2016. április 6., szerda

Pesthidegkút és Piliszentiván



Vasárnap ismét apuéknál ütöttem el a napom nagyobbik részét. Mikor beszéltük, hogy megyek hozzájuk ebédre, akkor még nem tudták megmondani, moziba megyünk, vagy túrázni, és lehet, hogy kicsit csajosan hangzik, de baromira nem mindegy, miben mászkál az ember.
Így megegyeztem magammal a sportcipő-farmer-hosszú ujjú felső-mellény kombinációban. Ide is, oda is jó.

Természetesen, nem moziba mentünk. Valahogy szarul érintett, mert beszéltünk róla, és még csak meg sem kérdezték, hogy ráérek-e, másrészt viszont örültem neki, mert a rajzfilm annyira nem villanyozott fel.


Így jutottunk el ebéd után Pesthidegkútra, ahol megmásztuk a Kálvária-hegyet. Nyilván legyen meredek, mert ha ő szenvedett, akkor szenvedjek én is, hogy feljussak a három kereszthez. Nem is ezzel volt a baj, mert rekord idő alatt, gyakorlatilag felfutottam – szökelltem – a hegytetőre. Ki van járva az ösvény, és a tűlevél és a kisebb-nagyobb kaviccsal borított meredek útszakasz felfelé még istenes, lefelé szopóka.

Találtunk egy sziklát is, amiről még mindig nem tudjuk mi, de megmásztuk, és jó volt körbenézni róla.

Ezután Pilisszentivánon álltunk meg legközelebb. Apuék nosztalgiáztak a hátam mögött, mert a tó melletti csárdában kezdődött a kapcsolatuk, én meg baktattam előttük, és bámultam a tavat, amit körbesétáltunk.


Betonút az eleje. Hidd azt, hogy könnyű lesz. A házak között megbújva találhatók a stációk. Néha vannak elágazások, de inkább maradtunk a járt úton.


Növény, ami űrlény. Hozzáragadtam.


A hetediknél fotóztam csak. Amúgy kettő vagy három tövében friss virágok voltak.


Meredeeeeek!



Kilátás.





Apukám a sziklán.




Nőszirom. Jó sok volt belőle, kár, hogy a tépkedést a törvény bünteti. Csalogató.






Pilisszentiváni horgásztó.


Tök jól kinéző sütik, de a látszat néha csal. A fekete erdősre a nő azt mondta, van benne meggy. Nem volt, de legalább nem égette a gyomromat. A másik ribizlis túrótorta. Túl citromos, és a bele reszelt gyümölcs se lehetett friss, a ribizli meg összerántotta a szám körüli összes izmot.

Nos, hát itt is jártam. Jó élmény volt, kellemes kis túra. Meglepődtem magamon, hogy milyen gyorsan felértem, és csak akkor álltam meg a hegytetőig, amikor szembe jöttek velem. Örülnék, ha most hétvégén is kirándulóidő lenne. Nagyon mehetnékem van.

4 megjegyzés:

  1. Mozi vagy túra tényleg nem mindegy, mert általában magassarkúban mászkálok, túrára meg van túracipőm, egy bumszli fűzős. Jó, hogy ilyen aktívak a szüleid, nekem max. anyám jön el egy sík arborétumi sétára.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért ma is megkaptam, hogy vasárnap túracipőben menjek, mert hátha. :)
      Szeretnek mászkálni, meg túrázni, kilátót és templomokat látogatni.

      Törlés
  2. Óóó, de gyönyörű helyen jártatok! Olyan szép a táj, még a meredek lejtőről készült kép is borzasztóan tetszik. Nagyon szívesen mennék én is mindenfelé hétvégente.
    Nekünk, kettőnknek is kéne már valami hasonló közös programot kitalálni! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondtam, ha egyszer úgy jöttök, hogy itt megálltok pihenni, akkor kimegyünk majd valahova kirándulni, de nálatok is megejthetünk valamit majd. Benne lennék szívesen. :)

      Törlés