban átadni, illetve amiket majd inkább elmondok személyesen. :)

      Törlés