2016. május 10., kedd

A könyvszurikáta



Sokszor elvagyok a kis világomban. Bent az irodában is elsüllyedek a kis gondolataimban. Néha a főni is rám szól, kimondottan nekem címezve a mondanivalót. Motiválatlannak tűnhetek, de nem így van, figyelek, a fülem a mondatokon, amúgy pedig, meredek magam elé, és valahol dolgozik az agyamban az egy szem agysejtem. Lázasan pakolgatja a jegyzeteit, veszi fel, amit hall.


Múltkor is elvoltam a vendégváró díványon, miközben a kolléganőm azt ecsetelte, milyen új ciciket fog kapni. Nem akarok senkit megbántani, de engem ez aztán végképp nem hoz lázba

Lapozgattam az újságokat, meditáltam, ameddig kifújtam magam két agyevő zombi között.

Megjött az egyik kolléganőm. Nem tudom, miért, de megörülök neki mindig. Most is ülve, halál lazán nyitom az ajtót, beengedem, és visszatértem abba a nyugiba, amiben addig voltam.

Kolléganőm kipakolta a táskáját a csoportvezető asztalára. Beszélgettek közben. Egyik fülemen be, a másikon ki. Amúgy mostanában mindennel kapcsolatban ez van. Nem tudok összpontosítani az emberekre sem. Ruhák, cipők, könyvek nem érdekelnek, nem hoznak lázba a hírek. A testem itt, az agyam egy másik dimenzióban.

No de, kolléganőm kitett két könyvet az asztalra. Hallottam a jellegzetes puffanást a falapon, és megütötte a fülemet az „első kiadás” szópáros.
A szemem kipattant, egyből fürkészővé vált, felültem egyenes háttal, és csak ennyit sikerült kinyögnöm: - Könyv?!

Erre a másik kolléganőm elkezdett röhögni.
- Itt van Dóri! Mégis! – röfögve röhögött a telefonja felett. – Eddig azt hittem, nem vagy itt. De kimondták a varázsszót. Könyv! És már meg is érkeztél.

Szaglást imitált a levegőben, őrületben forgó szemeket, és felvette az érdeklődő rágcsálók pózát.
- Mint egy kis szurikáta. Könyv? Hol? Hol? Hol? Mint a motkány a makkal.

Nos, így lettem én a könyvszurikáta. De most mit csináljak, ha egyszer erre indul be a zsigerrendszerem?

4 megjegyzés:

  1. Addig jó, amíg van, ami lelkesít!! :)

    VálaszTörlés
  2. Hahaha! Jót nevettem, aranyos történet (és vizuális típus vagyok - plusz aranyos a képen a szurikáta is)! :D
    Egyébként egyet értek, jó ha az embernek fel lehet kelteni az érdeklődését, és van mivel táplálni a lelkesedését...:D

    (Nekem Marilyn drágám nagyon jó bambulós társaság, mert ő még akkor is bamba, amikor "aktív" próbál lenni...szóval van, hogy egy óráig vakargatom a fülét, miközben ő szunyókál, én meg csak nézek ki a fejemből...szerintem néha az se tűnne fel, ha elugrálna a kezem alól...:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :)
      Persze, van, ami érdekel, és azért a kolléganőm is olyan könyveket hozott, amikért már régóta csorgott a nyálam. :)

      Csak akkor nem tűnne fel, ha egy hasonlóan puha dolgot tenne a kezed alá. Amúgy tuti keresni kezdenéd. ;)

      Törlés